ITT A STORY FOLYTATÁSA:
https://www.wattpad.com/139100369-amn%C3%A9zia-i-give-up
2015. június 16., kedd
2015. május 17., vasárnap
The Truth
Sziasztok! :) Szép napot mindenkinek :D Itt az Amnézia legújabb része:) xoxo Merci
13.rész
Mivel mindenki Calummel volt elfoglalva így nem is hallották, hogy hazajöttem.Óvatosan surrantam be a szobámba és lefeküdtem aludni.Reggel minden csendes volt.A nyári nap kellemes sugarai simogatták bőröm és a halk szellő cirógatta a hajam.Elégedetten ültem fel ágyamon és túrtam bele kusza hajamba.Arra gondoltam, hogy "Mostmár minden jó lesz".A telefonomat keresve rúgtam le a takarót magamról.Körülnéztem de a telómat sehol sem láttam.Nem mintha akkora kupi lett volna a szobámban.A fürdőszobába siettem és amit a tükörben láttam kicsit megrémisztett.Gyorsan megmosakodtam , felkötöttem a hajam és egy enyhe sminket vittem fel arcomra.Mikor késznek nyilvánítottam magam akkor egy hordható ruhát kerestem a szekrényemben. Ruha ruha hátán de egy normálisat sem találtam.Nagy meglepetésemre előkerült az egyik farmerom zsebéből a telefon de azt sem tudtam, hogy került oda.Nem idegesítettem magam nagyon í ruhán ezért arra jutottam , hogy egy egyszerű kis farmernadrággal és egy rövid ujjú pólóval kibékülök.Magamra vettem a kiválasztott ruhadarabokat és lebaktattam a lépcsőn.Teljesen üresnek és kietlennek tűnt a ház.A konyhába mentem ahol egy bögre kávét készítettem magamnak. Közben a telefonomon kutattam a mai híreket.Az interjút kerestem ahol tisztára mosom a 5sos-t és nem sok keresgélés után rá is bukkantam a cikkre.
"A 5SOS újdonsült dívája felháborodottan nyilatkozott magazinunknak az őket ért vádakért"-Már megint dívának nevezett.De ahogy most visszagondolok nem is voltam mérges.-"Miss.Irwin a minap felkereste magazinunkat,hogy elmondja az igazságot Michael Cliffordról és Luke Hemmingsről.Állítása szerint Michael-el semmi sincs köztük szimpla barátságnál , viszont a banda jóképű énekesével szorosabb lett a viszonyuk a baleset óta.Vajon Luke elcsavarta véglegesen a lány fejét vagy ez ismét egy futó kaland Luke életében?"-A cikket olvasva végig gondoltam minden egyes szót amit leírt.Semmi sértőt nem találtam a "díva" elnevezésen kívül.Örömmel zártam le a telefont és fejeztem be a reggeli kávémat.Beszélgetésre lettem figyelmes az emeletről. A poharat letéve gyorsan felsiettem Cal szobájába és meglepődötten láttam , hogy minden rendben.
-Minden oké srácok?-Tettem karba kezeim és egy kis mosolyt csaltam arcomra.
-Jóreggelt!-Köszöntek kórusban még Cal is aki félholtan feküdt.
-Minden a legnagyobb rendben van.-Nyomott csókot ajkamra Luke.
-Örülök neki!-Mosolyogtam rá.
-Este nem is láttalak.-Vágott szomorú fejet és lebiggyesztette ajkait.
-Fáradt voltam és elmentem aludni.-Füllentettem egyet.
-Héééé! Hanna!-ölelt meg Mike.-Mit főztél ma reggel?-nézett rám kiváncsian.
-Sajnálom Mike de ma te vagy a soros.-Fejemet Luke vállára hajtottam.
-Szia Hanna!-köszönt Ash is aki el nem mozdult Cal ágya mellől.Beszélnem kellett Cal-al, hogy mi történt vele.Elgondolkodva pásztáztam Cal arcát aki ugyan ezt tette.
-Héé! Föld hívja Hanna-át!-Zökkentett vissza a valóságba Mike.
-Bocs csak elgondolkodtam.-Már levágta a helyzetet és kitessékelt mindenkit a szobából.Az ajtónak dőlve álltam és Cal-t pásztáztam.
-Gyere közelebb.-nyögte fáradt hangon.Lassan közelebb sétáltam hozzá és leültem az ágya szélére, majd belekezdtem.
-Hogy vagy?-Tettem karjára a kezem.
-Jólvagyok!Köszönöm...-láttam mennyire fáj neki már megszólalni is.
-Mi történt tegnap este?-arcom elkomolyodott.A levegő nehezebb lett.
-Nem beszélhetek róla.Elmondanám neked nagyon szívesen de... nem lehet.-szemei könnybe lábadtak.
-Nekem bármit elmondhatsz.-Néztem nagy szemeibe és próbáltam győzködni.-Kérlek! Hallgass rám ! Könnyebb lesz neked is és nekem is.Megoldunk mindent.-Hosszasan fogatta szemeit és tanakodott mit tegyen míg végül el nem kezdte mondani az igazságot.
-Amit most elmondok csak te tudhatod és senkinek nem mondhatod el!-Mondta komoly arccal.
13.rész
Mivel mindenki Calummel volt elfoglalva így nem is hallották, hogy hazajöttem.Óvatosan surrantam be a szobámba és lefeküdtem aludni.Reggel minden csendes volt.A nyári nap kellemes sugarai simogatták bőröm és a halk szellő cirógatta a hajam.Elégedetten ültem fel ágyamon és túrtam bele kusza hajamba.Arra gondoltam, hogy "Mostmár minden jó lesz".A telefonomat keresve rúgtam le a takarót magamról.Körülnéztem de a telómat sehol sem láttam.Nem mintha akkora kupi lett volna a szobámban.A fürdőszobába siettem és amit a tükörben láttam kicsit megrémisztett.Gyorsan megmosakodtam , felkötöttem a hajam és egy enyhe sminket vittem fel arcomra.Mikor késznek nyilvánítottam magam akkor egy hordható ruhát kerestem a szekrényemben. Ruha ruha hátán de egy normálisat sem találtam.Nagy meglepetésemre előkerült az egyik farmerom zsebéből a telefon de azt sem tudtam, hogy került oda.Nem idegesítettem magam nagyon í ruhán ezért arra jutottam , hogy egy egyszerű kis farmernadrággal és egy rövid ujjú pólóval kibékülök.Magamra vettem a kiválasztott ruhadarabokat és lebaktattam a lépcsőn.Teljesen üresnek és kietlennek tűnt a ház.A konyhába mentem ahol egy bögre kávét készítettem magamnak. Közben a telefonomon kutattam a mai híreket.Az interjút kerestem ahol tisztára mosom a 5sos-t és nem sok keresgélés után rá is bukkantam a cikkre.
"A 5SOS újdonsült dívája felháborodottan nyilatkozott magazinunknak az őket ért vádakért"-Már megint dívának nevezett.De ahogy most visszagondolok nem is voltam mérges.-"Miss.Irwin a minap felkereste magazinunkat,hogy elmondja az igazságot Michael Cliffordról és Luke Hemmingsről.Állítása szerint Michael-el semmi sincs köztük szimpla barátságnál , viszont a banda jóképű énekesével szorosabb lett a viszonyuk a baleset óta.Vajon Luke elcsavarta véglegesen a lány fejét vagy ez ismét egy futó kaland Luke életében?"-A cikket olvasva végig gondoltam minden egyes szót amit leírt.Semmi sértőt nem találtam a "díva" elnevezésen kívül.Örömmel zártam le a telefont és fejeztem be a reggeli kávémat.Beszélgetésre lettem figyelmes az emeletről. A poharat letéve gyorsan felsiettem Cal szobájába és meglepődötten láttam , hogy minden rendben.
-Minden oké srácok?-Tettem karba kezeim és egy kis mosolyt csaltam arcomra.
-Jóreggelt!-Köszöntek kórusban még Cal is aki félholtan feküdt.
-Minden a legnagyobb rendben van.-Nyomott csókot ajkamra Luke.
-Örülök neki!-Mosolyogtam rá.
-Este nem is láttalak.-Vágott szomorú fejet és lebiggyesztette ajkait.
-Fáradt voltam és elmentem aludni.-Füllentettem egyet.
-Héééé! Hanna!-ölelt meg Mike.-Mit főztél ma reggel?-nézett rám kiváncsian.
-Sajnálom Mike de ma te vagy a soros.-Fejemet Luke vállára hajtottam.
-Szia Hanna!-köszönt Ash is aki el nem mozdult Cal ágya mellől.Beszélnem kellett Cal-al, hogy mi történt vele.Elgondolkodva pásztáztam Cal arcát aki ugyan ezt tette.
-Héé! Föld hívja Hanna-át!-Zökkentett vissza a valóságba Mike.
-Bocs csak elgondolkodtam.-Már levágta a helyzetet és kitessékelt mindenkit a szobából.Az ajtónak dőlve álltam és Cal-t pásztáztam.
-Gyere közelebb.-nyögte fáradt hangon.Lassan közelebb sétáltam hozzá és leültem az ágya szélére, majd belekezdtem.
-Hogy vagy?-Tettem karjára a kezem.
-Jólvagyok!Köszönöm...-láttam mennyire fáj neki már megszólalni is.
-Mi történt tegnap este?-arcom elkomolyodott.A levegő nehezebb lett.
-Nem beszélhetek róla.Elmondanám neked nagyon szívesen de... nem lehet.-szemei könnybe lábadtak.
-Nekem bármit elmondhatsz.-Néztem nagy szemeibe és próbáltam győzködni.-Kérlek! Hallgass rám ! Könnyebb lesz neked is és nekem is.Megoldunk mindent.-Hosszasan fogatta szemeit és tanakodott mit tegyen míg végül el nem kezdte mondani az igazságot.
-Amit most elmondok csak te tudhatod és senkinek nem mondhatod el!-Mondta komoly arccal.
2015. május 10., vasárnap
News
Sziasztok:) !Szép tavaszi napot kívánok nektek! :)) Meghoztam a 12. részt! Remélem mindenkinek tetszeni fog!:) xoxo Merci!
Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCvZ9f4mhDeFx0VDJVoQB1VQ
12. rész
szemeibe.
Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCvZ9f4mhDeFx0VDJVoQB1VQ
12. rész
Egy átlagos reggel átlagos emberekkel egy átlagos házban.Ez az a dolog ami nálunk egyenlő a lehetetlenséggel.Minden nap minden percében történik valami.Ez a mai reggelen is így volt.Álmos fejjel könyököltem fel az ágyamról.Mike és Luke kiabálása mára már megszokott lett de most a szokásosnál idegesebbnek tűnt a hangjuk.Az az érzés fogott el hirtelen, hogy "Ha most lemegyek leordítom a fejüket".Idegesen baktattam ki a szobámból még a kilincset sem láttam normálisan.A lépcső tetejéről már láttam a fiúkat akik épp egy újságon civakodnak.
-Hey srácok!-hunyorogtam-Nem lehetne ezt egy kicsit halkabban?-Hemmo és Mike rám néztek mintha sosem láttak volna embert akit kora reggel felvertek az ágyból.
-Jóreggelt Hanna!-nyomott puszit a homlokomra Ash-Nem igaz,hogy még ehhez nem szoktál hozzá.-Nevetett miközben lesétált a lépcsőn.
-"Hanna Irwin szorosabb viszonyt ápol a 5seconds of summer gitárosával Michael Clifforddal?"-Szemeim tágra nyíltak a meglepettségtől.Mégha Luke Hemmings-et írták volna megérteném de Michaelt egyáltalán nem.
-MI A SZAR?!-Hangom a szokásosnál vékonyabb volt de Hemmo csak folytatta.
-"Miss.Irwin a banda tagjainak igen csak megnehezíti az életét főleg az utóbbi hetekben.Az autóbalesete után igen csak távolság tartó lett Calum Hood-al.Lehet,hogy a banda szívtiprója Michael elcsavarta a lány fejét?Az utóbbi napokban igen sokat látták együtt a két szerelmes párt kéz a kézben."
-Na jó ez nem igaz!!!-Szaladtam le a lépcsőn és megnéztem a cikkhez csatolt képet.Hemmo-ra néztem de ő még csak rám se bagózott.
-"Legfrissebb híreink szerint Hanna nemrég súlyos tüdőgyulladást kapott egy hisztije után."-folytatta-"Talán egy újabb díva hugicával állunk szemben?"-Itt telt be a pohár.Kikaptam az újságot Hemmo kezéből.Lehuppantam a kanapéra és zokogni kezdtem.
-Ugyan Hanna...-Ült le mellém Ash-Kit érdekel mit mondanak az emberek?Mi tudjuk mi az igazság.
-Te ezt nem érted...-Töröltem könnyeimet.
-Figyu kislány...Egy újság miatt se sírj!A twitteren a rajongóink imádnak téged!Nem fogják elhinni.-Nyugtatgatott Mike és felém nyújtott egy papír zsepit.
-Luke...-fordultam felé-Ugye te nem hiszed hogy én és Mike...-a szavamba vágott.
-Nem!...Nem hiszem el.-mosolyodott el de éreztem ,hogy bántja a dolog.-Lehet hogy vannak utálóid.-sétált felém-Kinek nincsenek?-guggolt le elém.-De mindig gondolja arra amit most mondani fogok. "Amíg vannak olyan emberek akik utálnak valamit rohadt jól csinálsz!"-mosolygott azzal a tipikus Luke arccal.
-Na és mi van Calummel?-Nézem kérdően Ashton-ra.
-Dobtam neki egy üzenetet este és hívtam is de nem vette fel.-Szólt Mike.
-Nagyszerű...akkor most mi lesz a holnapi koncerttel?-Morcoskodott Luke.
-Addigra csak előkerül.-Kacsintott Ash.
-Figyu srácok én kajás vagyok úgyhogy együnk valamit-Hoztam fel az ötletet.A teraszajtón egy csapzott hajú srác sétált be zihálva.
-Cal! Te hol a fenében voltál?-mordult a fiúra Luke de mielőtt ezt kimondhatta volna a srác összeesett.
-Úristen ! Mike segíts bevinni a szobába.-Pattantam le a kanapéról és egyből a segítségére siettem.
-Hanna menj arrébb mi felvisszük.-Lökött arrébb Mike.Semmit sem értettem újra...Mi történt vele?Ki kellett derítenem.
-2 ÓRÁVAL KÉSŐBB-
Semmi...Semmi életjelet nem mutat.Egyre csak azon jár az eszem,hogy mi történhetett de még itt volt az újságcikk is amit nem hagyhattam annyiban.Megkerestem a magazint amiben a cikk volt és felhívtam a szerkesztőt de csak a titkárnője vette fel aki egy időpontot adott mára.Meg kell magyaráznom ezt az egészet.Mindenki Calum-el volt elfoglalva így szinte észrevétlenül suhantam végig a házon a táskámat keresve.Közben össze szedtem minden gondolatom és próbáltam megfogalmazni magamban,hogy mit mondok majd.Nem akartam taxival menni így sétáltam.Minden egyes utcán ahol ténferegtem az emberek lenézően néztek rám.Kezdett üldözési mániám lenni.Mikor megpillantottam az irodaházat egy pillanatra eltántorodtam az egésztől."Hanna szedd össze megad"Ez a mondat fogalmazódott meg bennem abban a percben.Még be sem léptem az ajtón de már tudták ki vagyok és azt is hogy kihez jöttem.
-Miss.Irwin! Erre tessék.-szólt egy szőke magas modell alkatú nő.Felvezetett Mrs.Carterhez akit újságíró tanoncok tizede vette körül de amint meglátott kitessékelt mindenkit a teremből.
-Nos Miss.Irwin miért látogatott el hozzám.-Gúnyosan mosolygott miközben tollát kattogtatta.
-Tudja a minap megjelent rólam egy cikk ami teljes egészében hazugság.-Néztem bátran világos zöld
-Nos itt az ideje,hogy elmondja mi az igazság.-A kattogás abban maradt és feszülten figyelte minden mondatom és miden gesztusom.Próbáltam semmi érzelmet nem mutatni.Elmondtam mindent a balesetről és arról hogy mi volt köztem és Cal közt. A látomásokról és az egyéb Cal féle dolgokról egy szót sem mondtam.Arról is felvilágosítottam ő nagyságát ,hogy Mike-al semmi sincs köztünk.
-Na és mi van Luke Hemmings-el?-Tette fel a kérdést cinikusan.-Jóképű, rock stár.Biztosan nem közömbös.-Egy pillanatra azt sem tudtam mit mondjak. Csak ültem és vártam,hogy valami történjen de akkor eszembe jutott,hogy ha most nem mondom el máskor úgy is kiderülne.
-Luke-al...együtt vagyunk.-Erre felcsillantak izzó szemei és láttam,hogy minden egyes apró részlet érdekelné rólam és Hemmo-ról.Nem mondtam neki semmit csak annyit amennyit úgy éreztem tudnia kell.Az interjú végén megköszönte az információkat és elköszönt.megkönnyebbülten sétáltam haza és már nem érdekelt ki mit hisz.De ami a következő nap várt azt én sem gondoltam volna.
2015. május 3., vasárnap
The power of music
Sziasztok! :) Remélem mindenki megvan :) Ez már a 11. rész lesz a blogomon :) Nagyon örülök hogy ilyen sokatoknak felkeltette az érdeklődését a történet :) Imádlak titeket puszi :) xoxo
Wattpad: http://www.wattpad.com/myworks/37632647-amn%C3%A9zia
Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCvZ9f4mhDeFx0VDJVoQB1VQ
11.rész
Gyönyörűen sütött a nap Los Angeles utcáin.Nagyon örültem,hogy a csapattal lehetek de annak még jobban,hogy ilyen szép idő van.Utunk a városban nem volt zökkenő mentes.Minden sarkon meg kellett állnunk a rajongók miatt akik vagy képet vagy egy autogrammot akartak.Nevetgélve szeltük az utat addig amíg meg nem pillantottam egy lemez boltot.
-Srácok...Én ide most bemegyek!-Nyitottam nagyra a szemem.
-Én is bemegyek veled! Már akartam venni pár új cd-t.-Helyeselt Mike haját igazgatva.-Héy addig ti elmehetnétek venni fagyit.
-Mire hazaérünk Cal befalja az összeset.-kacagott hangosan Luke.
-Na most fogd rám.-Durcáskodott Calum.
-Jólvan srácok ne viselkedjetek úgy mint az 5 évesek.Indulás fagyit venni.-Szólt rájuk Ashton jókedvűen.-Itt találkozunk!-Mi hevesen bólogattunk. Clifforddal elindultunk a boltba.Köztudott ,hogy én imádom a Green Day-t így egyből megpillantottam a legújabb cdjüket.A kezembe vettem a lemezt és ennyi elég volt ahhoz,hogy ismét előtörjön az "emlékezési roham".
"Mintha a gyermekkorom egy kisebb része tért volna vissza belém.Már tudtam mennyire is szerettem a fiúkkal lenni.Mindig együtt hallgattuk a zenéket.Mikor ők hevesen próbáltak én mindig ott voltam.Emlékszem az első koncertjükre.Mikor Luke Ashtont megkérte,hogy legyen a dobosuk és le is fényképeztem azt a pillanatot.Ezekután költöztünk Los Angelesbe."
-Hé nézd mit találtam!-bökött meg Mike.Nem is figyeltem rá csak hagytam hogy az emlékek átjárják az egész lényemet.-Minden rendben?-Hadonászott előttem a kék hajú srác.
-Persze.-Mosolyogtam de nem mondtam el neki,hogy mit láttam.Nagyon sokáig nevetgéltünk benn a boltban. Az eladónak szinte az agyára mentünk.A délutánból hamar este lett.Akkor jutott eszünkbe ,hogy a srácok már régóta kinn várnak ránk.A pénztárhoz sétáltunk és megvettük a lemezeket.
-Gyalog menjünk haza?-Mosolygott Mike.
-Nincs ellenemre.-Vigyorogtam rá.Hazafelé baktattunk és közben beszélgettünk.Michael-el annyira könnyű beszélgetni.Olyan közvetlen és kedves ,hogy az már szinte rémisztő.Egy kis utcába tévedtünk ami teljesen sötét volt.Őszintén szólva volt egy fura érzésem mintha valaki figyelne minket.
-Oh remek zsákutca.-Pattogott Mike.
-Jajj ne pattogj már! Visszamegyünk és kész.-Böktem mellkasba.
-Tudod,hogy utálok sokat gyalogolni...főleg fölöslegesen.-Nyavalygott mint egy kisbaba.Lassan sétáltunk a feketeségben egymás kezét fogva mindaddig amíg az utunkat el nem zárta egy fekete autó.A kocsi lámpájának fénye elvakított és már csak azt vettem észre,hogy valaki megragad és betaszigál az autóba.
-Segítség! Mike segíts!-Mikey-nak nagyon jó a lélekjelenléte az ilyen helyzetekben és ezért most sem esett nehezére megvédenie engem.A két kopasz embert leütötte a földre és engem kihúzott a kocsiból.
-Szaladj Hanna!-Zihált hevesen Mike.
-NÉLKÜLED NEM MEGYEK EL!-Szememből a félelem szülte könnyek jöttek elő.Nem hagyhattam magára.
-Könyörgöm neked most az egyszer hallgass rám.-Torzult el a hangja.-Kérlek...-Arcomat két kezében tartotta.Homlokunk összeért és egymás könnyes szemét pásztáztuk.
-Nem megyek el nélküled!-Szöktem ki kezei közül.A hátunk mögött az egyik pasas magához tért és felém igyekezett.
-ENGEM AKARSZ?!! GYERE ÉS KAPJ EL!!-pimaszul kiáltottam neki amire ő egyre mérgesebb lett.
-Ne tedd...-súgta mögülem Mike.Fejemet a férfi felé fordítottam aki éppen a karomhoz ért volna de én gyorsabb voltam és egy állassal kiütöttem.Ezután megragadtam Mike karját és futottunk haza.Az egész utat végig ziháltuk.Nem is éreztük a fáradtságot.A házhoz érve berontottunk a terasz ajtón keresztül és levágódtunk a padlóra.
-Veletek meg mi az isten történt?!-Kiáltott ránk "apu" (Ashton).Mi csak egymásra néztünk Mike-al és elnevettük magunkat.
-Te aztán jó nagyot behúztál a pasasnak!Büszke vagyok rád.-Ült fel Mike.
-Van egy kis gyakorlatom.Én is köszönöm amit értem tettél.-Könyököltem fel és egy öleléssel jeleztük hálánkat.
-Jó és most nekünk is mondjátok el,hogy mi történt.-Morcoskodott Luke.
-Már vagy 1000-szer hívtunk titeket.Cal még utánatok is ment!-Ez a mondat szöget ütött a fejemben.
-Utánunk indult?Mikor?-Hangom komor lett.
-Vagy egy félórája.-A padlón fetrengve néztem Luke-ra aki nagyon mérgesnek tűnt.
-Lehet,hogy...-Csuklott el Mike hangja aki éppen felsegített a fölről.
-Az nem lehet Mike...Nem tenne ilyet...-Néztem zavartam hol Luke-ra hol Mike-ra.
-De hisz tudod mit akart veled tenni!Szerinted ezt nem merné megcsinálni veled?Ne légy ennyire naív...-Bántottak a szavai de nem igazán érdekelt.
-Na jó...én semmit sem értek úgyhogy valaki világosítson fel!-Hangzott a bátyám komoly hangja.Mi pedig csak álltunk lesütött szemmel előtte.
-Ash...most kérlek hallgass meg minket.-Szóltam halkan miközben leültünk a kanapéra.Hosszan meséltük neki az egészről.Mostmár ő is tudta mi történt.
-Hanna nekem kellett volna először mondanod ezt...-szemeimet forgatva hallgattam a letolását.
-Ash ez most nem segít! Nem apáskodhatsz folyton!Ez most nem egy kis családi vita ez .... más.-Magyarázta Mike.-Most azt kell kiderítenünk,hogy ő küldte-e ránk azokat a fickókat vagy sem.
-Igazad van.-Helyeselt Luke aki csak az ablakot bámulta.
-Luke mit bámulsz?-Néztem rá furcsán.
-Csak azt ,hogy mennyire változik a világ és ,hogy mennyire változnak az emberek.Egy pillanat elég ahhoz,hogy minden jó csak emlék legyen.-Átéreztem ugyan azt mint ő.Valaha Cal nekem is a barátom volt és őszintén szólva hiányzik a vele eltöltött idő de ezek csak emlékek.Helyüket átvette a félelem és a csalódottság.Csöndesen Luke felé sétáltam.
-Hey!Nem lesz minden és mindenki rossz.Vannak még a világon jó dolgok!Ha valaki mi soha nem fogunk neked csalódást okozni...ezt megígérhetem.-Kezünk egymásba fonódott és csak tovább pásztáztuk a várost.
-Bennem csalódni fogsz...-Fogta meg Ash Hemmo vállát.-Megettem az utolsó pizza szeletet...sajnálom.-Luke viccesen felhúzta szemöldökét és válaszolt.
-Hát meg kell,hogy lepjelek ... de most sem csalódtam benned.-Nevették el magukat.
-Jó gyerekek ha befejeztétek az érzelgést akkor mennyünk és dobjunk Cal-nak egy sms-t ,hogy minden oké.-Állt fel Mike a kanapáról.-Ja és utána mit szólnátok ha együtt főznénk valamit?-Mondta tele lelkesedéssel Mike.
-Benne vagyok!-Ezután az agyam csak azon kattogott ,hogy mit dobjunk össze.
-Na de mind ezek előtt!-Szakította meg a gondolatmenetem Luke.-Családi ölelés!!!-Egy hangos "Ó" hagyta el mindegyikőnk száját.Luke karja olyan nagy volt,hogy mind a hármunkat át tudta ölelni.Ezekután jöhetett a főzőcske.
Wattpad: http://www.wattpad.com/myworks/37632647-amn%C3%A9zia
Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCvZ9f4mhDeFx0VDJVoQB1VQ
11.rész
Gyönyörűen sütött a nap Los Angeles utcáin.Nagyon örültem,hogy a csapattal lehetek de annak még jobban,hogy ilyen szép idő van.Utunk a városban nem volt zökkenő mentes.Minden sarkon meg kellett állnunk a rajongók miatt akik vagy képet vagy egy autogrammot akartak.Nevetgélve szeltük az utat addig amíg meg nem pillantottam egy lemez boltot.
-Srácok...Én ide most bemegyek!-Nyitottam nagyra a szemem.
-Én is bemegyek veled! Már akartam venni pár új cd-t.-Helyeselt Mike haját igazgatva.-Héy addig ti elmehetnétek venni fagyit.
-Na most fogd rám.-Durcáskodott Calum.
-Jólvan srácok ne viselkedjetek úgy mint az 5 évesek.Indulás fagyit venni.-Szólt rájuk Ashton jókedvűen.-Itt találkozunk!-Mi hevesen bólogattunk. Clifforddal elindultunk a boltba.Köztudott ,hogy én imádom a Green Day-t így egyből megpillantottam a legújabb cdjüket.A kezembe vettem a lemezt és ennyi elég volt ahhoz,hogy ismét előtörjön az "emlékezési roham".
"Mintha a gyermekkorom egy kisebb része tért volna vissza belém.Már tudtam mennyire is szerettem a fiúkkal lenni.Mindig együtt hallgattuk a zenéket.Mikor ők hevesen próbáltak én mindig ott voltam.Emlékszem az első koncertjükre.Mikor Luke Ashtont megkérte,hogy legyen a dobosuk és le is fényképeztem azt a pillanatot.Ezekután költöztünk Los Angelesbe."
-Hé nézd mit találtam!-bökött meg Mike.Nem is figyeltem rá csak hagytam hogy az emlékek átjárják az egész lényemet.-Minden rendben?-Hadonászott előttem a kék hajú srác.-Persze.-Mosolyogtam de nem mondtam el neki,hogy mit láttam.Nagyon sokáig nevetgéltünk benn a boltban. Az eladónak szinte az agyára mentünk.A délutánból hamar este lett.Akkor jutott eszünkbe ,hogy a srácok már régóta kinn várnak ránk.A pénztárhoz sétáltunk és megvettük a lemezeket.
-Nincs ellenemre.-Vigyorogtam rá.Hazafelé baktattunk és közben beszélgettünk.Michael-el annyira könnyű beszélgetni.Olyan közvetlen és kedves ,hogy az már szinte rémisztő.Egy kis utcába tévedtünk ami teljesen sötét volt.Őszintén szólva volt egy fura érzésem mintha valaki figyelne minket.
-Oh remek zsákutca.-Pattogott Mike.
-Jajj ne pattogj már! Visszamegyünk és kész.-Böktem mellkasba.
-Tudod,hogy utálok sokat gyalogolni...főleg fölöslegesen.-Nyavalygott mint egy kisbaba.Lassan sétáltunk a feketeségben egymás kezét fogva mindaddig amíg az utunkat el nem zárta egy fekete autó.A kocsi lámpájának fénye elvakított és már csak azt vettem észre,hogy valaki megragad és betaszigál az autóba.
-Segítség! Mike segíts!-Mikey-nak nagyon jó a lélekjelenléte az ilyen helyzetekben és ezért most sem esett nehezére megvédenie engem.A két kopasz embert leütötte a földre és engem kihúzott a kocsiból.
-Szaladj Hanna!-Zihált hevesen Mike.
-NÉLKÜLED NEM MEGYEK EL!-Szememből a félelem szülte könnyek jöttek elő.Nem hagyhattam magára.
-Könyörgöm neked most az egyszer hallgass rám.-Torzult el a hangja.-Kérlek...-Arcomat két kezében tartotta.Homlokunk összeért és egymás könnyes szemét pásztáztuk.
-Nem megyek el nélküled!-Szöktem ki kezei közül.A hátunk mögött az egyik pasas magához tért és felém igyekezett.
-ENGEM AKARSZ?!! GYERE ÉS KAPJ EL!!-pimaszul kiáltottam neki amire ő egyre mérgesebb lett.
-Veletek meg mi az isten történt?!-Kiáltott ránk "apu" (Ashton).Mi csak egymásra néztünk Mike-al és elnevettük magunkat.
-Te aztán jó nagyot behúztál a pasasnak!Büszke vagyok rád.-Ült fel Mike.
-Van egy kis gyakorlatom.Én is köszönöm amit értem tettél.-Könyököltem fel és egy öleléssel jeleztük hálánkat.
-Jó és most nekünk is mondjátok el,hogy mi történt.-Morcoskodott Luke.
-Már vagy 1000-szer hívtunk titeket.Cal még utánatok is ment!-Ez a mondat szöget ütött a fejemben.
-Utánunk indult?Mikor?-Hangom komor lett.
-Vagy egy félórája.-A padlón fetrengve néztem Luke-ra aki nagyon mérgesnek tűnt.
-Lehet,hogy...-Csuklott el Mike hangja aki éppen felsegített a fölről.
-Az nem lehet Mike...Nem tenne ilyet...-Néztem zavartam hol Luke-ra hol Mike-ra.
-De hisz tudod mit akart veled tenni!Szerinted ezt nem merné megcsinálni veled?Ne légy ennyire naív...-Bántottak a szavai de nem igazán érdekelt.
-Na jó...én semmit sem értek úgyhogy valaki világosítson fel!-Hangzott a bátyám komoly hangja.Mi pedig csak álltunk lesütött szemmel előtte.
-Ash...most kérlek hallgass meg minket.-Szóltam halkan miközben leültünk a kanapéra.Hosszan meséltük neki az egészről.Mostmár ő is tudta mi történt.
-Hanna nekem kellett volna először mondanod ezt...-szemeimet forgatva hallgattam a letolását.
-Ash ez most nem segít! Nem apáskodhatsz folyton!Ez most nem egy kis családi vita ez .... más.-Magyarázta Mike.-Most azt kell kiderítenünk,hogy ő küldte-e ránk azokat a fickókat vagy sem.
-Igazad van.-Helyeselt Luke aki csak az ablakot bámulta.
-Luke mit bámulsz?-Néztem rá furcsán.
-Csak azt ,hogy mennyire változik a világ és ,hogy mennyire változnak az emberek.Egy pillanat elég ahhoz,hogy minden jó csak emlék legyen.-Átéreztem ugyan azt mint ő.Valaha Cal nekem is a barátom volt és őszintén szólva hiányzik a vele eltöltött idő de ezek csak emlékek.Helyüket átvette a félelem és a csalódottság.Csöndesen Luke felé sétáltam.
-Hey!Nem lesz minden és mindenki rossz.Vannak még a világon jó dolgok!Ha valaki mi soha nem fogunk neked csalódást okozni...ezt megígérhetem.-Kezünk egymásba fonódott és csak tovább pásztáztuk a várost.
-Hát meg kell,hogy lepjelek ... de most sem csalódtam benned.-Nevették el magukat.
-Jó gyerekek ha befejeztétek az érzelgést akkor mennyünk és dobjunk Cal-nak egy sms-t ,hogy minden oké.-Állt fel Mike a kanapáról.-Ja és utána mit szólnátok ha együtt főznénk valamit?-Mondta tele lelkesedéssel Mike.
-Benne vagyok!-Ezután az agyam csak azon kattogott ,hogy mit dobjunk össze.
-Na de mind ezek előtt!-Szakította meg a gondolatmenetem Luke.-Családi ölelés!!!-Egy hangos "Ó" hagyta el mindegyikőnk száját.Luke karja olyan nagy volt,hogy mind a hármunkat át tudta ölelni.Ezekután jöhetett a főzőcske.
2015. április 27., hétfő
A dull day
Sziasztok!:) Remélem minden oké veletek:) Emlékeztetnélek titeket a képekre !! :) Mindenki amennyi 5sos rajongót ismer csináljatok sok sok képet:) Jöjjön a következő rész! Puszi:)
Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCvZ9f4mhDeFx0VDJVoQB1VQ
Wattpad: http://www.wattpad.com/myworks/37632647-amn%C3%A9zia
Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCvZ9f4mhDeFx0VDJVoQB1VQ
Wattpad: http://www.wattpad.com/myworks/37632647-amn%C3%A9zia
10.rész
Egész jól alakult a popcorn csata.Sokat nevettünk egymáson és Mike-on aki azzal szórakozott,hogy bedugta a pattogatott kukoricát az orrába.Vicces volt hárman aludni egy ágyban főleg mikor lerúgtam mindent na meg mindenkit az ágyról.Másnap kipihenten ébredtem fel.Felülve az ágyon nem találtam senki ahogy a telefonomat sem.Lázasan keresgéltem a párnák és takarók alatt amíg meg nem találtam."Uramisten!Már ennyi az idő?" Na igen 10 óra volt.Túl sokáig voltunk fenn a srácokkal az tény de nem gondoltam volna,hogy eddig fogok aludni.Kócos hajjal és pizsamában caflattam le a lépcsőkön.Furcsa csend volt a házban.Ilyenkor már rég Mike csámcsogását szoktam hallgatni és Ashton idegesítő okítását,hogy:"Mike ne egyél úgy mint egy malac!"Körülnéztem a lépcső alján és egy kis cetlit pillantottam meg a hűtőn.
"Jóreggelt!Nem akartunk felkelteni.Interjúra mentünk egy óra felé jövünk! Mike xoxo"
Király!Enyém a ház.A helyzetet kiélvezve először bekapcsoltam a tv-t és készítettem magamnak egy kávét.Minő meglepetés a srácok voltak a tv-ben.A kávém mellett néztem ahogy a fiúk sok vicces kérdésre válaszolnak.Nagyon mókás volt.Felhangosítottam a tv-t,hogy halljam a konyhába is.Kivittem a kávésbögrémet és felbaktattam az emeletre ahol felvettem egy normális göncöt és rendbe tettem magam.A nappali ágyán megcsörrent a telefonom.Kánforként szaladtam át a házon egészen a nappaliig.Rávetettem magam az ágyra és felvettem a telefont:
-Szia Horkolós! Miújság?
-Szia Nagy Piros kutya! Már megittam a reggeli kávém és fel is öltöztem!Láttalak titeket a tv-ben!
-Minő meglepetés.11-re érted megy Carl a sofőrünk és elhoz hozzánk!
-Hová megyünk?
-Titok!-a szavába vágtam
-De Mike...-és letette.Jellemző.Sosem mondanak semmit.Mindig magamnak kell rájönnöm mindenre.A táskámba pakolásztam 1-2 dolgot és az órára pillantottam.Már fél 11? Úristen.Sietnem kellett.Leértem a ház elé és egy nagy fekete BMW állt előttem.
-Miss Irwin?-Szólt a rekedtes hang.
-Én lennék.-próbáltam az arcát fürkészni a fekete üveg mögül.
-Szálljon be kérem.-Beszálltam a kocsiba.Beülve csodáltam a szép tiszta fekete színű autót.
-Hová megyünk?-Tettem fel félénken a kérdést.
-A srácok azt mondták ne mondjak semmit.-Válaszolt kedvesen.Türelmesen ültem végig az út hátralévő részét.Egy étterem előtt álltunk meg.
-Megérkeztünk.-Udvariasan kinyotta Carl az ajtót majd azzal a lendülettel el is tűnt.
-Aúú!-Hallatszott a hangos nyavalygásom.-Ashton! Ez nem volt szép.-Dorgáltam meg a bátyámat aki huncut mosolyával nevetett.
-Jaj elnézést hercegnő!-Mérgesen forgattam a szemem.
-Dugulj el!-kis szünet-Hol vannak a többiek?-Tanakodtam a táskámat rendezgetve.
-Gyere utánam.-Besétáltunk az étterembe.A terem sarkában egy óriási asztalnál ült a 3 eszement fiú.Minden lépésemet követték a bennülő kislányok.Szinte megöltek a nézésükkel de csak egy igazán...Calum.Igaz ő nem kislány de mégis olyan féltékenységgel tekintett rám mint a többiek.
-De jó a hajad Hanna! Elestél?-Jegyezte meg Mike.
-Én nem vagyok olyan ügyetlen mint te kedves Michael.
-Na jó abba hagytam! De tényleg csinos vagy!
-Köszönöm.-Szépen próbáltam leülni a székemre de nem szabadultam a bókoktól még most sem.
-Elbűvölő vagy.-Nézett rám Luke.Szinte belepirultam ebbe a mondatba.
-Jól nézel ki.-küldött egy eröltetett mosolyt felém Cal aki a szalvétával szórakozott.
-Köszi.-Végignéztem a társaságon.-Szóval kajálni jöttünk vagy szalvétákat hajtogatni?-Kérdeztem a srácoktól.
-Persze,hogy kajálni.
-De akkor rendeljünk is valamit!-Mindenki lázasan páztázta az étlapot és a kínálatok közt válogatott.
-Mike édes te mit választottál?-csavargatta a haját Luke.
-Én téged eszlek meg.-Pirult el Mike aki hevesen rebegtette szempilláit.A rendelésünket szép lassan felvették majd ki is hozták.Két tizenhat év körüli lány jött az asztalunkhoz.
-Bocsi srácok ,hogy zavarunk de kérhetünk egy autógrammost és egy képet?-A többiek jókisfiú módjára elálltak és megölelték őket majd autógrammot is adtak.
-Hanna lefényképezel velük?-Bólintottam egyet majd csináltam egy képet a rajongókról és a majmokról.A lányok megöltek már csak azzal is amilyen rosszindulattal néztek rám.
-Köszönjük srácok!Szeretünk titeket!-Köszönték meg a képet és az aláírást.Még láttam ahogy hátranéznek rám és egy gúnyos vigyorral az arcukon távoznak az étteremből.Unottan ettem meg az utolsó falatokat a kajámból mikor a többiek kérdezősködni kezdtek.
-Mi baj van Hanna?-Kérdezte a bátyám.
-Semmi csak annyira csúnyán néztek azok a lányok akik itt voltak.Tuti utálnak mert veletek vagyok.
-Ez butaság.-szólt bele Luke.
-Aki téged nem szeret azt mi sem szeretjük.-Kacsintott Mike egy vigyorral kísérve.
-Hagyd őket a francba nem érnek annyit.-Mosolygott Cal is.
-Köszönöm srácok.-Furcsa de sokkal jobb kedvem lett.A délután hátralévő részét az egész csapat együtt töltötte de még én sem tudtam milyen meglepetés vár rám.
-Hová megyünk?-Tettem fel félénken a kérdést.
-A srácok azt mondták ne mondjak semmit.-Válaszolt kedvesen.Türelmesen ültem végig az út hátralévő részét.Egy étterem előtt álltunk meg.
-Megérkeztünk.-Udvariasan kinyotta Carl az ajtót majd azzal a lendülettel el is tűnt.
-Aúú!-Hallatszott a hangos nyavalygásom.-Ashton! Ez nem volt szép.-Dorgáltam meg a bátyámat aki huncut mosolyával nevetett.
-Jaj elnézést hercegnő!-Mérgesen forgattam a szemem.
-Dugulj el!-kis szünet-Hol vannak a többiek?-Tanakodtam a táskámat rendezgetve.
-Gyere utánam.-Besétáltunk az étterembe.A terem sarkában egy óriási asztalnál ült a 3 eszement fiú.Minden lépésemet követték a bennülő kislányok.Szinte megöltek a nézésükkel de csak egy igazán...Calum.Igaz ő nem kislány de mégis olyan féltékenységgel tekintett rám mint a többiek.
-De jó a hajad Hanna! Elestél?-Jegyezte meg Mike.
-Na jó abba hagytam! De tényleg csinos vagy!
-Köszönöm.-Szépen próbáltam leülni a székemre de nem szabadultam a bókoktól még most sem.
-Elbűvölő vagy.-Nézett rám Luke.Szinte belepirultam ebbe a mondatba.
-Jól nézel ki.-küldött egy eröltetett mosolyt felém Cal aki a szalvétával szórakozott.
-Köszi.-Végignéztem a társaságon.-Szóval kajálni jöttünk vagy szalvétákat hajtogatni?-Kérdeztem a srácoktól.
-Persze,hogy kajálni.
-De akkor rendeljünk is valamit!-Mindenki lázasan páztázta az étlapot és a kínálatok közt válogatott.
-Mike édes te mit választottál?-csavargatta a haját Luke.
-Én téged eszlek meg.-Pirult el Mike aki hevesen rebegtette szempilláit.A rendelésünket szép lassan felvették majd ki is hozták.Két tizenhat év körüli lány jött az asztalunkhoz.
-Bocsi srácok ,hogy zavarunk de kérhetünk egy autógrammost és egy képet?-A többiek jókisfiú módjára elálltak és megölelték őket majd autógrammot is adtak.
-Hanna lefényképezel velük?-Bólintottam egyet majd csináltam egy képet a rajongókról és a majmokról.A lányok megöltek már csak azzal is amilyen rosszindulattal néztek rám.
-Köszönjük srácok!Szeretünk titeket!-Köszönték meg a képet és az aláírást.Még láttam ahogy hátranéznek rám és egy gúnyos vigyorral az arcukon távoznak az étteremből.Unottan ettem meg az utolsó falatokat a kajámból mikor a többiek kérdezősködni kezdtek.-Mi baj van Hanna?-Kérdezte a bátyám.
-Semmi csak annyira csúnyán néztek azok a lányok akik itt voltak.Tuti utálnak mert veletek vagyok.
-Ez butaság.-szólt bele Luke.
-Aki téged nem szeret azt mi sem szeretjük.-Kacsintott Mike egy vigyorral kísérve.
-Hagyd őket a francba nem érnek annyit.-Mosolygott Cal is.
-Köszönöm srácok.-Furcsa de sokkal jobb kedvem lett.A délután hátralévő részét az egész csapat együtt töltötte de még én sem tudtam milyen meglepetés vár rám.
2015. április 24., péntek
#FIGYELEM
Sziasztok:) Szeretnétek benne lenni egy videóban amit a 5sos számára készítünk? Nincs sok tenni valód mint elküldeni erre az e-mail címre a neved és a fényképed:) A fényképen tarts egy kis papírt,táblát a kezedben amire ez van írva: #5SOSFAMHUNGARY
E-mail cím: kocsis682@gmail.com
A videóban mindenki neve fel lesz tüntetve:)! Írjátok meg milyen névvel szeretnétek bekerülni a videóba:) Köszönöm a figyelmet!!! :) Beküldési határidő: 2015.05.10!!!
2015. április 21., kedd
Revenge started
Sziasztok:)) Mostmár wattpad-on is elérhetőek a részek:) http://www.wattpad.com/myworks/37632647-amn%C3%A9zia
9.rész
Végre vége volt ennek az egésznek Calum és köztem de valahogy úgyéreztem,hogy ennek lesz még folytatása.A nappaliban senki nem vette észre ahogy Cal átszelelt bosszús léptekkel.Ashtonnal beszélnem kellett.
-Figyelj Ash.-Sétáltam felé.-Sajnálom ahogy viselkedtem és ne haragudj rám.Mostmár megígérem minden rendben lesz.-Tüsszentettem egyet ami köhögésbe fulladt.Mire nagyjából helyre állt a navigációm már kétoldalról Luke és Mike fogott.
-Semmibaj!-nyomott egy puszit a homlokomra.-Viszont most azonnal sipirc az ágyba!-Nem ellenkeztem vele.A két fiú felkisért a lépcsőn egészen a szobámig.
-KITALÁLTAM VALAMIT!!!-Kiáltott fel Mike lelkesen.-Tartsunk mese maratont!Hozok popcornt és egy halom mesét.Mitszóltok?-Semmi kifogásom nem volt ellene.Ez még mindig jobb mint egyedül gubbasztani a szobámban.
-Nagyon jó ötlet Mike!-arcon pusziltam hálám jeléül.
-Szerintem is jóötlet Mike.-Felém fordult.-Én bekísérlek a szobádba, Mike te pedig csinálj popcornt.
-Persze minden piszkos munka rám marad!-forgatta szemeit.
-Te ne panaszkodj!-mordult rá Hemmo-Te puszit is kaptál.
-Jajj fiúk nyugi!Luke büntiből te csinálsz popcornt és Mike kísér be a szobába.Mindenki a dolgára!
Mint egy hat éves kisfiú aki épp megsértődött úgy ment le a lépcsőn Luke.
-Köszönöm Michael.-Néztem rá hálásan-Mindent köszi.
-Ugyan!-Mosolygott azzal a tipikus Mike vigyorral.-De ugye tudod,hogy ezzel nincs vége ennek az egésznek Cal és közted?-Pár perc csönd telepedett ránk.
-Sajnos sejtem...-Hajtottam le a fejem.-Mike?Ugye segítesz nekem vissza emlékezni,hogy miért akart engem bántani Cal?
-Persze,hogy segítek.-Komorodott el arca.-De először arra kéne rájönnünk,hogy mikor bevillant valami miket csináltál.-Pár percet gondolkodtam,hogy mit is csináltam mielőtt elájultam.
-MEGVAN!-felcsillant a fiú szeme-Minden egy érintéssel,egy ismerős illattal vagy épp egy képpel kezdődik.
-Ez az!Talán ha...-forgatta szemét-nem nem ezt nem csinálhatjuk!
-De Mike muszáj...értem és értetek.Ezért lettem olyan ideges mikor Cal hozzámért.-Ökölbe szorított kezeit megfogtam mire ő felém nézett.
-Üss meg Mike...meg kell tenned.-szemei kikerekedtek.
-De Hanna soha...érted soha nem tudnálak bántani!
-Most muszáj lesz...-Komódosan álltunk fel és egymás szemébe néztünk.-És most pofozz meg.
-Nem lehet...én-Felment bennem a pumpa-Mike megkértelek rá,hogy tedd meg!Ha ezt nem csináljuk végig nem tudunk meg semmit!Tedd meg!-Hahotázott párat de nem ütött meg.Megpróbáltam felbőszíteni.-Gyáva vagy Mike!Egy áruló! Gyűlöllek téged és nem csak én hanem a többiek is.-Arcán végigsöpört a harag.Szemei tűzben égtek kezei pedig ütésre készek voltak.Gondoltam még ráteszek egy lapáttal,hogy biztosra menjek.-Tudod valami borzalmas a hajszíned!Utálom a kéket úgy mint téged!-Ennyi kellett csak neki és betelt a pohár.Hangos csattanás hallatszott a szobában.Én a földön landoltam az ütéstől.
-TE NORMÁLIS VAGY?-Rontott be a szobába Luke aki a döbbenettől a tálat is kiejtette a kezéből.-Jól vagy Hanna?-Segített fel a földről.
-Luke hallgass meg!-Próbált magyarázkodni de Hemmo lökdösni kezdte.
-Miért tetted ezt?Egy nőt nem ütünk meg!Nem vagy férfi!
-Én nem vagyok férfi?Ha tudnád ki ütötte meg el sem hinnéd.
-Micsoda???-Nem bírtam tovább.Arcom égett a pofontól de a józan eszem még megmaradt.
-ELÉG!Mindenki higgadjon le a bús picsába!Most pedig mindenki leül a seggére és végighallgatja az egészet.-Luke szúrós szemmel nézte Cliffordot.-Kezdve veled szőke herceg.
Hogy elkerüljem a további verekedést a szoba két sarkába ültettem a 2 vadállatot és elkezdtem mesélni Lukenak mindent.Azt is,hogy direkt idegesítettem fel Cliffordot ,hogy megüssön.
-Uramistan...-a mese végére érve már Luke mindent tudott de megkértem.hogy tartsa az egészet titokban.
-Sajnálom Hanna a pofont.-Fordult felém Mike.
-Én kértem!Nincs okod szabadkozni.
-Még ha emlékeznél valamire mondhatnád ezt...de még csak nem is ugrott be neked semmi.-Odasétáltam hozzá és a széke mellé guggoltam.
-Még ha nem is történt semmi akkor is megtetted mert én kértem.-Fejét elfordította.-Héy!Igaz barát vagy!-Mosolyogtunk egymásra.
-De hogy lehet,hogy nem emlékszel semmire ezek után?-szólt a hátam mögül az ismerős hang.
-Nem tudom...-Álltam fel és vele szembe fordultam.
-Én tudom...-Pattant fel Mike.-Mikor emlékeztél mindig más érintett meg.Igaz?Talán csak az kell,hogy ő tegye ugyanezt.-Elgondolkodtató volt az amit mondott.
-Nem!Én ebbe nem megyek bele!Még egyszer nem!
-Luke higgadj le...Igaza van.Végig kell csinálnunk.Meg kell tudnom mindent.-Hosszas csend után Luke törte meg a csöndet.
-Bocsánat.Sajnálom,hogy azt hittem direkt ütötted meg Hannát.-Nyújtott kezet Hemmó.
-Én sajnálom,hogy egyáltalán megtettem...mégha az ő kérése is volt.-és kezet fogtak.Neméppen a legszokványosabb módon mivel valahogy (az isten tudja,hogy) a földre került mind kettő.
-Na srácok hamár úgyis a földön vagytok akkor szedhetjük a popcornt.Nemigaz?-Húztam fel szemöldököm és mosolyogtam rájuk karba tett kézzel.
-Nekem van egy jobb ötletem.-Szólt Clifford és egyből a földre rántott.
-POPCORN CSATA!!!-Üvöltötte el magát a szőke.Ezzel vette kezdetét a Popcornok Háboruja.
Köszönöm a figyelmet:) Néhány bíztató kommentet hagyjatok:) https://www.youtube.com/watch?v=txJGz8xVfmI&feature=youtu.be
9.rész
Végre vége volt ennek az egésznek Calum és köztem de valahogy úgyéreztem,hogy ennek lesz még folytatása.A nappaliban senki nem vette észre ahogy Cal átszelelt bosszús léptekkel.Ashtonnal beszélnem kellett.
-Figyelj Ash.-Sétáltam felé.-Sajnálom ahogy viselkedtem és ne haragudj rám.Mostmár megígérem minden rendben lesz.-Tüsszentettem egyet ami köhögésbe fulladt.Mire nagyjából helyre állt a navigációm már kétoldalról Luke és Mike fogott.
-Semmibaj!-nyomott egy puszit a homlokomra.-Viszont most azonnal sipirc az ágyba!-Nem ellenkeztem vele.A két fiú felkisért a lépcsőn egészen a szobámig.
-KITALÁLTAM VALAMIT!!!-Kiáltott fel Mike lelkesen.-Tartsunk mese maratont!Hozok popcornt és egy halom mesét.Mitszóltok?-Semmi kifogásom nem volt ellene.Ez még mindig jobb mint egyedül gubbasztani a szobámban.
-Nagyon jó ötlet Mike!-arcon pusziltam hálám jeléül.
-Szerintem is jóötlet Mike.-Felém fordult.-Én bekísérlek a szobádba, Mike te pedig csinálj popcornt.
-Persze minden piszkos munka rám marad!-forgatta szemeit.
-Te ne panaszkodj!-mordult rá Hemmo-Te puszit is kaptál.-Jajj fiúk nyugi!Luke büntiből te csinálsz popcornt és Mike kísér be a szobába.Mindenki a dolgára!
Mint egy hat éves kisfiú aki épp megsértődött úgy ment le a lépcsőn Luke.
-Köszönöm Michael.-Néztem rá hálásan-Mindent köszi.
-Ugyan!-Mosolygott azzal a tipikus Mike vigyorral.-De ugye tudod,hogy ezzel nincs vége ennek az egésznek Cal és közted?-Pár perc csönd telepedett ránk.
-Sajnos sejtem...-Hajtottam le a fejem.-Mike?Ugye segítesz nekem vissza emlékezni,hogy miért akart engem bántani Cal?
-Persze,hogy segítek.-Komorodott el arca.-De először arra kéne rájönnünk,hogy mikor bevillant valami miket csináltál.-Pár percet gondolkodtam,hogy mit is csináltam mielőtt elájultam.
-MEGVAN!-felcsillant a fiú szeme-Minden egy érintéssel,egy ismerős illattal vagy épp egy képpel kezdődik.
-Ez az!Talán ha...-forgatta szemét-nem nem ezt nem csinálhatjuk!
-De Mike muszáj...értem és értetek.Ezért lettem olyan ideges mikor Cal hozzámért.-Ökölbe szorított kezeit megfogtam mire ő felém nézett.
-Üss meg Mike...meg kell tenned.-szemei kikerekedtek.
-De Hanna soha...érted soha nem tudnálak bántani!
-Most muszáj lesz...-Komódosan álltunk fel és egymás szemébe néztünk.-És most pofozz meg.
-Nem lehet...én-Felment bennem a pumpa-Mike megkértelek rá,hogy tedd meg!Ha ezt nem csináljuk végig nem tudunk meg semmit!Tedd meg!-Hahotázott párat de nem ütött meg.Megpróbáltam felbőszíteni.-Gyáva vagy Mike!Egy áruló! Gyűlöllek téged és nem csak én hanem a többiek is.-Arcán végigsöpört a harag.Szemei tűzben égtek kezei pedig ütésre készek voltak.Gondoltam még ráteszek egy lapáttal,hogy biztosra menjek.-Tudod valami borzalmas a hajszíned!Utálom a kéket úgy mint téged!-Ennyi kellett csak neki és betelt a pohár.Hangos csattanás hallatszott a szobában.Én a földön landoltam az ütéstől.
-TE NORMÁLIS VAGY?-Rontott be a szobába Luke aki a döbbenettől a tálat is kiejtette a kezéből.-Jól vagy Hanna?-Segített fel a földről.-Luke hallgass meg!-Próbált magyarázkodni de Hemmo lökdösni kezdte.
-Miért tetted ezt?Egy nőt nem ütünk meg!Nem vagy férfi!
-Én nem vagyok férfi?Ha tudnád ki ütötte meg el sem hinnéd.
-Micsoda???-Nem bírtam tovább.Arcom égett a pofontól de a józan eszem még megmaradt.
-ELÉG!Mindenki higgadjon le a bús picsába!Most pedig mindenki leül a seggére és végighallgatja az egészet.-Luke szúrós szemmel nézte Cliffordot.-Kezdve veled szőke herceg.
Hogy elkerüljem a további verekedést a szoba két sarkába ültettem a 2 vadállatot és elkezdtem mesélni Lukenak mindent.Azt is,hogy direkt idegesítettem fel Cliffordot ,hogy megüssön.
-Uramistan...-a mese végére érve már Luke mindent tudott de megkértem.hogy tartsa az egészet titokban.
-Sajnálom Hanna a pofont.-Fordult felém Mike.
-Én kértem!Nincs okod szabadkozni.
-Még ha emlékeznél valamire mondhatnád ezt...de még csak nem is ugrott be neked semmi.-Odasétáltam hozzá és a széke mellé guggoltam.
-Még ha nem is történt semmi akkor is megtetted mert én kértem.-Fejét elfordította.-Héy!Igaz barát vagy!-Mosolyogtunk egymásra.
-De hogy lehet,hogy nem emlékszel semmire ezek után?-szólt a hátam mögül az ismerős hang.
-Nem tudom...-Álltam fel és vele szembe fordultam.
-Én tudom...-Pattant fel Mike.-Mikor emlékeztél mindig más érintett meg.Igaz?Talán csak az kell,hogy ő tegye ugyanezt.-Elgondolkodtató volt az amit mondott.
-Nem!Én ebbe nem megyek bele!Még egyszer nem!
-Luke higgadj le...Igaza van.Végig kell csinálnunk.Meg kell tudnom mindent.-Hosszas csend után Luke törte meg a csöndet.
-Én sajnálom,hogy egyáltalán megtettem...mégha az ő kérése is volt.-és kezet fogtak.Neméppen a legszokványosabb módon mivel valahogy (az isten tudja,hogy) a földre került mind kettő.
-Na srácok hamár úgyis a földön vagytok akkor szedhetjük a popcornt.Nemigaz?-Húztam fel szemöldököm és mosolyogtam rájuk karba tett kézzel.
-Nekem van egy jobb ötletem.-Szólt Clifford és egyből a földre rántott.
-POPCORN CSATA!!!-Üvöltötte el magát a szőke.Ezzel vette kezdetét a Popcornok Háboruja.
Köszönöm a figyelmet:) Néhány bíztató kommentet hagyjatok:) https://www.youtube.com/watch?v=txJGz8xVfmI&feature=youtu.be
2015. április 14., kedd
Story of my life
Sziasztok:) Itt az Amnesia új része:) Remélem tetszik:) Nemsokára lesz egy kis játékom nektek:) puszi:)
8.rész "Calum Hood...született 1996.Január.25.Sydney.Az a kis barna hajú fiú aki tele volt kedvességgel és szeretettel...aki minden nap virágokat hozott nekem a kertből és akitől az első csókomat kaptam talán megváltozott."Minden...minden egyes emlék ami megjelent a fejemben hozzá vezet.A tetoválás és az ,hogy valaki megakart ölni.Minden a helyén volt kivéve egy apró pici dolgot.MIÉRT?...Miért akart velem végezni?Volt pár tippem mint például az,hogy megettem az utolsó szelet rántott húst.Rá kell jönnöm mi lehet az.
-És ha nem tudok rá vissza emlékezni?-fordultam felé.
-Bízom benned.-Szorította meg erősen a kezem.-Most lemegyek megnézem mi van Ashal.
-Menj csak.-Kisebb mosoly suhant át az arcomon.Beszélnem kell Lukeal.Talán ő tud segíteni.Az idő csak telt és én egyre több mindenre voltam kiváncsi.Kitakaróztam és erőt vettem magamon,hogy beszéljek Hemmoval.Síri csend volt a házban csupán csak egy szomorú zongora szólót hallottam.Ki lehetett volna mint Luke?...Csendes lassú léptekkel haladtam a szobája felé.Az ajtó tárva nyitva volt.Nem haboztam elindultam felé.Mintha hurrikán söpört volna végig a szobán.Az ajtó tárva nyitva a függönyöket cibálta a sápadt nyári szél.Nagyon szomorú volt Luke és látszólag nem is vett észre mindaddig amíg le nem ültem mellé.Egy pillanatra abbahagyta a zongorázást és sóhajtott egyet.Szelíden nyomkodtam a billentyűket tőle távol ülve majd ő is becsatlakozott.Végül együtt játszottunk egy szomorú szerelmes dallamot.A szívem egy pillanatra elfelejtett mindent és mindenkit.A zongora elhallgatott...félve tekintettem a mellettem ülő fiúra aki rám pillantott most sápadt arcával.Nem tudom mi történt..egy pillanat volt az egész.Magához húzott és úgy csókolt meg mint még soha.Keze hátamat simogatták éreztem minden szívdobbanását.Hatalmas kezei egyszer csak megemeltek és elvitt az ágyáig.Nagyot koppant az ajtó.Megijedtem.
-St...semmi baj...-szólt halkan.Hangja érzéki volt.Lassan ledöltött az ágyra és kezeivel hajam birizgálta.Vékony ujjaival végig járta az egész felső testem.Levette a pólómat és a melltartómat.Kicsi kezeim idegesen futkorásztak mellkasán.Minden csóknál azt éreztem,hogy szeret.Szoknyámat és a fehérneműmet gyorsan húzta le rólam és én is próbáltam ugyan ezt csinálni.Másodpercek alatt eltűnt minden.Eltűnt a félelem,a kín és a szomorúság.Amíg vele voltam semmi sem számított cső és én.Nem volt durva inkább érzelmes.Lassan és csókokkal telve tette a dolgát.Nem akartam,hogy vége legyen.Vele akartam maradni...örökké.A mennyországban éreztem magam.Az utolsó pillanatokban csak annyi jött ki a számon:
-....Szeretlek....-nem kellett a válaszra sokat várnom.
-Én is téged Hanna...-így ért véget a legszebb délutánom vele.Fáradtan döltünk ki az ágyon.Izmos karja átölelt engem.Fejem a mellkasán pihent és szép lassan elaludtam.Nem tudom mennyi lehetett az idő mikor felkeltem.Luke nem volt mellettem de azt tudtam,hogy már vár rám.Felültem mosolyogva de ő ott volt az ágyam előtt és engem nézett.
-Luke én...-mosolygott és felállt.
-Te vagy az.Te voltál és te is leszel.Nem érdekel,hogy Cal barátnője vagy vagy voltál.Az enyém vagy.-szememből kiszabadult pár kósza könnycsepp.-Itt az idő,hogy elmond mit szeretnél.-Szemeit néztem és erőt vettem magamon, hogy elmondjam mindenkinek.Felöltöztem és Hemmóval kéz a kézben sétáltunk le a lépcsőn.Mike,Ash és Cal lenn beszélgettek vagyis inkább szórakoztak a tejszínhabbal.
-Mike hagyd abba!!-Nevetett Ash hangosan akit tejszínhab borított tetőtől talpig.Mosolyra áll a szám és arra gondoltam mennyire kedvelem őket.
-Calum...Beszélnünk kell.-szóltam halkan.Ő csak rám nézett és jött felém.Kimentünk a teraszra.Hideg szellő fújt és én nem bírtam megállni,hogy ne köhögjek.
-Jézusom Hanna...Jólvagy?
-Minden oké.Vagyis nem minden...el kell mondanom valamit.Tudok arról,hogy a te barátnőd vagyok vagyis inkább voltam de ez nem lényeg.Kérlek érts meg.Nem tudom kivagy.Elfelejtettelek és ...én már nem tudlak szeretni.-szomorúnak tűnt de a szemében a bosszúvágy csillogott.
-Én ..... megértem.Sajnálom.-Ártatlannak tűnt de tudtam nincs vele minden rendben.Idegesen ment be az ajtón és utána jöttem én.Luke rám pillantott és kérdően nézett rám.Nem mondtam semmit csak bólintottam és egy halovány mosolyt erőltettem magamra.
8.rész "Calum Hood...született 1996.Január.25.Sydney.Az a kis barna hajú fiú aki tele volt kedvességgel és szeretettel...aki minden nap virágokat hozott nekem a kertből és akitől az első csókomat kaptam talán megváltozott."Minden...minden egyes emlék ami megjelent a fejemben hozzá vezet.A tetoválás és az ,hogy valaki megakart ölni.Minden a helyén volt kivéve egy apró pici dolgot.MIÉRT?...Miért akart velem végezni?Volt pár tippem mint például az,hogy megettem az utolsó szelet rántott húst.Rá kell jönnöm mi lehet az.
-Bízom benned.-Szorította meg erősen a kezem.-Most lemegyek megnézem mi van Ashal.
-Menj csak.-Kisebb mosoly suhant át az arcomon.Beszélnem kell Lukeal.Talán ő tud segíteni.Az idő csak telt és én egyre több mindenre voltam kiváncsi.Kitakaróztam és erőt vettem magamon,hogy beszéljek Hemmoval.Síri csend volt a házban csupán csak egy szomorú zongora szólót hallottam.Ki lehetett volna mint Luke?...Csendes lassú léptekkel haladtam a szobája felé.Az ajtó tárva nyitva volt.Nem haboztam elindultam felé.Mintha hurrikán söpört volna végig a szobán.Az ajtó tárva nyitva a függönyöket cibálta a sápadt nyári szél.Nagyon szomorú volt Luke és látszólag nem is vett észre mindaddig amíg le nem ültem mellé.Egy pillanatra abbahagyta a zongorázást és sóhajtott egyet.Szelíden nyomkodtam a billentyűket tőle távol ülve majd ő is becsatlakozott.Végül együtt játszottunk egy szomorú szerelmes dallamot.A szívem egy pillanatra elfelejtett mindent és mindenkit.A zongora elhallgatott...félve tekintettem a mellettem ülő fiúra aki rám pillantott most sápadt arcával.Nem tudom mi történt..egy pillanat volt az egész.Magához húzott és úgy csókolt meg mint még soha.Keze hátamat simogatták éreztem minden szívdobbanását.Hatalmas kezei egyszer csak megemeltek és elvitt az ágyáig.Nagyot koppant az ajtó.Megijedtem.
-....Szeretlek....-nem kellett a válaszra sokat várnom.
-Én is téged Hanna...-így ért véget a legszebb délutánom vele.Fáradtan döltünk ki az ágyon.Izmos karja átölelt engem.Fejem a mellkasán pihent és szép lassan elaludtam.Nem tudom mennyi lehetett az idő mikor felkeltem.Luke nem volt mellettem de azt tudtam,hogy már vár rám.Felültem mosolyogva de ő ott volt az ágyam előtt és engem nézett.
-Te vagy az.Te voltál és te is leszel.Nem érdekel,hogy Cal barátnője vagy vagy voltál.Az enyém vagy.-szememből kiszabadult pár kósza könnycsepp.-Itt az idő,hogy elmond mit szeretnél.-Szemeit néztem és erőt vettem magamon, hogy elmondjam mindenkinek.Felöltöztem és Hemmóval kéz a kézben sétáltunk le a lépcsőn.Mike,Ash és Cal lenn beszélgettek vagyis inkább szórakoztak a tejszínhabbal.
-Mike hagyd abba!!-Nevetett Ash hangosan akit tejszínhab borított tetőtől talpig.Mosolyra áll a szám és arra gondoltam mennyire kedvelem őket.
-Calum...Beszélnünk kell.-szóltam halkan.Ő csak rám nézett és jött felém.Kimentünk a teraszra.Hideg szellő fújt és én nem bírtam megállni,hogy ne köhögjek.
-Minden oké.Vagyis nem minden...el kell mondanom valamit.Tudok arról,hogy a te barátnőd vagyok vagyis inkább voltam de ez nem lényeg.Kérlek érts meg.Nem tudom kivagy.Elfelejtettelek és ...én már nem tudlak szeretni.-szomorúnak tűnt de a szemében a bosszúvágy csillogott.
-Én ..... megértem.Sajnálom.-Ártatlannak tűnt de tudtam nincs vele minden rendben.Idegesen ment be az ajtón és utána jöttem én.Luke rám pillantott és kérdően nézett rám.Nem mondtam semmit csak bólintottam és egy halovány mosolyt erőltettem magamra.
2015. április 6., hétfő
Explanations
Sziasztok :33 Jujj nagyon örülök,hogy ennyien kattintottatok a legutóbb a blogomra:) Látom nagyon tetszik a történet:)
7. rész
Miért?Miért kell nekem folyton ilyen helyzetekbe kerülni?Az élet mindig kicsesz velem...Most mit csináljak?Gyorsan kapkodtam a fejem és egy búvóhelyet kerestem de amilyen szerencsés vagyok nem találtam. Még mindig az ajtó mögött álltam és hallottam a bátyám lépteit.Próbáltam mozdulatlan maradni és közben ezt kántáltam magamban: "Ne láss meg!Ne láss meg!"
-Ugye tudod,hogy látlak?-"Basszameg" ez a mondat futott át az agyamon miközben idegesen tördeltem az ujjaimat.Lassan megfordultam és a vékony üvegen keresztül néztem a bátyámra.
-Mi volt ez Ash?Min veszekedtetek?-Csak álltam előtte és vártam a választ.Idegesen túrt bele hajába és megköszörülte a torkát.
-Figyelj Hanna ezt nem most kéne megbeszélnünk és nem itt.-Nem most??Nem itt??Akkor mikor és hol??Nagyon ideges lettem.
-Ash.Nem vagyok hülye.Mikor beszéljük meg ha nem most és nem itt?Nem értelek téged...miért nem mondod el?Talán nem bízol bennem?
-Én csak-a szavába vágtam mert nem voltam kíváncsi a magyarázkodására.
-Nem!...Ha ennyit nem bírsz elmondani nekem...nem vagy a testvérem.-Idegesen baktattam be.Végig száguldottam a házon és elmentem otthonról.Nem tudtam merre menjek csak hagytam hogy a lábam vigyen előre.Könnyeimtől alig láttam valamit.Egyre csak az járt a fejemben,hogy Luke mást szeret.A legfájóbb ez volt az egészben.Egy parkba értem.Lassan sétálgattam az úton.Minden padon szerelmes párok ültek.Irigyeltem őket.Leültem a parkban lévő kis tóhoz és néztem a vizet.Kezemmel a füvet tépdestem és élveztem a szél susogását.
"Bárhol is vagy te bárhol is vagy.Minden este felhívlak ,hogy elmondjam számíthatsz rám...Bárhol is vagy."Csak ez a dal járt a fejemben.Mire észbe kaptam eleredt az eső.Mindenki szaladt amerre csak látott de én csak ültem és hallgattam az eső halk kopogását.Az esőtől csapzott hajam egyre nehezebb lett.Lassan a földre zuhant a fejem.
"Nem engedem, hogy ezek az apróságok
Kicsússzanak a számon
De ha mégis megteszem az azért van
Mert rólad
Rólad
Szólnak
És én szeretlek
És azt az összes apróságot is, ami jön veled"-Énekeltem halkan ezeket a sorokat.Szemhéjaim elnehezedtek és a vizes fű cirógatta hátam."Hanna!!Hanna merre vagy?!"Ez az utolsó amit hallottam mielőtt eszméletemet nem vesztettem.Fogalmam sincs mennyi időt voltam kinn az esőben.Minden esetre kitisztította a fejem teljesen.Halk sípolás ... ismerős volt ez a helyzet.Ólom súlyunka tűnt a szemem.Pislogtam párat és már tiszta volt a kép.Ismét fehér plafon és a bizonytalanság.Felültem az ágyra és szememmel egy ismerős arcot kerestem.Mire észbe kaptam volna egy ismerős férfi arc jelent meg az ágyam előtt.
-Miss Irwin!Jólvan?-Mosolygott az orvos mikor ránéztem.
-Persze doktor úr.-helyezkedtem az ágyon a sok csőtől.-Mi történt?-Az orvos szúrós szemekkel pásztázta a leletet a kezében.
-Tudja Miss Irwin most nagyon erősnek kell lennie.Az a 2 óra hideg zuhany nem tett magának jót.Súlyos tüdőgyulladást kapott amit nagyon fontos lenne kihevernie.Felírtam magának pár gyógyszert és a zárójelentése is kész.Ezeket szedje be minden nap 1-szer és vigyázzon magára.-Ismét elbasztam mindent.Most Ash nagyon fog rám haragudni.Luke....Lukeról ne is beszéljünk.
-Hanna!!!-Borult a nyakamba a 4 idióta.Nagyon örültem,hogy látom őket.Valakivel beszélnem kellett az elmúlt hetek történéseiről de nem tudtam kihez fordulja.
-Sziasztok srácok!-Üdvözöltem őket miközben a cuccaimat pakolták.
-Azonnal el kell innen húznunk.Haza kell jönnöd velünk.Nem akarom hogy kórházban legyél.-aggódott Ash.Nagyon fura volt.Le sem cseszett csak pakolt.Mint akik valahonnan elkésnek úgy vágtattunk végig a kórházon egészen a kocsiig.Mindenki annyira fura volt teljesen amíg haza nem értünk.Az ágyamon ültem és Ash közben kioktatott amit sejtettem már mikor haza értünk.
-Hanna...ez nem normális viselkedés.Meg kell értened hogy nem ütheted bele mindenbe azt a csinos kis orrocskádat.Látod mi lett a vége?-Szemeimet forgattam miközben néztem hogy fel le járkál a szobámban.A srácok az ajtóban állva hallgatták végig a dolgot.
-Jajj Ash elég legyen már a folytonos kioktatásodból! Őszintén szólva "fater" a tököm tele van vele.Hagyd már élni! Felnőtt nő!-A többiek hevesen bólogattak de senki nem szólt volna Mike-on kívül.Ezzel Ash kirohant a szobámból.
-Ennek mi baja?-Tettem fel a nagy kérdést.
-Megyek megnézem.-Verte vállba Mike-ot Luke.
-Én is veled megyek.-Szólt Cal akinek egy halvány rosszindulatú mosoly jelent meg a száján.Mike bezárta az ajtót és leült mellém az ágyra.
-Feküdj le.-mosolygott-Nagyon aggódtunk miattad.-Éreztem a hangján azt a törődést amit csak akkor éreztem mikor anya is itt volt.
-Köszönöm.Mike szerintem te vagy itt az egyetlen normális ember.Annyi dolog lenne amiről tudnék mesélni és annyi kérdezni valóm lenne de választ sosem kapok.-Hangom köhögésbe fulladt.-Azt a kurva...Rohadtul fáj a mellkasom.-Az ágyam végéből Mike rámterítette a takarót.
-Figyi Hanna én itt vagyok tőlem bármit kérdezhetsz.Mindent elmondhatsz.-Mosolygott édesen és egy puszit nyomott a homlokomra.Elmeséltem neki mindent.Azokat amikre emlékeztem...a vitákat minden egyes kis rész.Semmit sem hagytam ki.
-Mike kérlek mond el nekem...Lukenak van valaki más aki tetszik? Méghozzá Cal barátnője de ki ő?-Torkát megköszörülte miközben hajába idegesen túrt bele.
-Te vagy az Hanna.Még a mai napig is te vagy.A tetkó amire te emlékszel az Cal karján van.Sejtettem,hogy bánt téged.Minden nap láttam rajtad újabb és újabb kék-zöld foltokat de te valamiért féltél elmondani.Nem tudom miért bánthatott erre már magadnak kell rájönnöd.-Akkor esett le minden.
"A gyermekkorunktól kezdve teljesen mostanáig emlékeztem mindenre Calról.Arra,hogy mi történt velünk.Nem hittem el."
7. rész
Miért?Miért kell nekem folyton ilyen helyzetekbe kerülni?Az élet mindig kicsesz velem...Most mit csináljak?Gyorsan kapkodtam a fejem és egy búvóhelyet kerestem de amilyen szerencsés vagyok nem találtam. Még mindig az ajtó mögött álltam és hallottam a bátyám lépteit.Próbáltam mozdulatlan maradni és közben ezt kántáltam magamban: "Ne láss meg!Ne láss meg!"
-Ugye tudod,hogy látlak?-"Basszameg" ez a mondat futott át az agyamon miközben idegesen tördeltem az ujjaimat.Lassan megfordultam és a vékony üvegen keresztül néztem a bátyámra.
-Mi volt ez Ash?Min veszekedtetek?-Csak álltam előtte és vártam a választ.Idegesen túrt bele hajába és megköszörülte a torkát.
-Figyelj Hanna ezt nem most kéne megbeszélnünk és nem itt.-Nem most??Nem itt??Akkor mikor és hol??Nagyon ideges lettem.
-Ash.Nem vagyok hülye.Mikor beszéljük meg ha nem most és nem itt?Nem értelek téged...miért nem mondod el?Talán nem bízol bennem?
-Én csak-a szavába vágtam mert nem voltam kíváncsi a magyarázkodására.
-Nem!...Ha ennyit nem bírsz elmondani nekem...nem vagy a testvérem.-Idegesen baktattam be.Végig száguldottam a házon és elmentem otthonról.Nem tudtam merre menjek csak hagytam hogy a lábam vigyen előre.Könnyeimtől alig láttam valamit.Egyre csak az járt a fejemben,hogy Luke mást szeret.A legfájóbb ez volt az egészben.Egy parkba értem.Lassan sétálgattam az úton.Minden padon szerelmes párok ültek.Irigyeltem őket.Leültem a parkban lévő kis tóhoz és néztem a vizet.Kezemmel a füvet tépdestem és élveztem a szél susogását."Bárhol is vagy te bárhol is vagy.Minden este felhívlak ,hogy elmondjam számíthatsz rám...Bárhol is vagy."Csak ez a dal járt a fejemben.Mire észbe kaptam eleredt az eső.Mindenki szaladt amerre csak látott de én csak ültem és hallgattam az eső halk kopogását.Az esőtől csapzott hajam egyre nehezebb lett.Lassan a földre zuhant a fejem.
"Nem engedem, hogy ezek az apróságok
Kicsússzanak a számon
De ha mégis megteszem az azért van
Mert rólad
Rólad
Szólnak
És én szeretlek
És azt az összes apróságot is, ami jön veled"-Énekeltem halkan ezeket a sorokat.Szemhéjaim elnehezedtek és a vizes fű cirógatta hátam."Hanna!!Hanna merre vagy?!"Ez az utolsó amit hallottam mielőtt eszméletemet nem vesztettem.Fogalmam sincs mennyi időt voltam kinn az esőben.Minden esetre kitisztította a fejem teljesen.Halk sípolás ... ismerős volt ez a helyzet.Ólom súlyunka tűnt a szemem.Pislogtam párat és már tiszta volt a kép.Ismét fehér plafon és a bizonytalanság.Felültem az ágyra és szememmel egy ismerős arcot kerestem.Mire észbe kaptam volna egy ismerős férfi arc jelent meg az ágyam előtt.
-Miss Irwin!Jólvan?-Mosolygott az orvos mikor ránéztem.
-Persze doktor úr.-helyezkedtem az ágyon a sok csőtől.-Mi történt?-Az orvos szúrós szemekkel pásztázta a leletet a kezében.
-Tudja Miss Irwin most nagyon erősnek kell lennie.Az a 2 óra hideg zuhany nem tett magának jót.Súlyos tüdőgyulladást kapott amit nagyon fontos lenne kihevernie.Felírtam magának pár gyógyszert és a zárójelentése is kész.Ezeket szedje be minden nap 1-szer és vigyázzon magára.-Ismét elbasztam mindent.Most Ash nagyon fog rám haragudni.Luke....Lukeról ne is beszéljünk.
-Hanna!!!-Borult a nyakamba a 4 idióta.Nagyon örültem,hogy látom őket.Valakivel beszélnem kellett az elmúlt hetek történéseiről de nem tudtam kihez fordulja.
-Sziasztok srácok!-Üdvözöltem őket miközben a cuccaimat pakolták.
-Hanna...ez nem normális viselkedés.Meg kell értened hogy nem ütheted bele mindenbe azt a csinos kis orrocskádat.Látod mi lett a vége?-Szemeimet forgattam miközben néztem hogy fel le járkál a szobámban.A srácok az ajtóban állva hallgatták végig a dolgot.
-Jajj Ash elég legyen már a folytonos kioktatásodból! Őszintén szólva "fater" a tököm tele van vele.Hagyd már élni! Felnőtt nő!-A többiek hevesen bólogattak de senki nem szólt volna Mike-on kívül.Ezzel Ash kirohant a szobámból.
-Ennek mi baja?-Tettem fel a nagy kérdést.
-Megyek megnézem.-Verte vállba Mike-ot Luke.
-Én is veled megyek.-Szólt Cal akinek egy halvány rosszindulatú mosoly jelent meg a száján.Mike bezárta az ajtót és leült mellém az ágyra.
-Feküdj le.-mosolygott-Nagyon aggódtunk miattad.-Éreztem a hangján azt a törődést amit csak akkor éreztem mikor anya is itt volt.
-Köszönöm.Mike szerintem te vagy itt az egyetlen normális ember.Annyi dolog lenne amiről tudnék mesélni és annyi kérdezni valóm lenne de választ sosem kapok.-Hangom köhögésbe fulladt.-Azt a kurva...Rohadtul fáj a mellkasom.-Az ágyam végéből Mike rámterítette a takarót.
-Figyi Hanna én itt vagyok tőlem bármit kérdezhetsz.Mindent elmondhatsz.-Mosolygott édesen és egy puszit nyomott a homlokomra.Elmeséltem neki mindent.Azokat amikre emlékeztem...a vitákat minden egyes kis rész.Semmit sem hagytam ki.
-Mike kérlek mond el nekem...Lukenak van valaki más aki tetszik? Méghozzá Cal barátnője de ki ő?-Torkát megköszörülte miközben hajába idegesen túrt bele.
-Te vagy az Hanna.Még a mai napig is te vagy.A tetkó amire te emlékszel az Cal karján van.Sejtettem,hogy bánt téged.Minden nap láttam rajtad újabb és újabb kék-zöld foltokat de te valamiért féltél elmondani.Nem tudom miért bánthatott erre már magadnak kell rájönnöd.-Akkor esett le minden.
"A gyermekkorunktól kezdve teljesen mostanáig emlékeztem mindenre Calról.Arra,hogy mi történt velünk.Nem hittem el."
2015. március 31., kedd
Surprise!
Szisztok!:) Elnézést a hosszú csúszásért de nem volt ihletem egyszerűen:( De végre itt a tavaszi szünet és újult erővel vágunk neki a munkának:) Itt az új rész remélem tetszik majd :$
6.rész
Egy csók?Ennyi kell ahhoz ,hogy az embernek eszébe jusson rengeteg dolog.Az életem egy kis szakaszára már emlékeztem és most a kirakós kis darabjai is szépen a helyükre fognak kerülni.A raktárban töltött pár perc az emlékezésem napja óta a világon a legjobb nap volt.Szánk lassan vált el egymástól.Nem mertem Luke szemébe nézni de hogy is tudtam volna mikor már fél perc múlva a karjaiban kötöttem ki.
Pár óra "áram szünet" után az ágyamban találtam magam.Az ágyam végében Ash ült aki feszülten figyelte minden lélegzet vételemet.
-Jól vagy??Annyira aggódtam miattad!-Kérdezte homlokomat simogatva.Megpróbáltam felülni de nem nagyon sikerült.
-Igen minden oké...-feleltem nagy nehezen mire vissza huppantam az ágyra-Hogy kerültem haza?-Hunyorogtam nagy szemeimmel.
-Lukeal találkoztatok mikor te kimentél a mosdóból és össze estél.-A fejemben rögtön lejátszódott a csók-Nem értem miért nem mondtad,hogy rosszul vagy...-Idegesen felállt és fel alá járkált a szobámban.-Itthon kellett volna maradnunk...-Idegesen belerúgott az ágyba és a földre rogyott.
-Figyelj rám Ash...-oda másztam hozzá és megfogtam a kezét.-Ne érezd magad felelősnek a történtek miatt.-Nagy szemeivel engem nézett és elszökve láttam egy két könnycseppet az arcán.-Gyere ide.-Átöleltem a bátyámat életemben először önszántamból.
-Szeretlek Hanna!-Szorított magához erősen.
-Én is Ash...-Ölelése kezdett fojtó lenni-Öhm Ash .... oké mostmár elengedhetsz.
-Neeeem!! Soha.-Hosszas civakodás árával de sikerült kimásznom az öléből.Egyedül maradtam a szobában és gondolkoztam azon amire emlékeztem.
"-Luke!!Szeretlek!!-Zuhogott az eső és én sírva ordítottam utána.-Luke ne csináld ezt! Nem teheted!!-Felém fordult.Hűvös tekintete közeledett felém és mint aki utoljára csókolja meg azt akit szeret rám vetette magát.Emlékeztem arra is mikor először fogta meg a kezem...Mikor még csak kölykök voltunk és a kertben játszottunk."Gondolat menetemből a srácok őrült ordítása zökkentett ki.Mint akit légpuskából lőttek ki úgy rohantam le a lépcsőn.Gondolhattam volna...Minek is fárasztom magam mikor ezek itt majomkodnak...én meg azt hittem valami baj van...Istenem Hanna hogy jutott eszedbe,hogy ezek ...áhh hagyjuk.
A négy őrült egymás hegyén hátán feküdt.
-Ti meg mi a fenét csináltok?-Hangos nevetés (vagy inkább nyüszítés) után kaptam meg a választ.
-Mivan már játszani sem lehet?-Nem volt kedvem csak nézni őket így egy hangos "Kicsi a rakás" szöveg közepette én kerültem a halom tetére.
-Szállj le Hanna!-Szólt a halom alól a bátyám aki már az utolsó lélegzeteit vette.Röhögve segítettük fel Asht akinek már vörös volt a feje.
-Hé Hanna gyere velem...-Luke megfogta a karom és kivonszolt a teraszra.
-Uhh itt már lesz valami!-szólt gúnyosan utánunk Mike aki nagyon élvezte ezt a helyzetet.
-Mond.-Mosolyogtam rá.
-Csak bocsánatot szeretnék kérni a tegnapiért.Tudod....-Mutató ujjam a szája elé tettem és halkan ennyit súgtam neki:
-Semmi baj...Mindenre emlékszem.-Kezem elvándorolt teljesen a nyakáig.Szemeiben ugyan azt a csillogást láttam mint tegnap.Kezeit derekam köré fonta és megcsókolt.Azt akartam hogy soha ne legyen vége ennek a pillanatnak.
-Khm...-Igen a bátyám...mindig a legjobb pillanatban toppan be.Rögtön szétröppentünk amint meghallottuk a hangját.-Luke beszélhetünk egy kicsit?-A szokásosnál is sokkal idegesebb volt.Hemmo persze engedelmeskedett neki.Nem tudtam mit csináljak egyedül így kinn maradtam de egy kis idő múlva hangos veszekedésre lettem figyelmes.Az ajtó mögé álltam és ügyeltem arra hogy zajt ne csapjak.
-Luke tudod hogy ez nem helyes!!!Ő Calum barátnője volt és még a mai napig is az...-kis csend lett-még ha nem is emlékszik rá.
-Ash értsd meg !!Nem tehetem értsd meg!!Cal amúgy sem törődik vele...Szeretem őt és ő is engem!-Nagy léptekkel vágtatott fel a szőke a lépcsőn.Azt ajtó mögött egyszerűen nem értettem mi történhetett.Lukenak van más aki tetszik rajtam kívül?Calumnek van barátnője?Mi folyik itt? Ismét minden zavaros volt...Mire észbe kaptam addigra Ash jött volna ki hozzám de amint sprinteli akartam vissza a helyembe bele ütköztem abba a kurva virágcserépbe és egy hatalmas zajt csaptam.Ügyes vagy Hanna gratulálok.
6.rész
Egy csók?Ennyi kell ahhoz ,hogy az embernek eszébe jusson rengeteg dolog.Az életem egy kis szakaszára már emlékeztem és most a kirakós kis darabjai is szépen a helyükre fognak kerülni.A raktárban töltött pár perc az emlékezésem napja óta a világon a legjobb nap volt.Szánk lassan vált el egymástól.Nem mertem Luke szemébe nézni de hogy is tudtam volna mikor már fél perc múlva a karjaiban kötöttem ki.
Pár óra "áram szünet" után az ágyamban találtam magam.Az ágyam végében Ash ült aki feszülten figyelte minden lélegzet vételemet.
-Jól vagy??Annyira aggódtam miattad!-Kérdezte homlokomat simogatva.Megpróbáltam felülni de nem nagyon sikerült.
-Igen minden oké...-feleltem nagy nehezen mire vissza huppantam az ágyra-Hogy kerültem haza?-Hunyorogtam nagy szemeimmel.
-Lukeal találkoztatok mikor te kimentél a mosdóból és össze estél.-A fejemben rögtön lejátszódott a csók-Nem értem miért nem mondtad,hogy rosszul vagy...-Idegesen felállt és fel alá járkált a szobámban.-Itthon kellett volna maradnunk...-Idegesen belerúgott az ágyba és a földre rogyott.-Figyelj rám Ash...-oda másztam hozzá és megfogtam a kezét.-Ne érezd magad felelősnek a történtek miatt.-Nagy szemeivel engem nézett és elszökve láttam egy két könnycseppet az arcán.-Gyere ide.-Átöleltem a bátyámat életemben először önszántamból.
-Szeretlek Hanna!-Szorított magához erősen.
-Én is Ash...-Ölelése kezdett fojtó lenni-Öhm Ash .... oké mostmár elengedhetsz.
-Neeeem!! Soha.-Hosszas civakodás árával de sikerült kimásznom az öléből.Egyedül maradtam a szobában és gondolkoztam azon amire emlékeztem."-Luke!!Szeretlek!!-Zuhogott az eső és én sírva ordítottam utána.-Luke ne csináld ezt! Nem teheted!!-Felém fordult.Hűvös tekintete közeledett felém és mint aki utoljára csókolja meg azt akit szeret rám vetette magát.Emlékeztem arra is mikor először fogta meg a kezem...Mikor még csak kölykök voltunk és a kertben játszottunk."Gondolat menetemből a srácok őrült ordítása zökkentett ki.Mint akit légpuskából lőttek ki úgy rohantam le a lépcsőn.Gondolhattam volna...Minek is fárasztom magam mikor ezek itt majomkodnak...én meg azt hittem valami baj van...Istenem Hanna hogy jutott eszedbe,hogy ezek ...áhh hagyjuk.
A négy őrült egymás hegyén hátán feküdt.
-Mivan már játszani sem lehet?-Nem volt kedvem csak nézni őket így egy hangos "Kicsi a rakás" szöveg közepette én kerültem a halom tetére.
-Szállj le Hanna!-Szólt a halom alól a bátyám aki már az utolsó lélegzeteit vette.Röhögve segítettük fel Asht akinek már vörös volt a feje.
-Hé Hanna gyere velem...-Luke megfogta a karom és kivonszolt a teraszra.
-Uhh itt már lesz valami!-szólt gúnyosan utánunk Mike aki nagyon élvezte ezt a helyzetet.
-Mond.-Mosolyogtam rá.
-Csak bocsánatot szeretnék kérni a tegnapiért.Tudod....-Mutató ujjam a szája elé tettem és halkan ennyit súgtam neki:
-Semmi baj...Mindenre emlékszem.-Kezem elvándorolt teljesen a nyakáig.Szemeiben ugyan azt a csillogást láttam mint tegnap.Kezeit derekam köré fonta és megcsókolt.Azt akartam hogy soha ne legyen vége ennek a pillanatnak.
-Luke tudod hogy ez nem helyes!!!Ő Calum barátnője volt és még a mai napig is az...-kis csend lett-még ha nem is emlékszik rá.
-Ash értsd meg !!Nem tehetem értsd meg!!Cal amúgy sem törődik vele...Szeretem őt és ő is engem!-Nagy léptekkel vágtatott fel a szőke a lépcsőn.Azt ajtó mögött egyszerűen nem értettem mi történhetett.Lukenak van más aki tetszik rajtam kívül?Calumnek van barátnője?Mi folyik itt? Ismét minden zavaros volt...Mire észbe kaptam addigra Ash jött volna ki hozzám de amint sprinteli akartam vissza a helyembe bele ütköztem abba a kurva virágcserépbe és egy hatalmas zajt csaptam.Ügyes vagy Hanna gratulálok.
2015. március 16., hétfő
Cinema Day
Szisztok! Wááh el sem hiszem,hogy már az 5. rész következik! Nagyon örülök annak is hogy olvassátok a blogom !!! :) Sok puszi nektek !!!
5. rész
Gyorsan kirángattam minden ruhát a szekrényemből és próbáltam keresni egy normális göncöt magamra.Nem jó...ez sem jó....MIT VEGYEK FEL?! Jött a nagy kérdés ami gondolom nálatok is minden reggel felmerül de nekem ezzel sosem volt gondom.Végül inkább abbahagytam a válogatást és ami először a kezembe akadt azt vettem fel.Végül csak a kezembe akadt valami.Egy farmer dzseki és egy ombrés ruha.Semmi kifogásom nem volt ellene.
Egy fehér tornacipőt választottam hozzá hisz mindig utáltam a magas sarkút.Szerintem én nem is vagyok lány....max valami ahhoz hasonló de igazi lány tuti nem.Gyorsan bepakoltam a kistáskámba pár "életmentő" cuccot és kifésültem a hajam.A táskámban kotorásztam amíg a lépcsőig nem értem.Hirtelen nagy csend lett erre lettem figyelmes.Hirtelen 4 férfi szem nézett ráma lépcső aljáról.
-Ti mit bámultok?!Mars ki a kocsiba!-mosolyogtam de ők csak álltak és pislogtak.Gyorsan leugráltam a lépcsőn.
-Lassabban szélvészkisasszony!-jegyezte meg Ash.Igen ez volt a becenevem oviban.Mindig szerettem rohangálni mint a hülye gyerekek.
-Kösz As.Inkább tereld a csordát a kocsihoz.-Böktem oldalba.
-Nagyon csinos vagy Hanna.-Nézett végig rajtam Luke nagy kék szemeivel.
-Köszönöm szépen.-Hosszú ideig néztünk egymásra és páztáztuk egymás végtelen tekintetét.
-Khm.....Ideje lenne indulni srácok!Rátok várunk-Törte meg ezt a szép pillanatot Cal.Egyre jobban érzem azt ,hogy közénk akar állni Lukeal.De miért?Semmi köze hozzá,hogy én kivel akarok lenni.Valami nagyon furcsa ebben az egészben.Szélsebesen beültünk a járműbe ami nálunk abból áll,hogy Mike és Cal veszekszik azon ,hogy ki vezessen.Most is így volt.
-Én vezetek!!!!-Mondta Mike és kinyújtotta a nyelvét Calra.
-Elegem van!-Calum a kocsi körül kergette Mikeot aki látszólag élvezte a hülyeséget.
-Na jó srácok elég legyen!Én vezetek...Olyanok vagytok mint a taknyos 5 évesek.Nyomás beülni a kocsiba!-Szólt a többiekre a batyám.
-Igen is apa!-Nézett rá kiskutya szemekkel Mike.Kisebb mosoly futott át az arcomon.
-Végre mosolyogni látlak.-Súgta Cal.
-Eddig is mosolyogtam...-vontam meg a vállam és kitekintettem az ablakon ahol már láttam a várost.Kisebb csend lett az autóban.
-Miért vagy ilyen ellenséges velem?-Kérdezett.
-Én egyáltalán nem vagyok ellenséges...de vannak olyan dolgok amikre nem akarok emlékezni.-Ezzel elárultam magam.
-Mik azok a dolgok?-Éreztem a lehelletét a nyakamban a szívem majd kiugrott a helyéről.Ez volt életem leghosszabb utazása.Rövid idő múlva megálltunk és gyorsan kipattantunk a kocsiból.Körülnéztem...az utcán sétáló emberek,a galambok nyugodtan csipegettek az útszélen.MI A F*SZ?!!! Pár másodperc múlva 1 őrült rajongó vetette a fiúkra magukat.
-Srácok!!!!-A hatalmas tömeg közepére kerültem.Majdnem agyon nyomtak.
-Bocsánat lányok sietünk!-Karolt fel Ash és elindultunk a pláza felé.Benn a szokásos nyüzsgés.Cal és a többiek pár fotót készítettek a rajongókkal.
-Na mit nézünk?-Karolt át Mike aki éppen egy kis kukoricán nyamnyogott.
-De bunkó f*sz vagy Mike....-Szólt Cal.
-Ja bocsi.-Levette kezeit a nyakamból és felém tartotta a már majdnem üres popcornos dobozt.-Kérsz?-Na jó.Egyáltalán nem volt valami nagy étvágyam és semmi kedvem nem volt elvenni a kajáját így egy határozott nemet mondtam.
-Köszi Mike nem kérek edd csak meg.-Megrántotta vállait és Lukehoz ment aki épp az aktuális mozikínálatot nézte.
-Nézzük a...Hogyan rohanj a vesztedbe-t!!!!Légysziii Hannaa!!!-Nézett bociszemekkel Ash.
-Jólvan jólvan.-A beleegyezésem olyan volt a fiúknak mintha az anyukájuk lettem volna és megengedtem nekik,hogy csokit egyenek vacsi előtt.Élveztem ahogy láttam mennyire boldogok együtt.Megvettük a jegyeket és sietve a kajákat is.Lassan sétáltunk a termünkhöz.Benn szinte csak mi voltunk.Kihalt volt a mozi.Leültünk és vártuk,hogy a film elkezdődjön.A fiúk annyira nem bírtak magukkal,hogy a másik terembe is áthallatszódott a hangjuk.
-Kérem csöndesebben!-Jött be az elegáns kis hölgy,hogy figyelmeztesse a fiúkat.Mielőtt Luke megszólalhatott volna a szavába vágtam.
-Köszönjük,hogy szólt!Megígérem kordában tartom őket!-Ezzel a nő elment és mindenki rám nézett.Úgyéreztem,hogy elrontottam valamit.Biztos be akartam neki szólni.Végre elkezdődött a film.Baromi jóléreztük magunkat.A srácok köhögésbe fulladó nevetése volt legjobb.
-Srácok én elmegyek a mosdóba!-Senki nem válaszolt így elindultam a mosdó felé.Éppen bementem volna az ajtól mikor valaki berántott az egyik raktár helyiségbe.
-Te mi a frászt csinálsz??!!Normális vagy?-Suttogva ordítottam....márha lehet ilyet.
-Stt!-számra tette nagy ujját.Tudtam,hogy Luke az bár nem láttam őt. A hangját 1000 közül is felismerem.-Már hetekkel ezelőtt megakartam ezt tenni ismét, de te nem emlékeztél...azt akarom,hogy emlékezz legalább rám....ránk és arra ami volt.-Derekamra tette nagy kezeit és lassan magához húzott.A szívem a torkomban dobogott.Sosem éreztem még ilyet.Behunytam szemem és hagytam,hogy a szívem vezessen.Szánk lassan csókban forrt össze és hirtelen minden világos lett.Tudtam mi volt .... és már azt is,hogy mi lesz.
5. rész
Gyorsan kirángattam minden ruhát a szekrényemből és próbáltam keresni egy normális göncöt magamra.Nem jó...ez sem jó....MIT VEGYEK FEL?! Jött a nagy kérdés ami gondolom nálatok is minden reggel felmerül de nekem ezzel sosem volt gondom.Végül inkább abbahagytam a válogatást és ami először a kezembe akadt azt vettem fel.Végül csak a kezembe akadt valami.Egy farmer dzseki és egy ombrés ruha.Semmi kifogásom nem volt ellene.
-Ti mit bámultok?!Mars ki a kocsiba!-mosolyogtam de ők csak álltak és pislogtak.Gyorsan leugráltam a lépcsőn.
-Lassabban szélvészkisasszony!-jegyezte meg Ash.Igen ez volt a becenevem oviban.Mindig szerettem rohangálni mint a hülye gyerekek.
-Kösz As.Inkább tereld a csordát a kocsihoz.-Böktem oldalba.
-Nagyon csinos vagy Hanna.-Nézett végig rajtam Luke nagy kék szemeivel.
-Köszönöm szépen.-Hosszú ideig néztünk egymásra és páztáztuk egymás végtelen tekintetét.
-Khm.....Ideje lenne indulni srácok!Rátok várunk-Törte meg ezt a szép pillanatot Cal.Egyre jobban érzem azt ,hogy közénk akar állni Lukeal.De miért?Semmi köze hozzá,hogy én kivel akarok lenni.Valami nagyon furcsa ebben az egészben.Szélsebesen beültünk a járműbe ami nálunk abból áll,hogy Mike és Cal veszekszik azon ,hogy ki vezessen.Most is így volt.
-Én vezetek!!!!-Mondta Mike és kinyújtotta a nyelvét Calra.
-Elegem van!-Calum a kocsi körül kergette Mikeot aki látszólag élvezte a hülyeséget.
-Na jó srácok elég legyen!Én vezetek...Olyanok vagytok mint a taknyos 5 évesek.Nyomás beülni a kocsiba!-Szólt a többiekre a batyám.
-Igen is apa!-Nézett rá kiskutya szemekkel Mike.Kisebb mosoly futott át az arcomon.
-Végre mosolyogni látlak.-Súgta Cal.
-Eddig is mosolyogtam...-vontam meg a vállam és kitekintettem az ablakon ahol már láttam a várost.Kisebb csend lett az autóban.
-Miért vagy ilyen ellenséges velem?-Kérdezett.
-Én egyáltalán nem vagyok ellenséges...de vannak olyan dolgok amikre nem akarok emlékezni.-Ezzel elárultam magam.
-Mik azok a dolgok?-Éreztem a lehelletét a nyakamban a szívem majd kiugrott a helyéről.Ez volt életem leghosszabb utazása.Rövid idő múlva megálltunk és gyorsan kipattantunk a kocsiból.Körülnéztem...az utcán sétáló emberek,a galambok nyugodtan csipegettek az útszélen.MI A F*SZ?!!! Pár másodperc múlva 1 őrült rajongó vetette a fiúkra magukat.
-Srácok!!!!-A hatalmas tömeg közepére kerültem.Majdnem agyon nyomtak.
-Bocsánat lányok sietünk!-Karolt fel Ash és elindultunk a pláza felé.Benn a szokásos nyüzsgés.Cal és a többiek pár fotót készítettek a rajongókkal.
-Na mit nézünk?-Karolt át Mike aki éppen egy kis kukoricán nyamnyogott.
-De bunkó f*sz vagy Mike....-Szólt Cal.
-Köszi Mike nem kérek edd csak meg.-Megrántotta vállait és Lukehoz ment aki épp az aktuális mozikínálatot nézte.
-Nézzük a...Hogyan rohanj a vesztedbe-t!!!!Légysziii Hannaa!!!-Nézett bociszemekkel Ash.
-Jólvan jólvan.-A beleegyezésem olyan volt a fiúknak mintha az anyukájuk lettem volna és megengedtem nekik,hogy csokit egyenek vacsi előtt.Élveztem ahogy láttam mennyire boldogok együtt.Megvettük a jegyeket és sietve a kajákat is.Lassan sétáltunk a termünkhöz.Benn szinte csak mi voltunk.Kihalt volt a mozi.Leültünk és vártuk,hogy a film elkezdődjön.A fiúk annyira nem bírtak magukkal,hogy a másik terembe is áthallatszódott a hangjuk.
-Kérem csöndesebben!-Jött be az elegáns kis hölgy,hogy figyelmeztesse a fiúkat.Mielőtt Luke megszólalhatott volna a szavába vágtam.
-Köszönjük,hogy szólt!Megígérem kordában tartom őket!-Ezzel a nő elment és mindenki rám nézett.Úgyéreztem,hogy elrontottam valamit.Biztos be akartam neki szólni.Végre elkezdődött a film.Baromi jóléreztük magunkat.A srácok köhögésbe fulladó nevetése volt legjobb.
-Srácok én elmegyek a mosdóba!-Senki nem válaszolt így elindultam a mosdó felé.Éppen bementem volna az ajtól mikor valaki berántott az egyik raktár helyiségbe.
-Te mi a frászt csinálsz??!!Normális vagy?-Suttogva ordítottam....márha lehet ilyet.
-Stt!-számra tette nagy ujját.Tudtam,hogy Luke az bár nem láttam őt. A hangját 1000 közül is felismerem.-Már hetekkel ezelőtt megakartam ezt tenni ismét, de te nem emlékeztél...azt akarom,hogy emlékezz legalább rám....ránk és arra ami volt.-Derekamra tette nagy kezeit és lassan magához húzott.A szívem a torkomban dobogott.Sosem éreztem még ilyet.Behunytam szemem és hagytam,hogy a szívem vezessen.Szánk lassan csókban forrt össze és hirtelen minden világos lett.Tudtam mi volt .... és már azt is,hogy mi lesz.
2015. március 9., hétfő
...Nem hiszemel...
Sziasztok!:) Sajnálom,hogy csúszott a rész :) Puszi nektek!!:)
WHAT???!!!Nem nem....ilyen nem létezik.Nem lehet,hogy ő az.Talán jobb lenne ha szólnék valakinek...de akkor tök hülyének nézne mindenki.Talán jobb lenne ha elfelejteném...igen ez az elfelejtem és minden jó lesz!Nyugtattam magam ezzel a pár sorral de legbelül féltem.Már értettem miért lettem ideges íz érintésétől és,hogy miért ilyen furcsa...de mégsem mondhattam senkinek semmit.A kanapén ülve idegesen birizgáltam egy kilógó cérnaszálat a nadrágomból.A konyhából édes illat szűrődött ki de nem volt kedvem oda menni.A nap erős fénye szinte átjárta egész testem.Fejemet a kanapéra döltöttem és lehunyt szemmel elmerültem a gondolataimban.Pár percig teljes nyugalomban ültem de valaki fölém hajolt és édesen nyomott egy puszit a homlokomra.
-Gyere kajálunk!-a hang lágy volt.Hangja tele volt szeretettel,törődéssel és mégis parancsoló volt a hangja.Jókislány módjára követtem és leültem mellé az asztalhoz.Gyönyörűen volt megterítve de csak 2főre.
-Csak mi eszünk?-Fordultam felé a villát birizgálva.
-Látsz itt valakit rajtunk kívül?-csönd lett-Na látod.-Oké...nem kellett volna ennyire letolni miatta.Kezemmel az államat támasztottam és néztem ahogy a szőke konyhatündérkedik.Elmerültem a mozgásában.Mire észbekaptam addigra Luke már kész volt.
-Tessék.Jóétvágyat!
-Köszönöm!Neked is.-Mosolyogtunk egy sort egymásra és jóízűen falatoztuk a kész ételt.Én őszíntén szólva enni sem bírtam nagyon folyton csak azon kattogott az agyam,hogy aki meg akart ölni az velem egyházban lakik és mi van ha újból bepróbálkozik?
-Valami baj van?-Nézett rám kerek szemekkel Luke.
-Nincs semmi jól vagyok tényleg csak nem vagyok annyira éhes.-A tányéromat néztem és próbáltam pár falatot lenyomni a torkomon.Nem tudtam elmondjam-e neki a dolgot.
-Hát jó de ha nem eszed meg magadtól megetetlek.-Hirtelen felnéztem rá és tágra nyílt szemekkel néztem ahogy egy falat ételt felém tol a villámmal.
-Itt jön a repülő!-Vigyorgott azzal a zavarba ejtő mosolyával.Próbáltam elhúzni a fejem de a tekintete magához vonzott.-Ügyes kislány.-Tette le a villát az elégedett képével.
-Luke...-Szóltam hozzá félénken mire tekintete rám szegeződött.
-Tessék.-Szólt felém.
-El kell mondanom valamit...De félek,hogy hülyének néznél.-kis szünet
-Sosem néznélek hülyének.Mond mi nyomja a szívedet !-Kezemet óvatosan megfogta és mélyen a szemembe nézett.
-Én...-mielőtt elkezdtem volna a mondani valóm betoppant Mike.Igen neki is igazán most kellett megjönni mikor épp egy bizalmas beszélgetést folytatnék Lukkal.
-Mi ez a nagy csend hírtelen?-Mosolygott ránk Mike aki látszólag valamit forgatott a fejében.
-...Semmi...de neked nem kéne dalt írnod mucika?-Mucika?????Na jó Hanna ezt elbasztad.
-St!!Még Ash meghallja egész reggel ezzel basztat!-Gyorsan magához fogott egy zacskó ropit majd felszaladt a szobájába.Nagy kuncogásban törtünk ki mindketten mikor hallottuk az ajtó csapódását.
-NEM LÁTTÁTOK MIKEOT?-Kiáltott zihálva Ash aki látszólag már mindenhol kereste Mikeot.
-Nem.De mintha valaki elszaladt volna a medence felé.-Szórakoztam kicsit a bátyámmal.
-Gonosz vagy-Fordult felém Luke.
-Ennyi kijár nekem.Lassan már 19 éve boldogít-Miután mindenki elment elpakoltunk és kimentünk a teraszra.Egymás mellett álltunk.Nem kérdezett rá mit akartam mondani de én sem akartam már utólag elújságolni neki a hírt.
-Na srácok nem megyünk valahova?-Karolt át mindkettőnket Cal.Luke rám nézett kérdőn és én bólintottam egyet.
-Menjünk!De hova akarsz menni?-Vette le válláról Cal erős kezét.
-Jól hallottam együnk valahova?-Szólt Mike a felettünk lévő erkélyről.
-Igen füles bagoly megyünk.-Viccelődtem vele.
-Menjünk moziba!-Jött ki Ash a házból.-Hé Mike szívem nem kéne valamit csinálnod?-Nézett rá csábos szemekkel.
-De drágám most éppen moziba kéne mennem!-Csavargatta kusza haját.
-Jó srácok elég lesz!Mindenki készülődjön nyomás.-Kikászálódtam a fiúk közül és karba tett kézzel figyeltem ahogy bemennek készülődni.
-Igen is főnök!-Nyomott Ash puszit az arcomra.
-Főnök asszony!-Álltam elégedett képpel előtte.Gyorsan mindenkit feltereltem a szobába.Tiszta birkapásztornak éreztem magam.
WHAT???!!!Nem nem....ilyen nem létezik.Nem lehet,hogy ő az.Talán jobb lenne ha szólnék valakinek...de akkor tök hülyének nézne mindenki.Talán jobb lenne ha elfelejteném...igen ez az elfelejtem és minden jó lesz!Nyugtattam magam ezzel a pár sorral de legbelül féltem.Már értettem miért lettem ideges íz érintésétől és,hogy miért ilyen furcsa...de mégsem mondhattam senkinek semmit.A kanapén ülve idegesen birizgáltam egy kilógó cérnaszálat a nadrágomból.A konyhából édes illat szűrődött ki de nem volt kedvem oda menni.A nap erős fénye szinte átjárta egész testem.Fejemet a kanapéra döltöttem és lehunyt szemmel elmerültem a gondolataimban.Pár percig teljes nyugalomban ültem de valaki fölém hajolt és édesen nyomott egy puszit a homlokomra.
-Gyere kajálunk!-a hang lágy volt.Hangja tele volt szeretettel,törődéssel és mégis parancsoló volt a hangja.Jókislány módjára követtem és leültem mellé az asztalhoz.Gyönyörűen volt megterítve de csak 2főre.
-Látsz itt valakit rajtunk kívül?-csönd lett-Na látod.-Oké...nem kellett volna ennyire letolni miatta.Kezemmel az államat támasztottam és néztem ahogy a szőke konyhatündérkedik.Elmerültem a mozgásában.Mire észbekaptam addigra Luke már kész volt.
-Tessék.Jóétvágyat!
-Köszönöm!Neked is.-Mosolyogtunk egy sort egymásra és jóízűen falatoztuk a kész ételt.Én őszíntén szólva enni sem bírtam nagyon folyton csak azon kattogott az agyam,hogy aki meg akart ölni az velem egyházban lakik és mi van ha újból bepróbálkozik?
-Valami baj van?-Nézett rám kerek szemekkel Luke.
-Nincs semmi jól vagyok tényleg csak nem vagyok annyira éhes.-A tányéromat néztem és próbáltam pár falatot lenyomni a torkomon.Nem tudtam elmondjam-e neki a dolgot.
-Hát jó de ha nem eszed meg magadtól megetetlek.-Hirtelen felnéztem rá és tágra nyílt szemekkel néztem ahogy egy falat ételt felém tol a villámmal.
-Itt jön a repülő!-Vigyorgott azzal a zavarba ejtő mosolyával.Próbáltam elhúzni a fejem de a tekintete magához vonzott.-Ügyes kislány.-Tette le a villát az elégedett képével.
-Luke...-Szóltam hozzá félénken mire tekintete rám szegeződött.
-Tessék.-Szólt felém.
-El kell mondanom valamit...De félek,hogy hülyének néznél.-kis szünet
-Sosem néznélek hülyének.Mond mi nyomja a szívedet !-Kezemet óvatosan megfogta és mélyen a szemembe nézett.
-Én...-mielőtt elkezdtem volna a mondani valóm betoppant Mike.Igen neki is igazán most kellett megjönni mikor épp egy bizalmas beszélgetést folytatnék Lukkal.
-Mi ez a nagy csend hírtelen?-Mosolygott ránk Mike aki látszólag valamit forgatott a fejében.
-...Semmi...de neked nem kéne dalt írnod mucika?-Mucika?????Na jó Hanna ezt elbasztad.-St!!Még Ash meghallja egész reggel ezzel basztat!-Gyorsan magához fogott egy zacskó ropit majd felszaladt a szobájába.Nagy kuncogásban törtünk ki mindketten mikor hallottuk az ajtó csapódását.
-NEM LÁTTÁTOK MIKEOT?-Kiáltott zihálva Ash aki látszólag már mindenhol kereste Mikeot.
-Nem.De mintha valaki elszaladt volna a medence felé.-Szórakoztam kicsit a bátyámmal.
-Gonosz vagy-Fordult felém Luke.
-Ennyi kijár nekem.Lassan már 19 éve boldogít-Miután mindenki elment elpakoltunk és kimentünk a teraszra.Egymás mellett álltunk.Nem kérdezett rá mit akartam mondani de én sem akartam már utólag elújságolni neki a hírt.
-Na srácok nem megyünk valahova?-Karolt át mindkettőnket Cal.Luke rám nézett kérdőn és én bólintottam egyet.
-Menjünk!De hova akarsz menni?-Vette le válláról Cal erős kezét.
-Jól hallottam együnk valahova?-Szólt Mike a felettünk lévő erkélyről.
-Igen füles bagoly megyünk.-Viccelődtem vele.
-Menjünk moziba!-Jött ki Ash a házból.-Hé Mike szívem nem kéne valamit csinálnod?-Nézett rá csábos szemekkel.
-De drágám most éppen moziba kéne mennem!-Csavargatta kusza haját.
-Jó srácok elég lesz!Mindenki készülődjön nyomás.-Kikászálódtam a fiúk közül és karba tett kézzel figyeltem ahogy bemennek készülődni.
-Igen is főnök!-Nyomott Ash puszit az arcomra.
-Főnök asszony!-Álltam elégedett képpel előtte.Gyorsan mindenkit feltereltem a szobába.Tiszta birkapásztornak éreztem magam.
2015. február 26., csütörtök
Mi történt velem?
Bonjour!:) Hogy vagytok?:)) Remélem minden okés:) Velem annyi minden történt :)) Kezdve azzal, hogy cheeleader lettem!!! Így sajna kevesebbet tudok írni :s de igyekszem :)) Sok puszi:) xoxo
3. rész
Délelőtt lehetett mikor fájó fejjel ébredtem.Körülnéztem a számomra ismeretlen helyiségen de nem volt benn senki. Lassan feltámaszkodtam a puha ágyról és hallgattam a másik szobából szűrődő halk zenét.A mellettem lévő kis íróasztalon észrevettem egy üzenetet:
"Gyere le a konyhába! Ash XXX"
Semmi kedvem nem volt lesétálni a fiúkhoz főleg azután,hogy Calummel összekaptunk.Erőt vettem magamon és kimásztam a jól bemelegített helyemről.Lassan nyitottam ki az ajtót és próbáltam észrevétlen lenni.A szobám bal oldala felé egy ajtó nyílt.Gondolom valamelyik fiú szobája.Jobbra ismét volt ajtó de nem egy hanem három.Valamelyik szobából jöhetett a zene.Követtem a hangot egészen a legutolsó szobáig.Fülemet az ajtóra tapasztva hallgattam a fülbemászó dallamot.A kilincset lassan benyomtam és halkan besétáltam a szobába.Nagyon tágas volt ez a szoba.
A megszokottnál világosabb. Volt a szobának egy hatalmas ablaka is ami a városra nézett.Tágra nyílt szemekkel sétáltam előre.Az ablak előtt volt egy nagy zongora előtte ült Luke aki látszólag nem hallottam, hogy bejöttem.Egyszer csak abba maradt a zene és én megálltam egyhelyben. Nem mertem mozdulni.A szőke csak nézett maga elé és elkiáltotta magát:
-Már meg mondtam 100-szor....KOPOGJATOK MIKOR BEJÖSZTÖK!-én teljesen lefagyva álltam és csak annyi jött ki a torkomon:
-Bocsi...már itt sem vagyok...-szóltam halkan könnyeimmel küszködve próbáltam gyorsan kiszaladni.
-Kérlek bocsáss meg nem tudtam, hogy te vagy az.-Megfogta a csuklóm és vissza rántott magához.Csupán egy lépés volt köztem és közte.
-Miért jöttél be?-Még mindig a csuklómat szorította és mélyen a szemembe nézett.
-Csak.. olyan szépen játszottál fondoltam megkeresem honnan jön ez a szép zene és....-szavamba vágott és közben szorosan magához húzott.
-Stt...semmi baj.-Az arcán egy csábos mosoly jelent meg.A szívem majd kiugrott a helyéről.Az arcomról lefolyó könnycseppeket nagy kezével törölgette le.Lehajtott fejjel álltam előtte.
-Nagyon megijedtél?-Emelte fel az állam.
-Csak egy kicsit......-ránézett és kezeim automatikusan a nyaka köré fontam.
-Ne félj és soha sem bántanálak.-kis csend telepedett ránk.Luke közeledett felénk de mielőtt szánk össze ért volna Ash zihált be az ajtón.
-Minden rendben?!-Mi abban a pillanatban szétrebbentünk.
-Persze én csak-vágott a szavamba a szőke...aki most már nem is szőke volt hanem vörös az arcszíne miatt.
-Benyitott ... és beszélgettünk.-Ash rosszallóan méregetett minket. Ash megindult felém és átkarolt.
-Gyere menjünk...-szólt halkan és kimentünk Luke szobájából.
-Kérsz egy kakót?-Kérdezte Ash mosolyt varázsolva arcára.
-Hogy is mondhatnék nemet?-mosolyogtam rá és lesiettünk a lépcsőn.Felültem a pultra és vártam a beígért kakómat.
-Figyi....Mikor Mikenál voltál mi történt?-Kérdezgetett miközben a friss tejet öntötte a pohárba.
-Gitároztunk de akkor ismét emlékezni kezdtem valamire...de nem tudom megtörtént-e vagy csak én találtam ki...-Tekintete rám szegeződött és letett mindent a kezéből.
-Hanna meséld el!-Kezem megfogta és biztatóan nézett rám.
-Valaki a vízbe akart folytani.... nem tudom ki volt az .... nem láttam az arcát...ha vissza emlékezek valamire egyszer csak kikapcsol az agyam ... Mi történik velem?-Nem bírtam ki hogy ne sírjak.Akaratlanul szöktek alő a könnycseppek.
-Ne sírj hercegnő!Tudod...leesik a koronád.-ölelt szorosan és egy picit jobb kedvem is lett ettől.
-Köszönöm.-Pityeregtem a vállán.
-Biztos csak álmodtad.-nyugtatgatott és folytatta a beígért kakaó főzését.Pár pillanat múlva berontott két fiú az ajtón.Calum két nagy bevásárló szatyorral a kezében míg Mike egy csipszen nyamnyogott.
-Kösz a segítséget haver..-dobott egy cinikus köszönömöt barátja felé miközben szempilláit rebegtette.
-Naon sivesen!-Mondta tele szájjal és Cal felé csücsörítette a száját.
-Na jó elég.-ledobta a cuccokat a konyhába és rámnézett.
-Szia Hanna.Bocsánat a múltkoriért.....-Vágott egy bűntudatos arcot.Én karba tettem kezeimet és úgy gondoltam szivatom egy kicsit ennyi kijár nekem.
-Hát nem is tudom...-mosolyogtam- na jó legyen megbocsájtok de jössz nekem egy turmix-al.
-Okés legyen.-Mosolygott ő is. Adott egy puszit de az érintésétől annyira ideges lettem.Vetettem egy kósza pillantást alkarjára és ... ismét beugrott valami.
"A látomás folytatódott a fejemben....Az srác aki fojtogatott...ugyan ilyen patkós tetoválása volt...."
-Már meg mondtam 100-szor....KOPOGJATOK MIKOR BEJÖSZTÖK!-én teljesen lefagyva álltam és csak annyi jött ki a torkomon:
-Bocsi...már itt sem vagyok...-szóltam halkan könnyeimmel küszködve próbáltam gyorsan kiszaladni.
-Kérlek bocsáss meg nem tudtam, hogy te vagy az.-Megfogta a csuklóm és vissza rántott magához.Csupán egy lépés volt köztem és közte.
-Miért jöttél be?-Még mindig a csuklómat szorította és mélyen a szemembe nézett.
-Csak.. olyan szépen játszottál fondoltam megkeresem honnan jön ez a szép zene és....-szavamba vágott és közben szorosan magához húzott.
-Stt...semmi baj.-Az arcán egy csábos mosoly jelent meg.A szívem majd kiugrott a helyéről.Az arcomról lefolyó könnycseppeket nagy kezével törölgette le.Lehajtott fejjel álltam előtte.
-Nagyon megijedtél?-Emelte fel az állam.
-Csak egy kicsit......-ránézett és kezeim automatikusan a nyaka köré fontam.
-Ne félj és soha sem bántanálak.-kis csend telepedett ránk.Luke közeledett felénk de mielőtt szánk össze ért volna Ash zihált be az ajtón.
-Minden rendben?!-Mi abban a pillanatban szétrebbentünk.
-Persze én csak-vágott a szavamba a szőke...aki most már nem is szőke volt hanem vörös az arcszíne miatt.
-Benyitott ... és beszélgettünk.-Ash rosszallóan méregetett minket. Ash megindult felém és átkarolt.
-Gyere menjünk...-szólt halkan és kimentünk Luke szobájából.
-Kérsz egy kakót?-Kérdezte Ash mosolyt varázsolva arcára.
-Figyi....Mikor Mikenál voltál mi történt?-Kérdezgetett miközben a friss tejet öntötte a pohárba.
-Gitároztunk de akkor ismét emlékezni kezdtem valamire...de nem tudom megtörtént-e vagy csak én találtam ki...-Tekintete rám szegeződött és letett mindent a kezéből.
-Hanna meséld el!-Kezem megfogta és biztatóan nézett rám.
-Valaki a vízbe akart folytani.... nem tudom ki volt az .... nem láttam az arcát...ha vissza emlékezek valamire egyszer csak kikapcsol az agyam ... Mi történik velem?-Nem bírtam ki hogy ne sírjak.Akaratlanul szöktek alő a könnycseppek.
-Ne sírj hercegnő!Tudod...leesik a koronád.-ölelt szorosan és egy picit jobb kedvem is lett ettől.
-Köszönöm.-Pityeregtem a vállán.
-Biztos csak álmodtad.-nyugtatgatott és folytatta a beígért kakaó főzését.Pár pillanat múlva berontott két fiú az ajtón.Calum két nagy bevásárló szatyorral a kezében míg Mike egy csipszen nyamnyogott.
-Kösz a segítséget haver..-dobott egy cinikus köszönömöt barátja felé miközben szempilláit rebegtette.
-Naon sivesen!-Mondta tele szájjal és Cal felé csücsörítette a száját.
-Na jó elég.-ledobta a cuccokat a konyhába és rámnézett.
-Szia Hanna.Bocsánat a múltkoriért.....-Vágott egy bűntudatos arcot.Én karba tettem kezeimet és úgy gondoltam szivatom egy kicsit ennyi kijár nekem.
-Hát nem is tudom...-mosolyogtam- na jó legyen megbocsájtok de jössz nekem egy turmix-al.
-Okés legyen.-Mosolygott ő is. Adott egy puszit de az érintésétől annyira ideges lettem.Vetettem egy kósza pillantást alkarjára és ... ismét beugrott valami.
2015. február 20., péntek
Birthday fucked
Sziasztok drágák:))! Itt a következő rész ^^ Remélem tetszeni fog :))Sok puszi nektek:*
2.Rész
Teli torokból üvöltöttük 2014 leghíresebb nyári slágerét. Kezünkben az épp kitöltött pezsgő ami megbolondította a tudatunkat. Vissza kúsztunk a kocsi hátsó ülésére és ismét egy pohár pezsgőt kortyolgattunk Calummel. Hatalmas féknyikorgás és egy tompa ütést éreztem a fejemben. Az utána történt dolgokra nem nagyon emlékszem...csupán arra,hogy valaki megfogja a kezem miközben engem tolnak a műtőbe és annyit mondott:"Kitartás mindig melletted leszek". Ezzel ért véget a szinte villanásnyi idő alatt lejátszódott kis film a fejemben.Zaklatottan nyitottam ki a szemem és tekintetem Lukera szegeződött.Látta rajtam,hogy valami nincs rendben.
-Valami baj van Hanna?-Nézett rám nagy kék szemeivel.A nézésétől elolvadtam...még az volt a szerencse hogy a kocsiban ültem.Legszívesebben megöleltem volna de nem mertem.
-Emlékszem-Szóltam halkan-tudom hogy történt a baleset.
-Hogy emlékszel rá?-tágra nyitotta szemeit és kérdően nézett felém miközben próbálta az övét becsatolni.
-Ahogy beültem az autóba valahogy lejátszódott előttem.-remegtem a félelemtől.Fejemet lehajtottam,a fejem belesajdult és ugyan azt a tompa fájdalmat éreztem mint azon a végzetes estén.Sírhatnékom volt,de próbáltam magam tartani.Mindaddig jólment míg egy nagy kéz meg nem érintette a kézfejem.Ökölbe szorított ujjaim lassan szerte foszlottak és Luke kezébe helyeztem az enyém.Nem néztünk egymásra csupán hallgattunk egész úton. Este felé járhatott az idő mikor megálltunk.Körülöttünk csak egy garázs és egy csomó pálmafa állt.
-Luke!-súgtam neki halkan, mire közelebb hajolt hozzám-Hol vagyunk?-a fiú elmosolyodott és kedvesen annyit felelt:
-Itthon.-Kiszálltunk a kocsiból.Poggyászaimat próbáltam kihalászni de Mike és Ash a segítségemre siettek.
-Köszönöm srácok.-Mosolyogtam és eltűrtem fülem mögé kusza tincseimet.
-Nagyon szívesen..de figyi máskor szólhatnál is hogy "Hé ti barmok segítsetek már!". Oké?-Vigyorogtam egyet majd azzal az arccal baktattam a többiek után. A garázsból nyílt egy kisebb helység.Egy lift volt az.Felmentünk teljesen a legtetejére. Lassan nyílt ki az ajtaja. A kilátás fentről valami gyönyörű volt.Percekig álltam a korlátnál és pásztáztam a várost.Ashton odajött hozzám és elkezdtünk beszélgetni.
-Ugye milyen szép? Erre sem emlékszel? Pedig imádtál itt lenni velünk mindig.-kezdte el kedvesen a mondókáját.
-Sajnos nem.De ez a kilátás valami gyönyörű.-Hosszú csönd telepedett ránk. Percekig álltunk egymás mellett szótlanul mint két idegen mindaddig amíg ránk nem sötétedett teljesen.
-Gyere be kicsit hűvös van nem?-mosolygott rám és nyomott egy puszit a homlokomra.Azzal hátat fordítottam Los Angelesnek és Ash után mentem.Beérve megcsapott a szalonnás tojás kellemes illata.
-Hmm srácok ... mi lesz vacsira?-hangzott a kérdés.
-Szalonnás tojás.-Jött a válasz Miketól aki éppen a készülő vacsorát tálalta.Mondanom sem kellett hogy nagyon éhes voltam.Gyorsan leültem az asztalhoz és enni kezdtem a kellemes illatú ételt.Szabály szerűen habzsoltam a kaját amit Calum nem hagyhatott szó nélkül.
-A kórházi kaja után ez azért üt nem?-A srácok nevetése beterítette a szobát.
-Hát mondhatjuk.De te mintha híztál volna Cal...szerintem túl jól táplál Mike.Nem igaz?-próbáltam vissza vágni.Halk nevetés hallatszott.Cal rám nézett és szólásra nyitotta a száját.
-Tudod nem én vagyok az akit még ma is "duncinak" nevez az anyukája.-Na itt betelt a pohár.Megfogtam a tányérom és szép lassan Cal felé vettem az irányt.Minden szempár rám szegeződött és kíváncsian fürkészték minden mozdulatomat.Megálltam Calum széke előtt és a szemébe néztem.
-Lehet,hogy nem én vagyok a legcsinosabb lány a földön de nekem is vannak érzéseim.-Eröltetett mosolyt vágtam és a maradék tojást Cal fejére borítottam majd azzal otthagytam a fiúkat.Most biztos egy hisztis libának gondolnak.Felmentem az emeletre és körülnéztem.Az adrenalin szintem az egekbe szökött és nem tudtam mit kezdeni magammal.Lassan körbe jártam az emeletet és megtaláltam Mike szobáját.Egy átlagos rocker fiú szobájába sétáltam be.Az asztalon pár családi fénykép na meg az éppen írott kották.A falakon pár bekeretezett rock banda posztere és az ágyon egy fekete fehér elektromos gitár feküdt.Leültem az ágyra és a kezembe vettem a hangszert.Ujjaim könnyen gördültek végig a húrokon.A szemem sarkából láttam egy alakot aki éppen figyeli minden mozdulatom.
-Kemény voltál kislány.-Hangzott a mosolygós Mike hangja.
-Nem hagyhattam hogy így beszéljen...még akkor sem ha vicc volt.-Éppen elhelyeztem volna a gitárt a helyére mikor megfogta Mike a karom és vissza helyezte az ölembe.Hatalmasat dobbant a szívem. Hátra néztem. Fejét a vállamon pihentette.Tekintetünk egybeakadt, haja kócos volt mint mindig.Megfogta a kézfejem mire elkaptam a fejem és elkezdtünk gitározni. Hiretelen egyek lettünk...egyszerre vettük a levegőt.Egy ismerős dallamot játszottunk mikor ismét emlékezni kezdtem.
Egy tengerparton sétáltam. Egy ismerős alak kísért végig.Nem néztem az arcát csak a gyönyörű nagy hullámokat a tengeren.Besétáltam óvatosan a víz elejéig. Kellemesen süvített a lágy szellő.Szét tártam karjaimat és azt éreztem "Repülök".
Becsuktam a szemem és egyre beljebb sétáltam.Az illető aki velem volt megfogta hátulról derekam és bele rántott a vízbe. Fuldokoltam...azt hittem meghalok.
A valóságba visszatérve megborzongtam ettől a látomástól...ami nem is látomás hanem valóság.Csupán néztem magam elé...nem hallottam nem láttam. Sokkot kaptam. Hirtelen elsötétült minden.Arra emlékszem csupán,hogy Mike próbál felébreszteni de nem sikertelenül.
2.Rész
-Valami baj van Hanna?-Nézett rám nagy kék szemeivel.A nézésétől elolvadtam...még az volt a szerencse hogy a kocsiban ültem.Legszívesebben megöleltem volna de nem mertem.
-Emlékszem-Szóltam halkan-tudom hogy történt a baleset.
-Hogy emlékszel rá?-tágra nyitotta szemeit és kérdően nézett felém miközben próbálta az övét becsatolni.
-Ahogy beültem az autóba valahogy lejátszódott előttem.-remegtem a félelemtől.Fejemet lehajtottam,a fejem belesajdult és ugyan azt a tompa fájdalmat éreztem mint azon a végzetes estén.Sírhatnékom volt,de próbáltam magam tartani.Mindaddig jólment míg egy nagy kéz meg nem érintette a kézfejem.Ökölbe szorított ujjaim lassan szerte foszlottak és Luke kezébe helyeztem az enyém.Nem néztünk egymásra csupán hallgattunk egész úton. Este felé járhatott az idő mikor megálltunk.Körülöttünk csak egy garázs és egy csomó pálmafa állt.
-Luke!-súgtam neki halkan, mire közelebb hajolt hozzám-Hol vagyunk?-a fiú elmosolyodott és kedvesen annyit felelt:
-Itthon.-Kiszálltunk a kocsiból.Poggyászaimat próbáltam kihalászni de Mike és Ash a segítségemre siettek.
-Köszönöm srácok.-Mosolyogtam és eltűrtem fülem mögé kusza tincseimet.
-Nagyon szívesen..de figyi máskor szólhatnál is hogy "Hé ti barmok segítsetek már!". Oké?-Vigyorogtam egyet majd azzal az arccal baktattam a többiek után. A garázsból nyílt egy kisebb helység.Egy lift volt az.Felmentünk teljesen a legtetejére. Lassan nyílt ki az ajtaja. A kilátás fentről valami gyönyörű volt.Percekig álltam a korlátnál és pásztáztam a várost.Ashton odajött hozzám és elkezdtünk beszélgetni.-Ugye milyen szép? Erre sem emlékszel? Pedig imádtál itt lenni velünk mindig.-kezdte el kedvesen a mondókáját.
-Sajnos nem.De ez a kilátás valami gyönyörű.-Hosszú csönd telepedett ránk. Percekig álltunk egymás mellett szótlanul mint két idegen mindaddig amíg ránk nem sötétedett teljesen.
-Gyere be kicsit hűvös van nem?-mosolygott rám és nyomott egy puszit a homlokomra.Azzal hátat fordítottam Los Angelesnek és Ash után mentem.Beérve megcsapott a szalonnás tojás kellemes illata.
-Hmm srácok ... mi lesz vacsira?-hangzott a kérdés.
-Szalonnás tojás.-Jött a válasz Miketól aki éppen a készülő vacsorát tálalta.Mondanom sem kellett hogy nagyon éhes voltam.Gyorsan leültem az asztalhoz és enni kezdtem a kellemes illatú ételt.Szabály szerűen habzsoltam a kaját amit Calum nem hagyhatott szó nélkül.
-A kórházi kaja után ez azért üt nem?-A srácok nevetése beterítette a szobát.
-Hát mondhatjuk.De te mintha híztál volna Cal...szerintem túl jól táplál Mike.Nem igaz?-próbáltam vissza vágni.Halk nevetés hallatszott.Cal rám nézett és szólásra nyitotta a száját.
-Tudod nem én vagyok az akit még ma is "duncinak" nevez az anyukája.-Na itt betelt a pohár.Megfogtam a tányérom és szép lassan Cal felé vettem az irányt.Minden szempár rám szegeződött és kíváncsian fürkészték minden mozdulatomat.Megálltam Calum széke előtt és a szemébe néztem.
-Lehet,hogy nem én vagyok a legcsinosabb lány a földön de nekem is vannak érzéseim.-Eröltetett mosolyt vágtam és a maradék tojást Cal fejére borítottam majd azzal otthagytam a fiúkat.Most biztos egy hisztis libának gondolnak.Felmentem az emeletre és körülnéztem.Az adrenalin szintem az egekbe szökött és nem tudtam mit kezdeni magammal.Lassan körbe jártam az emeletet és megtaláltam Mike szobáját.Egy átlagos rocker fiú szobájába sétáltam be.Az asztalon pár családi fénykép na meg az éppen írott kották.A falakon pár bekeretezett rock banda posztere és az ágyon egy fekete fehér elektromos gitár feküdt.Leültem az ágyra és a kezembe vettem a hangszert.Ujjaim könnyen gördültek végig a húrokon.A szemem sarkából láttam egy alakot aki éppen figyeli minden mozdulatom.-Kemény voltál kislány.-Hangzott a mosolygós Mike hangja.
-Nem hagyhattam hogy így beszéljen...még akkor sem ha vicc volt.-Éppen elhelyeztem volna a gitárt a helyére mikor megfogta Mike a karom és vissza helyezte az ölembe.Hatalmasat dobbant a szívem. Hátra néztem. Fejét a vállamon pihentette.Tekintetünk egybeakadt, haja kócos volt mint mindig.Megfogta a kézfejem mire elkaptam a fejem és elkezdtünk gitározni. Hiretelen egyek lettünk...egyszerre vettük a levegőt.Egy ismerős dallamot játszottunk mikor ismét emlékezni kezdtem.
Egy tengerparton sétáltam. Egy ismerős alak kísért végig.Nem néztem az arcát csak a gyönyörű nagy hullámokat a tengeren.Besétáltam óvatosan a víz elejéig. Kellemesen süvített a lágy szellő.Szét tártam karjaimat és azt éreztem "Repülök".
A valóságba visszatérve megborzongtam ettől a látomástól...ami nem is látomás hanem valóság.Csupán néztem magam elé...nem hallottam nem láttam. Sokkot kaptam. Hirtelen elsötétült minden.Arra emlékszem csupán,hogy Mike próbál felébreszteni de nem sikertelenül.
2015. február 11., szerda
"Remember"
Hali!:)) Köszi,hogy rá kattintottál a blogomra^^ Ez lesz az első fejezet ebben a blogban, ha tetszett itt a másik blogom: http://aszokeherceg.blogspot.hu/ Nem szeretném tovább húzni az időt, csak jó olvasást szeretnék kívánni :)) Ha tetszett a rész írj egy komit:)) Köszönöm :)) Puszi: Merci xoxo
1.Fejezet
Nem tudom mennyi lehetett pontosan az idő mikor kinyitottam álmos szemem.Az első gondolatom ez volt:
-Ó basszameg...mit csináltam?-A fejem zakatolt,mozdulni sem tudtam.Kicsit mikor jobban körülnéztem,a helységben egy srácot láttam aludni egy széken. Fogalmam sem volt ki ő, és még mindig nem volt világos hol vagyok.Megpróbáltam felülni de, nagy meglepetésemre egy lélegeztetőgépre kötöttek. Akkor esett le,hogy ez egy kórház. Az addig oké,hogy kórház de mi a szart keresek én egy kórházban?Zavaros volt az egész...Vissza huppantam az ágyra, és ismét csak az unalmas fehér plafont bámulhattam. A székfelöl mozgolódást hallottam. Gyorsan behunytam szemem,hogy ne lássa felébredtem.Fölémhajolt,és egy kis puszit nyomott a homlokomra.
-Bárcsak felébrednél.-Ezt suttogta nekem, de gőzöm sem volt róla, hogy mit keresek itt. Mikor az illetőt hallottam kimenni az ajtón gyorsan felültem,és próbáltam leszedni magamról azt a sok szart de a hülye fejemmel nem gondoltam arra, hogy a lélegeztető bepittyog mihejs leveszik rólam. Rögtön jöttek a nővérek és a főorvos én meg csak ülök az ágyon a madzagokkal a kezemben.
-Hanna!!!-ölelt meg szorosan egy erős férfi kéz.
-Engedj már el !-Fakadtam ki és ellöktem magamtól.-Ki vagy te ?-A barna hajú srác értetlenül fürkészte a tekintetem,miközben az ápolónők vizsgálgattak.
-Doktor úr mi baja van?
-Sajnos Hanna beütötte a fejét mikor a baleset volt, és így egy kisebb emlékezet kiesést szenvedett minek következtében elfelejtette, hogy te ki vagy. Nem tudom mikre emlékezhet, és mikre nem de jó lenne ha minél hamarabb visszanyerné az emlékezetét. Ma még maradnia kell a kórházban, de holnap haza engedjük ha minden jól megy.
-Köszönöm.Segítene neki ha látná a testvérét vagy valamelyik ismerősét ?
-Minden bizonnyal Mr. Hood holnap hozza el a testvérét, és hátha minden beugrik neki.-Az orvos és az ápolónők elhagyták a helységet és csak én meg a csávó maradtunk.A csöndet én törtem meg.
-Szóval...Mi a neved?-Nem mertem a szemébe nézni.Ujjaimmal a takarót birizgáltam és vártam mit felel a kérdésemre.
-Akkor kezdjünk mindent előről.-Vágott felém egy mosolyt mire én is elmosolyodtam.-Szia a nevem Calum Hood én vagyok a bátyád egyik legjobb barátja.-Tisztán emlékszem arra,hogy van egy bátyám és Ashtonnak hívják,de a barátaira nem emlékszem.
-Engedj már el !-Fakadtam ki és ellöktem magamtól.-Ki vagy te ?-A barna hajú srác értetlenül fürkészte a tekintetem,miközben az ápolónők vizsgálgattak.
-Doktor úr mi baja van?
-Sajnos Hanna beütötte a fejét mikor a baleset volt, és így egy kisebb emlékezet kiesést szenvedett minek következtében elfelejtette, hogy te ki vagy. Nem tudom mikre emlékezhet, és mikre nem de jó lenne ha minél hamarabb visszanyerné az emlékezetét. Ma még maradnia kell a kórházban, de holnap haza engedjük ha minden jól megy.
-Köszönöm.Segítene neki ha látná a testvérét vagy valamelyik ismerősét ?
-Minden bizonnyal Mr. Hood holnap hozza el a testvérét, és hátha minden beugrik neki.-Az orvos és az ápolónők elhagyták a helységet és csak én meg a csávó maradtunk.A csöndet én törtem meg.
-Szóval...Mi a neved?-Nem mertem a szemébe nézni.Ujjaimmal a takarót birizgáltam és vártam mit felel a kérdésemre.
-Akkor kezdjünk mindent előről.-Vágott felém egy mosolyt mire én is elmosolyodtam.-Szia a nevem Calum Hood én vagyok a bátyád egyik legjobb barátja.-Tisztán emlékszem arra,hogy van egy bátyám és Ashtonnak hívják,de a barátaira nem emlékszem.
-Hogy kerültem ide ?-Néztem körbe a szobán.
-A szülinapod volt. Minden rendben ment addig amíg egy elmebeteg belénk nem jött a kocsijával.Mi pár töréssel megúsztuk a srácokkal, de te súlyosan megsérültél és kómába estél 3 hónapra. Azt hittük sosem kellsz fel ,és az orvosok is kételkedtek a felépülésedben.-Ezek az információk szinte villámcsapásként értek.Az életem egy része kiesett a fejemből? Nem hittem el főleg, hogy nem szokásom felejteni. Megcsörrent Cal telefonja.Az ajtó mögül nem sok mindent értettem abból amit beszél. Azt a tíz percet magányosan töltöttem. Nagyjából csak az ablakon bámultam ki felhúzott lábakkal. Gyönyörű volt az idő semmi kedvem sem volt egy koszos kórteremben ücsörögni.Gondolataimból Cal hangja zökkentett ki.
-Egy óra és a srácok itt lesznek Ashtonnal.-Srácok? Nagyszerű. Csak bólintottam egyet ès próbáltam gondolkodni,hogy kik lehetnek a "srácok". Síri csend volt.A takarómat rendezgettem ,és próbáltam előkotorni a ruháimat.Lassacskán elkészültem majd visszaültem az ágyra.Tízperc sem telt el mikor nyitódott az ajtó, és 3 fiú tért vissza Calummel.A bátyám a nyakamba borult,és hosszú percekig öleltük egymást.Tudtam,hogy aggódott miattam.
-Hanna!-Ölelt meg egy kerekszemű, kékes hajú fiú.-Annyira aggódtunk érted.-Az mind rendben van,hogy aggódtak de KI A FRANC Ő?!
-Öhm...Én is örülök.-Nézett rám értetlenül és meglepetten.
-Hé Hanna ... én vagyok...Mike...Nem emlékszel rám?-Mikor ezt kimondta Cal egy grimasszal jelezte,hogy mondani szeretne valamit.
-Na igen srácok.Erről akartam beszélni veletek.Hanna totál elfelejtette, hogy kik vagyunk egy valakit nem felejtett el az pedig Ash na meg a családja. Az orvos szerint rendbe hozható de az kell,hogy saját magától emlékezzen vissza a dolgokra és ne erőltesse meg az agyát.-Magyarázta barátainak a sötét hajú fiú.A sarokból kíváncsian nézett rám egy kék szempár. Szinte a lelkemig hatoltak szemei. Lassan közelebb jött, de szemeit végig az én arcomon pihentette.
-Hanna ő Luke Hemmings.-A név tulajdonosa nem szólt semmit csak mosolygott amit én viszonoztam egy kedves "Sziát" köszöntem. Luke...valami rémlett vele kapcsolatban de nem tudtam pontosan mi.Hasonlított valakire.A srácok hosszasan meséltek nekem mindenféléről. Annak a negyede ha megmaradt bennem.Nem tűntek zűrös pasiknak Ash barátai söt kifejezetten tetszett a stílusuk sokat nevettek, baromkodtak és volt mikor nekem is nevetésre állt a szám. A szőke visszafogott volt míg a többiek emellett igazi tökfejek. Nem is értettem,hogy tudtam őket elfelejteni.Lassacskán meguntak engem és itt hagytak egy kis időre. Ezalatt a pár perc alatt próbáltam a telefonom előkeresni és a neten megnézni a szőkét.Keresgélésem sikeresnek bizonyult.A szőke énekes és gitáros de nem csak ő hanem Mike és Cal is. Ash pedig dobol ez még mindig nem lepett meg.Hatalmas sikerük volt ahogy láttam és volt több mint 2.000.000 rajongójuk. Találtam egy érdekes cikket aminek az alcíme ez volt:
"A 5 SECONDS OF SUMMER SÚLYOS BALESETET SZENVEDETT HANNA IRWINNEL!"
Gyorsan végigfutottam a cikket de itt ugyan azok voltak leírva mint amit a srácok elmondtak.
-Indulhatunk?-Rontott be az ajtón Ash.
-Hová?-Néztem rá hisz csak holnap mehetek haza.
-Haza. Az orvos hamarabb kiengedett úgyhogy indulás hercegnő a hintó előállt.-Utálom mikor hercegnőnek hív.Gyorsan összepakoltunk, lebaktattunk a lépcsőn és az autóhoz siettünk. Kinn vagy 100 őrült lány várt minket akik csak egy képet vagy egy autógrammot szerettek volna de mi meg sem álltunk csak mentünk az autóhoz.Arcunkat sálakkal,szemüvegekkel takartuk. Megkönyebbülten ültünk be a járműbe. Mindaddig nyugodt voltam amíg villanás szerűen emlékezni kezdtem.
-Hanna!-Ölelt meg egy kerekszemű, kékes hajú fiú.-Annyira aggódtunk érted.-Az mind rendben van,hogy aggódtak de KI A FRANC Ő?!
-Öhm...Én is örülök.-Nézett rám értetlenül és meglepetten.
-Hé Hanna ... én vagyok...Mike...Nem emlékszel rám?-Mikor ezt kimondta Cal egy grimasszal jelezte,hogy mondani szeretne valamit.
-Na igen srácok.Erről akartam beszélni veletek.Hanna totál elfelejtette, hogy kik vagyunk egy valakit nem felejtett el az pedig Ash na meg a családja. Az orvos szerint rendbe hozható de az kell,hogy saját magától emlékezzen vissza a dolgokra és ne erőltesse meg az agyát.-Magyarázta barátainak a sötét hajú fiú.A sarokból kíváncsian nézett rám egy kék szempár. Szinte a lelkemig hatoltak szemei. Lassan közelebb jött, de szemeit végig az én arcomon pihentette.
-Hanna ő Luke Hemmings.-A név tulajdonosa nem szólt semmit csak mosolygott amit én viszonoztam egy kedves "Sziát" köszöntem. Luke...valami rémlett vele kapcsolatban de nem tudtam pontosan mi.Hasonlított valakire.A srácok hosszasan meséltek nekem mindenféléről. Annak a negyede ha megmaradt bennem.Nem tűntek zűrös pasiknak Ash barátai söt kifejezetten tetszett a stílusuk sokat nevettek, baromkodtak és volt mikor nekem is nevetésre állt a szám. A szőke visszafogott volt míg a többiek emellett igazi tökfejek. Nem is értettem,hogy tudtam őket elfelejteni.Lassacskán meguntak engem és itt hagytak egy kis időre. Ezalatt a pár perc alatt próbáltam a telefonom előkeresni és a neten megnézni a szőkét.Keresgélésem sikeresnek bizonyult.A szőke énekes és gitáros de nem csak ő hanem Mike és Cal is. Ash pedig dobol ez még mindig nem lepett meg.Hatalmas sikerük volt ahogy láttam és volt több mint 2.000.000 rajongójuk. Találtam egy érdekes cikket aminek az alcíme ez volt:
"A 5 SECONDS OF SUMMER SÚLYOS BALESETET SZENVEDETT HANNA IRWINNEL!"
Gyorsan végigfutottam a cikket de itt ugyan azok voltak leírva mint amit a srácok elmondtak.
-Indulhatunk?-Rontott be az ajtón Ash.
-Hová?-Néztem rá hisz csak holnap mehetek haza.
-Haza. Az orvos hamarabb kiengedett úgyhogy indulás hercegnő a hintó előállt.-Utálom mikor hercegnőnek hív.Gyorsan összepakoltunk, lebaktattunk a lépcsőn és az autóhoz siettünk. Kinn vagy 100 őrült lány várt minket akik csak egy képet vagy egy autógrammot szerettek volna de mi meg sem álltunk csak mentünk az autóhoz.Arcunkat sálakkal,szemüvegekkel takartuk. Megkönyebbülten ültünk be a járműbe. Mindaddig nyugodt voltam amíg villanás szerűen emlékezni kezdtem.
2015. február 9., hétfő
Sziasztok! :))
Nagy szeretettel üdvözöllek benneteket a blogomon:)) A blog első része Február.11.-én kerül fel :)) Van egy másik blogom is amit megtaláltok rögtön bal oldalt a linknél :) Most egy kis bevezetőt láthattok a blogomból.
"Beveteztő"
Hanna Irwin 18. születésnapját ünnepli de mit ad a sors egy váratlan baleset során elfelejt mindent...Vagyis majdnem mindent.Ennek következtében bonyodalmak adódnak mint a 5 Seconds of Summer életében mint Hanna magánéletében hisz elfelejtett egy nagyon fontos dolgot.Az idő múlásával feltörnek a benne rejlő érzelmek és nem bírja magában tartani azokat.Váratlan helyzetekben előtörnek az emlékei és rádöbben pár dologra.Kövesd nyomon Hanna és a 5SOS történetét ebben a blogban és izguljuk végig együtt a részeket!
Ez lett volna a bevezető:) Nagyon köszönöm, hogy volt 5 perced elolvasni:)) tövábbi jó böngészést! Puszi :) xoxo
"Beveteztő"
Hanna Irwin 18. születésnapját ünnepli de mit ad a sors egy váratlan baleset során elfelejt mindent...Vagyis majdnem mindent.Ennek következtében bonyodalmak adódnak mint a 5 Seconds of Summer életében mint Hanna magánéletében hisz elfelejtett egy nagyon fontos dolgot.Az idő múlásával feltörnek a benne rejlő érzelmek és nem bírja magában tartani azokat.Váratlan helyzetekben előtörnek az emlékei és rádöbben pár dologra.Kövesd nyomon Hanna és a 5SOS történetét ebben a blogban és izguljuk végig együtt a részeket!
Ez lett volna a bevezető:) Nagyon köszönöm, hogy volt 5 perced elolvasni:)) tövábbi jó böngészést! Puszi :) xoxo
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)