Mi történt velem?

Bonjour!:) Hogy vagytok?:)) Remélem minden okés:) Velem annyi minden történt :)) Kezdve azzal, hogy cheeleader lettem!!! Így sajna kevesebbet tudok írni :s de igyekszem :)) Sok puszi:) xoxo

3. rész 

Délelőtt lehetett mikor fájó fejjel ébredtem.Körülnéztem a számomra ismeretlen helyiségen de nem volt benn senki. Lassan feltámaszkodtam a puha ágyról és hallgattam a másik szobából szűrődő halk zenét.A mellettem lévő kis íróasztalon észrevettem egy üzenetet:

"Gyere le a konyhába! Ash XXX"

Semmi kedvem nem volt lesétálni a fiúkhoz főleg azután,hogy Calummel összekaptunk.Erőt vettem magamon és kimásztam a jól bemelegített helyemről.Lassan nyitottam ki az ajtót és próbáltam észrevétlen lenni.A szobám bal oldala felé egy ajtó nyílt.Gondolom valamelyik fiú szobája.Jobbra ismét volt ajtó de nem egy hanem három.Valamelyik szobából jöhetett a zene.Követtem a hangot egészen a legutolsó szobáig.Fülemet az ajtóra tapasztva hallgattam a fülbemászó dallamot.A kilincset lassan benyomtam és halkan besétáltam a szobába.Nagyon tágas volt ez a szoba.

A megszokottnál világosabb. Volt a szobának egy hatalmas ablaka is ami a városra nézett.Tágra nyílt szemekkel sétáltam előre.Az ablak előtt volt egy nagy zongora előtte ült Luke aki látszólag nem hallottam, hogy bejöttem.Egyszer csak abba maradt a zene és én megálltam egyhelyben. Nem mertem mozdulni.A szőke csak nézett maga elé és elkiáltotta magát:
-Már meg mondtam 100-szor....KOPOGJATOK MIKOR BEJÖSZTÖK!-én teljesen lefagyva álltam és csak annyi jött ki a torkomon:
-Bocsi...már itt sem vagyok...-szóltam halkan könnyeimmel küszködve próbáltam gyorsan kiszaladni.
-Kérlek bocsáss meg nem tudtam, hogy te vagy az.-Megfogta a csuklóm és vissza rántott magához.Csupán egy lépés volt köztem és közte.
-Miért jöttél be?-Még mindig a csuklómat szorította és mélyen a szemembe nézett.
-Csak.. olyan szépen játszottál fondoltam megkeresem honnan jön ez a szép zene és....-szavamba vágott és közben szorosan magához húzott.
-Stt...semmi baj.-Az arcán egy csábos mosoly jelent meg.A szívem majd kiugrott a helyéről.Az arcomról lefolyó könnycseppeket nagy kezével törölgette le.Lehajtott fejjel álltam előtte.
-Nagyon megijedtél?-Emelte fel az állam.
-Csak egy kicsit......-ránézett és kezeim automatikusan a nyaka köré fontam.
-Ne félj és soha sem bántanálak.-kis csend telepedett ránk.Luke közeledett felénk de mielőtt szánk össze ért volna Ash zihált be az ajtón.
-Minden rendben?!-Mi abban a pillanatban szétrebbentünk.
-Persze én csak-vágott a szavamba a szőke...aki most már nem is szőke volt hanem vörös az arcszíne miatt.
-Benyitott ... és beszélgettünk.-Ash rosszallóan méregetett minket. Ash megindult felém és átkarolt.
-Gyere menjünk...-szólt halkan és kimentünk Luke szobájából.
-Kérsz egy kakót?-Kérdezte Ash mosolyt varázsolva arcára.

-Hogy is mondhatnék nemet?-mosolyogtam rá és lesiettünk a lépcsőn.Felültem a pultra és vártam a beígért kakómat.
-Figyi....Mikor Mikenál voltál mi történt?-Kérdezgetett miközben a friss tejet öntötte a pohárba.
-Gitároztunk de akkor ismét emlékezni kezdtem valamire...de nem tudom megtörtént-e vagy csak én találtam ki...-Tekintete rám szegeződött és letett mindent a kezéből.
-Hanna meséld el!-Kezem megfogta és biztatóan nézett rám.
-Valaki a vízbe akart folytani.... nem tudom ki volt az .... nem láttam az arcát...ha vissza emlékezek valamire egyszer csak kikapcsol az agyam ... Mi történik velem?-Nem bírtam ki hogy ne sírjak.Akaratlanul szöktek alő a könnycseppek.
-Ne sírj hercegnő!Tudod...leesik a koronád.-ölelt szorosan és egy picit jobb kedvem is lett ettől.
-Köszönöm.-Pityeregtem a vállán.
-Biztos csak álmodtad.-nyugtatgatott és folytatta a beígért kakaó főzését.Pár pillanat múlva berontott két fiú az ajtón.Calum két nagy bevásárló szatyorral a kezében míg Mike egy csipszen nyamnyogott.
-Kösz a segítséget haver..-dobott egy cinikus köszönömöt barátja felé miközben szempilláit rebegtette.
-Naon sivesen!-Mondta tele szájjal és Cal felé csücsörítette a száját.
-Na jó elég.-ledobta a cuccokat a konyhába és rámnézett.
-Szia Hanna.Bocsánat a múltkoriért.....-Vágott egy bűntudatos arcot.Én karba tettem kezeimet és úgy gondoltam szivatom egy kicsit ennyi kijár nekem.
-Hát nem is tudom...-mosolyogtam- na jó legyen megbocsájtok de jössz nekem egy turmix-al.
-Okés legyen.-Mosolygott ő is. Adott egy puszit de az érintésétől annyira ideges lettem.Vetettem egy kósza pillantást alkarjára és ... ismét beugrott valami.

"A látomás folytatódott a fejemben....Az srác aki fojtogatott...ugyan ilyen patkós tetoválása volt...."

Birthday fucked

Sziasztok drágák:))! Itt a következő rész ^^ Remélem tetszeni fog :))Sok puszi nektek:*

2.Rész

Teli torokból üvöltöttük 2014 leghíresebb nyári slágerét. Kezünkben az épp kitöltött pezsgő ami megbolondította a tudatunkat. Vissza kúsztunk a kocsi hátsó ülésére és ismét egy pohár pezsgőt kortyolgattunk Calummel. Hatalmas féknyikorgás és egy tompa ütést éreztem a fejemben. Az utána történt dolgokra nem nagyon emlékszem...csupán arra,hogy valaki megfogja a kezem miközben engem tolnak a műtőbe és annyit mondott:"Kitartás mindig melletted leszek". Ezzel ért véget a szinte villanásnyi idő alatt lejátszódott kis film a fejemben.Zaklatottan nyitottam ki a szemem és tekintetem Lukera szegeződött.Látta rajtam,hogy valami nincs rendben.
-Valami baj van Hanna?-Nézett rám nagy kék szemeivel.A nézésétől elolvadtam...még az volt a szerencse hogy a kocsiban ültem.Legszívesebben megöleltem volna de nem mertem.
-Emlékszem-Szóltam halkan-tudom hogy történt a baleset.
-Hogy emlékszel rá?-tágra nyitotta szemeit és kérdően nézett felém miközben próbálta az övét becsatolni.
-Ahogy beültem az autóba valahogy lejátszódott előttem.-remegtem a félelemtől.Fejemet lehajtottam,a fejem belesajdult és ugyan azt a tompa fájdalmat éreztem mint azon a végzetes estén.Sírhatnékom volt,de próbáltam magam tartani.Mindaddig jólment míg egy nagy kéz meg nem érintette a kézfejem.Ökölbe szorított ujjaim lassan szerte foszlottak és Luke kezébe helyeztem az enyém.Nem néztünk egymásra csupán hallgattunk egész úton. Este felé járhatott az idő mikor megálltunk.Körülöttünk csak egy garázs és egy csomó pálmafa állt.
-Luke!-súgtam neki halkan, mire közelebb hajolt hozzám-Hol vagyunk?-a fiú elmosolyodott és kedvesen annyit felelt:
-Itthon.-Kiszálltunk a kocsiból.Poggyászaimat próbáltam kihalászni de Mike és Ash a segítségemre siettek.
-Köszönöm srácok.-Mosolyogtam és eltűrtem fülem mögé kusza tincseimet.
-Nagyon szívesen..de figyi máskor szólhatnál is hogy "Hé ti barmok segítsetek már!". Oké?-Vigyorogtam egyet majd azzal az arccal baktattam a többiek után. A garázsból nyílt egy kisebb helység.Egy lift volt az.Felmentünk teljesen a legtetejére. Lassan nyílt ki az ajtaja. A kilátás fentről valami gyönyörű volt.Percekig álltam a korlátnál és pásztáztam a várost.Ashton odajött hozzám és elkezdtünk beszélgetni.
-Ugye milyen szép? Erre sem emlékszel? Pedig imádtál itt lenni velünk mindig.-kezdte el kedvesen a mondókáját.
-Sajnos nem.De ez a kilátás valami gyönyörű.-Hosszú csönd telepedett ránk. Percekig álltunk egymás mellett szótlanul mint két idegen mindaddig amíg ránk nem sötétedett teljesen.
-Gyere be kicsit hűvös van nem?-mosolygott rám és nyomott egy puszit a homlokomra.Azzal hátat fordítottam Los Angelesnek és Ash után mentem.Beérve megcsapott a szalonnás tojás kellemes illata.
-Hmm srácok ... mi lesz vacsira?-hangzott a kérdés.
-Szalonnás tojás.-Jött a válasz Miketól aki éppen a készülő vacsorát tálalta.Mondanom sem kellett hogy nagyon éhes voltam.Gyorsan leültem az asztalhoz és enni kezdtem a kellemes illatú ételt.Szabály szerűen habzsoltam a kaját amit Calum nem hagyhatott szó nélkül.
-A kórházi kaja után ez azért üt nem?-A srácok nevetése beterítette a szobát.
-Hát mondhatjuk.De te mintha híztál volna Cal...szerintem túl jól táplál Mike.Nem igaz?-próbáltam vissza vágni.Halk nevetés hallatszott.Cal rám nézett és szólásra nyitotta a száját.
-Tudod nem én vagyok az akit még ma is "duncinak" nevez az anyukája.-Na itt betelt a pohár.Megfogtam a tányérom és szép lassan Cal felé vettem az irányt.Minden szempár rám szegeződött és kíváncsian fürkészték minden mozdulatomat.Megálltam Calum széke előtt és a szemébe néztem.
-Lehet,hogy nem én vagyok a legcsinosabb lány a földön de nekem is vannak érzéseim.-Eröltetett mosolyt vágtam és a maradék tojást Cal fejére borítottam majd azzal otthagytam a fiúkat.Most biztos egy hisztis libának gondolnak.Felmentem az emeletre és körülnéztem.Az adrenalin szintem az egekbe szökött és nem tudtam mit kezdeni magammal.Lassan körbe jártam az emeletet és megtaláltam Mike szobáját.Egy átlagos rocker fiú szobájába sétáltam be.Az asztalon pár családi fénykép na meg az éppen írott kották.A falakon pár bekeretezett rock banda posztere és az ágyon egy fekete fehér elektromos gitár feküdt.Leültem az ágyra és a kezembe vettem a hangszert.Ujjaim könnyen gördültek végig a húrokon.A szemem sarkából láttam egy alakot aki éppen figyeli minden mozdulatom.
-Kemény voltál kislány.-Hangzott a mosolygós Mike hangja.
-Nem hagyhattam hogy így beszéljen...még akkor sem ha vicc volt.-Éppen elhelyeztem volna a gitárt a helyére mikor megfogta Mike a karom és vissza helyezte az ölembe.Hatalmasat dobbant  a szívem. Hátra néztem. Fejét a vállamon pihentette.Tekintetünk egybeakadt, haja kócos volt mint mindig.Megfogta a kézfejem mire elkaptam a fejem és elkezdtünk gitározni. Hiretelen egyek lettünk...egyszerre vettük a levegőt.Egy ismerős dallamot játszottunk mikor ismét emlékezni kezdtem.
Egy tengerparton sétáltam. Egy ismerős alak kísért végig.Nem néztem az arcát csak a gyönyörű nagy hullámokat a tengeren.Besétáltam óvatosan a víz elejéig. Kellemesen süvített a lágy szellő.Szét tártam karjaimat és azt éreztem "Repülök".

Becsuktam a szemem és egyre beljebb sétáltam.Az illető aki velem volt megfogta hátulról  derekam és bele rántott a vízbe. Fuldokoltam...azt hittem meghalok.
A valóságba visszatérve megborzongtam ettől a látomástól...ami nem is látomás hanem valóság.Csupán néztem magam elé...nem hallottam nem láttam. Sokkot kaptam. Hirtelen elsötétült minden.Arra emlékszem csupán,hogy Mike próbál felébreszteni de nem sikertelenül.

"Remember"

Hali!:)) Köszi,hogy rá kattintottál a blogomra^^ Ez lesz az első fejezet ebben a blogban, ha tetszett itt a másik blogom: http://aszokeherceg.blogspot.hu/  Nem szeretném tovább húzni az időt, csak jó olvasást szeretnék kívánni :)) Ha tetszett a rész írj egy komit:)) Köszönöm :)) Puszi: Merci xoxo

1.Fejezet

Nem tudom mennyi lehetett pontosan az idő mikor kinyitottam álmos szemem.Az első gondolatom ez volt:

-Ó basszameg...mit csináltam?-A fejem zakatolt,mozdulni sem tudtam.Kicsit mikor jobban körülnéztem,a helységben egy srácot láttam aludni egy széken. Fogalmam sem volt ki ő, és még mindig nem volt világos hol vagyok.Megpróbáltam felülni de, nagy meglepetésemre egy lélegeztetőgépre kötöttek. Akkor esett le,hogy ez egy kórház. Az addig oké,hogy kórház de mi a szart keresek én egy kórházban?Zavaros volt az egész...Vissza huppantam az ágyra, és ismét csak az unalmas fehér plafont bámulhattam. A székfelöl mozgolódást hallottam. Gyorsan behunytam szemem,hogy ne lássa felébredtem.Fölémhajolt,és egy kis puszit nyomott a homlokomra. 

-Bárcsak felébrednél.-Ezt suttogta nekem, de gőzöm sem volt róla, hogy mit keresek itt. Mikor az illetőt hallottam kimenni az ajtón gyorsan felültem,és próbáltam leszedni magamról azt a sok szart de a hülye fejemmel nem gondoltam arra, hogy a lélegeztető bepittyog mihejs leveszik rólam. Rögtön jöttek a nővérek és a főorvos én meg csak ülök az ágyon a madzagokkal a kezemben.

-Hanna!!!-ölelt meg szorosan egy erős férfi kéz.
-Engedj már el !-Fakadtam ki és ellöktem magamtól.-Ki vagy te ?-A barna hajú srác értetlenül fürkészte a tekintetem,miközben az ápolónők vizsgálgattak.
-Doktor úr mi baja van?
-Sajnos Hanna beütötte a fejét mikor a baleset volt, és így egy kisebb emlékezet kiesést szenvedett minek következtében elfelejtette, hogy te ki vagy. Nem tudom mikre emlékezhet, és mikre nem de jó lenne ha minél hamarabb visszanyerné az emlékezetét. Ma még maradnia kell a kórházban, de holnap haza engedjük ha minden jól megy.
-Köszönöm.Segítene neki ha látná a testvérét vagy valamelyik ismerősét ?
-Minden bizonnyal Mr. Hood holnap hozza el a testvérét, és hátha minden beugrik neki.-Az orvos és az ápolónők elhagyták a helységet és csak én meg a csávó maradtunk.A csöndet én törtem meg.
-Szóval...Mi a neved?-Nem mertem a szemébe nézni.Ujjaimmal a takarót birizgáltam és vártam mit felel a kérdésemre.
-Akkor kezdjünk mindent előről.-Vágott felém egy mosolyt mire én is elmosolyodtam.-Szia a nevem Calum Hood én vagyok a bátyád egyik legjobb barátja.-Tisztán emlékszem arra,hogy van egy bátyám és Ashtonnak hívják,de a barátaira nem emlékszem. 

-Hogy kerültem ide ?-Néztem körbe a szobán.

-A szülinapod volt. Minden rendben ment addig amíg egy elmebeteg belénk nem jött a kocsijával.Mi pár töréssel megúsztuk a srácokkal, de te súlyosan megsérültél és kómába estél 3 hónapra. Azt hittük sosem kellsz fel ,és az orvosok is kételkedtek a felépülésedben.-Ezek az információk szinte villámcsapásként értek.Az életem egy része kiesett a fejemből? Nem hittem el főleg, hogy nem szokásom felejteni. Megcsörrent Cal telefonja.Az ajtó mögül nem sok mindent értettem abból amit beszél. Azt a tíz percet magányosan töltöttem. Nagyjából csak az ablakon bámultam ki felhúzott lábakkal. Gyönyörű volt az idő semmi kedvem sem volt egy koszos kórteremben ücsörögni.Gondolataimból Cal hangja zökkentett ki.

-Egy óra és a srácok itt lesznek Ashtonnal.-Srácok? Nagyszerű. Csak bólintottam egyet ès próbáltam gondolkodni,hogy kik lehetnek a "srácok". Síri csend volt.A takarómat rendezgettem ,és próbáltam előkotorni a ruháimat.Lassacskán elkészültem majd visszaültem az ágyra.Tízperc sem telt el mikor nyitódott az ajtó, és 3 fiú tért vissza Calummel.A bátyám a nyakamba borult,és hosszú percekig öleltük egymást.Tudtam,hogy aggódott miattam.
-Hanna!-Ölelt meg egy kerekszemű, kékes hajú fiú.-Annyira aggódtunk érted.-Az mind rendben van,hogy aggódtak de KI A FRANC Ő?!
-Öhm...Én is örülök.-Nézett rám értetlenül és meglepetten.
-Hé Hanna ... én vagyok...Mike...Nem emlékszel rám?-Mikor ezt kimondta Cal egy grimasszal jelezte,hogy mondani szeretne valamit.
-Na igen srácok.Erről akartam beszélni veletek.Hanna totál elfelejtette, hogy kik vagyunk egy valakit nem felejtett el az pedig Ash na meg a családja. Az orvos szerint rendbe hozható de az kell,hogy saját magától emlékezzen vissza a dolgokra és ne erőltesse meg az agyát.-Magyarázta barátainak a sötét hajú fiú.A sarokból kíváncsian nézett rám egy kék szempár. Szinte a lelkemig hatoltak szemei. Lassan közelebb jött, de szemeit végig az én arcomon pihentette.
-Hanna ő Luke Hemmings.-A név tulajdonosa nem szólt semmit csak mosolygott amit én viszonoztam egy kedves "Sziát" köszöntem. Luke...valami rémlett vele kapcsolatban de nem tudtam pontosan mi.Hasonlított valakire.A srácok hosszasan meséltek nekem mindenféléről. Annak a negyede ha megmaradt bennem.Nem tűntek zűrös pasiknak Ash barátai söt kifejezetten tetszett a stílusuk sokat nevettek, baromkodtak és volt mikor nekem is nevetésre állt a szám. A szőke visszafogott volt míg a többiek emellett igazi tökfejek. Nem is értettem,hogy tudtam őket elfelejteni.Lassacskán meguntak engem és itt hagytak egy kis időre. Ezalatt a pár perc alatt próbáltam a telefonom előkeresni és a neten megnézni a szőkét.Keresgélésem sikeresnek bizonyult.A szőke énekes és gitáros de nem csak ő hanem Mike és Cal is. Ash pedig dobol ez még mindig nem lepett meg.Hatalmas sikerük volt ahogy láttam és volt több mint 2.000.000 rajongójuk. Találtam egy érdekes cikket aminek az alcíme ez volt:
"A 5 SECONDS OF SUMMER SÚLYOS BALESETET SZENVEDETT HANNA IRWINNEL!"
Gyorsan végigfutottam a cikket de itt ugyan azok voltak leírva mint amit a srácok elmondtak.
-Indulhatunk?-Rontott be az ajtón Ash.
-Hová?-Néztem rá hisz csak holnap mehetek haza.
-Haza. Az orvos hamarabb kiengedett úgyhogy indulás hercegnő a hintó előállt.-Utálom mikor hercegnőnek hív.Gyorsan összepakoltunk, lebaktattunk a lépcsőn és az autóhoz siettünk. Kinn vagy 100 őrült lány várt minket akik csak egy képet vagy egy autógrammot szerettek volna de mi meg sem álltunk csak mentünk az autóhoz.Arcunkat sálakkal,szemüvegekkel takartuk. Megkönyebbülten ültünk be a járműbe. Mindaddig nyugodt voltam amíg villanás szerűen emlékezni kezdtem. 

Sziasztok! :))

Nagy szeretettel üdvözöllek benneteket a blogomon:)) A blog első része Február.11.-én kerül fel :)) Van egy másik blogom is amit megtaláltok rögtön bal oldalt a linknél :) Most egy kis bevezetőt láthattok a blogomból.

"Beveteztő"

Hanna Irwin 18. születésnapját ünnepli de mit ad a sors egy váratlan baleset során elfelejt mindent...Vagyis majdnem mindent.Ennek következtében bonyodalmak adódnak mint a 5 Seconds of Summer életében mint Hanna magánéletében hisz elfelejtett egy nagyon fontos dolgot.Az idő múlásával feltörnek a benne rejlő érzelmek és nem bírja magában tartani azokat.Váratlan helyzetekben előtörnek az emlékei és rádöbben pár dologra.Kövesd nyomon Hanna és a 5SOS történetét ebben a blogban és izguljuk végig együtt a részeket! 

Ez lett volna a bevezető:) Nagyon köszönöm, hogy volt 5 perced elolvasni:)) tövábbi jó böngészést! Puszi :) xoxo