Explanations

Sziasztok :33 Jujj nagyon örülök,hogy ennyien kattintottatok a legutóbb a blogomra:) Látom nagyon tetszik a történet:)

7. rész

Miért?Miért kell nekem folyton ilyen helyzetekbe kerülni?Az élet mindig kicsesz velem...Most mit csináljak?Gyorsan kapkodtam a fejem és egy búvóhelyet kerestem de amilyen szerencsés vagyok nem találtam. Még mindig az ajtó mögött álltam és hallottam a bátyám lépteit.Próbáltam mozdulatlan maradni és közben ezt kántáltam magamban: "Ne láss meg!Ne láss meg!"
-Ugye tudod,hogy látlak?-"Basszameg" ez a mondat futott át az agyamon miközben idegesen tördeltem az ujjaimat.Lassan megfordultam és a vékony üvegen keresztül néztem a bátyámra.
-Mi volt ez Ash?Min veszekedtetek?-Csak álltam előtte és vártam a választ.Idegesen túrt bele hajába és megköszörülte a torkát.
-Figyelj Hanna ezt nem most kéne megbeszélnünk és nem itt.-Nem most??Nem itt??Akkor mikor és hol??Nagyon ideges lettem.
-Ash.Nem vagyok hülye.Mikor beszéljük meg ha nem most és nem itt?Nem értelek téged...miért nem mondod el?Talán nem bízol bennem?
-Én csak-a szavába vágtam mert nem voltam kíváncsi a magyarázkodására.
-Nem!...Ha ennyit nem bírsz elmondani nekem...nem vagy a testvérem.-Idegesen baktattam be.Végig száguldottam a házon és elmentem otthonról.Nem tudtam merre menjek csak hagytam hogy a lábam vigyen előre.Könnyeimtől alig láttam valamit.Egyre csak az járt a fejemben,hogy Luke mást szeret.A legfájóbb ez volt az egészben.Egy parkba értem.Lassan sétálgattam az úton.Minden padon szerelmes párok ültek.Irigyeltem őket.Leültem a parkban lévő kis tóhoz és néztem a vizet.Kezemmel a füvet tépdestem és élveztem a szél susogását.
"Bárhol is vagy te bárhol is vagy.Minden este felhívlak ,hogy elmondjam számíthatsz rám...Bárhol is vagy."Csak ez a dal járt a fejemben.Mire észbe kaptam eleredt az eső.Mindenki szaladt amerre csak látott de én csak ültem és hallgattam az eső halk kopogását.Az esőtől csapzott hajam egyre nehezebb lett.Lassan a földre zuhant a fejem.
"Nem engedem, hogy ezek az apróságok
Kicsússzanak a számon
De ha mégis megteszem az azért van 
Mert rólad
Rólad
Szólnak
És én szeretlek
És azt az összes apróságot is, ami jön veled"-Énekeltem halkan ezeket a sorokat.Szemhéjaim elnehezedtek és a vizes fű cirógatta hátam."Hanna!!Hanna merre vagy?!"Ez az utolsó amit hallottam mielőtt eszméletemet nem vesztettem.Fogalmam sincs mennyi időt voltam kinn az esőben.Minden esetre kitisztította a fejem teljesen.Halk sípolás ... ismerős volt ez a helyzet.Ólom súlyunka tűnt a szemem.Pislogtam párat és már tiszta volt a kép.Ismét fehér plafon és a bizonytalanság.Felültem az ágyra és szememmel egy ismerős arcot kerestem.Mire észbe kaptam volna egy ismerős férfi arc jelent meg az ágyam előtt.
-Miss Irwin!Jólvan?-Mosolygott az orvos mikor ránéztem.
-Persze doktor úr.-helyezkedtem az ágyon a sok csőtől.-Mi történt?-Az orvos szúrós szemekkel pásztázta a leletet a kezében.
-Tudja Miss Irwin  most nagyon erősnek kell lennie.Az a 2 óra hideg zuhany nem tett magának jót.Súlyos tüdőgyulladást kapott amit nagyon fontos lenne kihevernie.Felírtam magának pár gyógyszert és a zárójelentése is kész.Ezeket szedje be minden nap 1-szer és vigyázzon magára.-Ismét elbasztam mindent.Most Ash nagyon fog rám haragudni.Luke....Lukeról ne is beszéljünk.
-Hanna!!!-Borult a nyakamba a 4 idióta.Nagyon örültem,hogy látom őket.Valakivel beszélnem kellett az elmúlt hetek történéseiről de nem tudtam kihez fordulja.
-Sziasztok srácok!-Üdvözöltem őket miközben a cuccaimat pakolták.

-Azonnal el kell innen húznunk.Haza kell jönnöd velünk.Nem akarom hogy kórházban legyél.-aggódott Ash.Nagyon fura volt.Le sem cseszett csak pakolt.Mint akik valahonnan elkésnek úgy vágtattunk végig a kórházon egészen a kocsiig.Mindenki annyira fura volt teljesen amíg haza nem értünk.Az ágyamon ültem és Ash közben kioktatott amit sejtettem már mikor haza értünk.
-Hanna...ez nem normális viselkedés.Meg kell értened hogy nem ütheted bele mindenbe azt a csinos kis orrocskádat.Látod mi lett a vége?-Szemeimet forgattam miközben néztem hogy fel le járkál a szobámban.A srácok az ajtóban állva hallgatták végig a dolgot.
-Jajj Ash elég legyen már a folytonos kioktatásodból! Őszintén szólva "fater" a tököm tele van vele.Hagyd már élni! Felnőtt nő!-A többiek hevesen bólogattak de senki nem szólt volna Mike-on kívül.Ezzel Ash kirohant a szobámból.
-Ennek mi baja?-Tettem fel a nagy kérdést.
-Megyek megnézem.-Verte vállba Mike-ot Luke.
-Én is veled megyek.-Szólt Cal akinek egy halvány rosszindulatú mosoly jelent meg a száján.Mike bezárta az ajtót és leült mellém az ágyra.
-Feküdj le.-mosolygott-Nagyon aggódtunk miattad.-Éreztem a hangján azt a törődést amit csak akkor éreztem mikor anya is itt volt.
-Köszönöm.Mike szerintem te vagy itt az egyetlen normális ember.Annyi dolog lenne amiről tudnék mesélni és annyi kérdezni valóm lenne de választ sosem kapok.-Hangom köhögésbe fulladt.-Azt a kurva...Rohadtul fáj a mellkasom.-Az ágyam végéből Mike rámterítette a takarót.
-Figyi Hanna én itt vagyok tőlem bármit kérdezhetsz.Mindent elmondhatsz.-Mosolygott édesen és egy puszit nyomott a homlokomra.Elmeséltem neki mindent.Azokat amikre emlékeztem...a vitákat minden egyes kis rész.Semmit sem hagytam ki.
-Mike kérlek mond el nekem...Lukenak van valaki más aki tetszik? Méghozzá Cal barátnője de ki ő?-Torkát megköszörülte miközben hajába idegesen túrt bele.
-Te vagy az Hanna.Még a mai napig is te vagy.A tetkó amire te emlékszel az Cal karján van.Sejtettem,hogy bánt téged.Minden nap láttam rajtad újabb és újabb kék-zöld foltokat de te valamiért féltél elmondani.Nem tudom miért bánthatott erre már magadnak kell rájönnöd.-Akkor esett le minden.
"A gyermekkorunktól kezdve teljesen mostanáig emlékeztem mindenre Calról.Arra,hogy mi történt velünk.Nem hittem el."