3. rész
Délelőtt lehetett mikor fájó fejjel ébredtem.Körülnéztem a számomra ismeretlen helyiségen de nem volt benn senki. Lassan feltámaszkodtam a puha ágyról és hallgattam a másik szobából szűrődő halk zenét.A mellettem lévő kis íróasztalon észrevettem egy üzenetet:
"Gyere le a konyhába! Ash XXX"
Semmi kedvem nem volt lesétálni a fiúkhoz főleg azután,hogy Calummel összekaptunk.Erőt vettem magamon és kimásztam a jól bemelegített helyemről.Lassan nyitottam ki az ajtót és próbáltam észrevétlen lenni.A szobám bal oldala felé egy ajtó nyílt.Gondolom valamelyik fiú szobája.Jobbra ismét volt ajtó de nem egy hanem három.Valamelyik szobából jöhetett a zene.Követtem a hangot egészen a legutolsó szobáig.Fülemet az ajtóra tapasztva hallgattam a fülbemászó dallamot.A kilincset lassan benyomtam és halkan besétáltam a szobába.Nagyon tágas volt ez a szoba.
A megszokottnál világosabb. Volt a szobának egy hatalmas ablaka is ami a városra nézett.Tágra nyílt szemekkel sétáltam előre.Az ablak előtt volt egy nagy zongora előtte ült Luke aki látszólag nem hallottam, hogy bejöttem.Egyszer csak abba maradt a zene és én megálltam egyhelyben. Nem mertem mozdulni.A szőke csak nézett maga elé és elkiáltotta magát:
-Már meg mondtam 100-szor....KOPOGJATOK MIKOR BEJÖSZTÖK!-én teljesen lefagyva álltam és csak annyi jött ki a torkomon:
-Bocsi...már itt sem vagyok...-szóltam halkan könnyeimmel küszködve próbáltam gyorsan kiszaladni.
-Kérlek bocsáss meg nem tudtam, hogy te vagy az.-Megfogta a csuklóm és vissza rántott magához.Csupán egy lépés volt köztem és közte.
-Miért jöttél be?-Még mindig a csuklómat szorította és mélyen a szemembe nézett.
-Csak.. olyan szépen játszottál fondoltam megkeresem honnan jön ez a szép zene és....-szavamba vágott és közben szorosan magához húzott.
-Stt...semmi baj.-Az arcán egy csábos mosoly jelent meg.A szívem majd kiugrott a helyéről.Az arcomról lefolyó könnycseppeket nagy kezével törölgette le.Lehajtott fejjel álltam előtte.
-Nagyon megijedtél?-Emelte fel az állam.
-Csak egy kicsit......-ránézett és kezeim automatikusan a nyaka köré fontam.
-Ne félj és soha sem bántanálak.-kis csend telepedett ránk.Luke közeledett felénk de mielőtt szánk össze ért volna Ash zihált be az ajtón.
-Minden rendben?!-Mi abban a pillanatban szétrebbentünk.
-Persze én csak-vágott a szavamba a szőke...aki most már nem is szőke volt hanem vörös az arcszíne miatt.
-Benyitott ... és beszélgettünk.-Ash rosszallóan méregetett minket. Ash megindult felém és átkarolt.
-Gyere menjünk...-szólt halkan és kimentünk Luke szobájából.
-Kérsz egy kakót?-Kérdezte Ash mosolyt varázsolva arcára.
-Hogy is mondhatnék nemet?-mosolyogtam rá és lesiettünk a lépcsőn.Felültem a pultra és vártam a beígért kakómat.
-Figyi....Mikor Mikenál voltál mi történt?-Kérdezgetett miközben a friss tejet öntötte a pohárba.
-Gitároztunk de akkor ismét emlékezni kezdtem valamire...de nem tudom megtörtént-e vagy csak én találtam ki...-Tekintete rám szegeződött és letett mindent a kezéből.
-Hanna meséld el!-Kezem megfogta és biztatóan nézett rám.
-Valaki a vízbe akart folytani.... nem tudom ki volt az .... nem láttam az arcát...ha vissza emlékezek valamire egyszer csak kikapcsol az agyam ... Mi történik velem?-Nem bírtam ki hogy ne sírjak.Akaratlanul szöktek alő a könnycseppek.
-Ne sírj hercegnő!Tudod...leesik a koronád.-ölelt szorosan és egy picit jobb kedvem is lett ettől.
-Köszönöm.-Pityeregtem a vállán.
-Biztos csak álmodtad.-nyugtatgatott és folytatta a beígért kakaó főzését.Pár pillanat múlva berontott két fiú az ajtón.Calum két nagy bevásárló szatyorral a kezében míg Mike egy csipszen nyamnyogott.
-Kösz a segítséget haver..-dobott egy cinikus köszönömöt barátja felé miközben szempilláit rebegtette.
-Naon sivesen!-Mondta tele szájjal és Cal felé csücsörítette a száját.
-Na jó elég.-ledobta a cuccokat a konyhába és rámnézett.
-Szia Hanna.Bocsánat a múltkoriért.....-Vágott egy bűntudatos arcot.Én karba tettem kezeimet és úgy gondoltam szivatom egy kicsit ennyi kijár nekem.
-Hát nem is tudom...-mosolyogtam- na jó legyen megbocsájtok de jössz nekem egy turmix-al.
-Okés legyen.-Mosolygott ő is. Adott egy puszit de az érintésétől annyira ideges lettem.Vetettem egy kósza pillantást alkarjára és ... ismét beugrott valami.
"A látomás folytatódott a fejemben....Az srác aki fojtogatott...ugyan ilyen patkós tetoválása volt...."
-Már meg mondtam 100-szor....KOPOGJATOK MIKOR BEJÖSZTÖK!-én teljesen lefagyva álltam és csak annyi jött ki a torkomon:
-Bocsi...már itt sem vagyok...-szóltam halkan könnyeimmel küszködve próbáltam gyorsan kiszaladni.
-Kérlek bocsáss meg nem tudtam, hogy te vagy az.-Megfogta a csuklóm és vissza rántott magához.Csupán egy lépés volt köztem és közte.
-Miért jöttél be?-Még mindig a csuklómat szorította és mélyen a szemembe nézett.
-Csak.. olyan szépen játszottál fondoltam megkeresem honnan jön ez a szép zene és....-szavamba vágott és közben szorosan magához húzott.
-Stt...semmi baj.-Az arcán egy csábos mosoly jelent meg.A szívem majd kiugrott a helyéről.Az arcomról lefolyó könnycseppeket nagy kezével törölgette le.Lehajtott fejjel álltam előtte.
-Nagyon megijedtél?-Emelte fel az állam.
-Csak egy kicsit......-ránézett és kezeim automatikusan a nyaka köré fontam.
-Ne félj és soha sem bántanálak.-kis csend telepedett ránk.Luke közeledett felénk de mielőtt szánk össze ért volna Ash zihált be az ajtón.
-Minden rendben?!-Mi abban a pillanatban szétrebbentünk.
-Persze én csak-vágott a szavamba a szőke...aki most már nem is szőke volt hanem vörös az arcszíne miatt.
-Benyitott ... és beszélgettünk.-Ash rosszallóan méregetett minket. Ash megindult felém és átkarolt.
-Gyere menjünk...-szólt halkan és kimentünk Luke szobájából.
-Kérsz egy kakót?-Kérdezte Ash mosolyt varázsolva arcára.
-Figyi....Mikor Mikenál voltál mi történt?-Kérdezgetett miközben a friss tejet öntötte a pohárba.
-Gitároztunk de akkor ismét emlékezni kezdtem valamire...de nem tudom megtörtént-e vagy csak én találtam ki...-Tekintete rám szegeződött és letett mindent a kezéből.
-Hanna meséld el!-Kezem megfogta és biztatóan nézett rám.
-Valaki a vízbe akart folytani.... nem tudom ki volt az .... nem láttam az arcát...ha vissza emlékezek valamire egyszer csak kikapcsol az agyam ... Mi történik velem?-Nem bírtam ki hogy ne sírjak.Akaratlanul szöktek alő a könnycseppek.
-Ne sírj hercegnő!Tudod...leesik a koronád.-ölelt szorosan és egy picit jobb kedvem is lett ettől.
-Köszönöm.-Pityeregtem a vállán.
-Biztos csak álmodtad.-nyugtatgatott és folytatta a beígért kakaó főzését.Pár pillanat múlva berontott két fiú az ajtón.Calum két nagy bevásárló szatyorral a kezében míg Mike egy csipszen nyamnyogott.
-Kösz a segítséget haver..-dobott egy cinikus köszönömöt barátja felé miközben szempilláit rebegtette.
-Naon sivesen!-Mondta tele szájjal és Cal felé csücsörítette a száját.
-Na jó elég.-ledobta a cuccokat a konyhába és rámnézett.
-Szia Hanna.Bocsánat a múltkoriért.....-Vágott egy bűntudatos arcot.Én karba tettem kezeimet és úgy gondoltam szivatom egy kicsit ennyi kijár nekem.
-Hát nem is tudom...-mosolyogtam- na jó legyen megbocsájtok de jössz nekem egy turmix-al.
-Okés legyen.-Mosolygott ő is. Adott egy puszit de az érintésétől annyira ideges lettem.Vetettem egy kósza pillantást alkarjára és ... ismét beugrott valami.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése