2015. február 20., péntek

Birthday fucked

Sziasztok drágák:))! Itt a következő rész ^^ Remélem tetszeni fog :))Sok puszi nektek:*

2.Rész

Teli torokból üvöltöttük 2014 leghíresebb nyári slágerét. Kezünkben az épp kitöltött pezsgő ami megbolondította a tudatunkat. Vissza kúsztunk a kocsi hátsó ülésére és ismét egy pohár pezsgőt kortyolgattunk Calummel. Hatalmas féknyikorgás és egy tompa ütést éreztem a fejemben. Az utána történt dolgokra nem nagyon emlékszem...csupán arra,hogy valaki megfogja a kezem miközben engem tolnak a műtőbe és annyit mondott:"Kitartás mindig melletted leszek". Ezzel ért véget a szinte villanásnyi idő alatt lejátszódott kis film a fejemben.Zaklatottan nyitottam ki a szemem és tekintetem Lukera szegeződött.Látta rajtam,hogy valami nincs rendben.
-Valami baj van Hanna?-Nézett rám nagy kék szemeivel.A nézésétől elolvadtam...még az volt a szerencse hogy a kocsiban ültem.Legszívesebben megöleltem volna de nem mertem.
-Emlékszem-Szóltam halkan-tudom hogy történt a baleset.
-Hogy emlékszel rá?-tágra nyitotta szemeit és kérdően nézett felém miközben próbálta az övét becsatolni.
-Ahogy beültem az autóba valahogy lejátszódott előttem.-remegtem a félelemtől.Fejemet lehajtottam,a fejem belesajdult és ugyan azt a tompa fájdalmat éreztem mint azon a végzetes estén.Sírhatnékom volt,de próbáltam magam tartani.Mindaddig jólment míg egy nagy kéz meg nem érintette a kézfejem.Ökölbe szorított ujjaim lassan szerte foszlottak és Luke kezébe helyeztem az enyém.Nem néztünk egymásra csupán hallgattunk egész úton. Este felé járhatott az idő mikor megálltunk.Körülöttünk csak egy garázs és egy csomó pálmafa állt.
-Luke!-súgtam neki halkan, mire közelebb hajolt hozzám-Hol vagyunk?-a fiú elmosolyodott és kedvesen annyit felelt:
-Itthon.-Kiszálltunk a kocsiból.Poggyászaimat próbáltam kihalászni de Mike és Ash a segítségemre siettek.
-Köszönöm srácok.-Mosolyogtam és eltűrtem fülem mögé kusza tincseimet.
-Nagyon szívesen..de figyi máskor szólhatnál is hogy "Hé ti barmok segítsetek már!". Oké?-Vigyorogtam egyet majd azzal az arccal baktattam a többiek után. A garázsból nyílt egy kisebb helység.Egy lift volt az.Felmentünk teljesen a legtetejére. Lassan nyílt ki az ajtaja. A kilátás fentről valami gyönyörű volt.Percekig álltam a korlátnál és pásztáztam a várost.Ashton odajött hozzám és elkezdtünk beszélgetni.
-Ugye milyen szép? Erre sem emlékszel? Pedig imádtál itt lenni velünk mindig.-kezdte el kedvesen a mondókáját.
-Sajnos nem.De ez a kilátás valami gyönyörű.-Hosszú csönd telepedett ránk. Percekig álltunk egymás mellett szótlanul mint két idegen mindaddig amíg ránk nem sötétedett teljesen.
-Gyere be kicsit hűvös van nem?-mosolygott rám és nyomott egy puszit a homlokomra.Azzal hátat fordítottam Los Angelesnek és Ash után mentem.Beérve megcsapott a szalonnás tojás kellemes illata.
-Hmm srácok ... mi lesz vacsira?-hangzott a kérdés.
-Szalonnás tojás.-Jött a válasz Miketól aki éppen a készülő vacsorát tálalta.Mondanom sem kellett hogy nagyon éhes voltam.Gyorsan leültem az asztalhoz és enni kezdtem a kellemes illatú ételt.Szabály szerűen habzsoltam a kaját amit Calum nem hagyhatott szó nélkül.
-A kórházi kaja után ez azért üt nem?-A srácok nevetése beterítette a szobát.
-Hát mondhatjuk.De te mintha híztál volna Cal...szerintem túl jól táplál Mike.Nem igaz?-próbáltam vissza vágni.Halk nevetés hallatszott.Cal rám nézett és szólásra nyitotta a száját.
-Tudod nem én vagyok az akit még ma is "duncinak" nevez az anyukája.-Na itt betelt a pohár.Megfogtam a tányérom és szép lassan Cal felé vettem az irányt.Minden szempár rám szegeződött és kíváncsian fürkészték minden mozdulatomat.Megálltam Calum széke előtt és a szemébe néztem.
-Lehet,hogy nem én vagyok a legcsinosabb lány a földön de nekem is vannak érzéseim.-Eröltetett mosolyt vágtam és a maradék tojást Cal fejére borítottam majd azzal otthagytam a fiúkat.Most biztos egy hisztis libának gondolnak.Felmentem az emeletre és körülnéztem.Az adrenalin szintem az egekbe szökött és nem tudtam mit kezdeni magammal.Lassan körbe jártam az emeletet és megtaláltam Mike szobáját.Egy átlagos rocker fiú szobájába sétáltam be.Az asztalon pár családi fénykép na meg az éppen írott kották.A falakon pár bekeretezett rock banda posztere és az ágyon egy fekete fehér elektromos gitár feküdt.Leültem az ágyra és a kezembe vettem a hangszert.Ujjaim könnyen gördültek végig a húrokon.A szemem sarkából láttam egy alakot aki éppen figyeli minden mozdulatom.
-Kemény voltál kislány.-Hangzott a mosolygós Mike hangja.
-Nem hagyhattam hogy így beszéljen...még akkor sem ha vicc volt.-Éppen elhelyeztem volna a gitárt a helyére mikor megfogta Mike a karom és vissza helyezte az ölembe.Hatalmasat dobbant  a szívem. Hátra néztem. Fejét a vállamon pihentette.Tekintetünk egybeakadt, haja kócos volt mint mindig.Megfogta a kézfejem mire elkaptam a fejem és elkezdtünk gitározni. Hiretelen egyek lettünk...egyszerre vettük a levegőt.Egy ismerős dallamot játszottunk mikor ismét emlékezni kezdtem.
Egy tengerparton sétáltam. Egy ismerős alak kísért végig.Nem néztem az arcát csak a gyönyörű nagy hullámokat a tengeren.Besétáltam óvatosan a víz elejéig. Kellemesen süvített a lágy szellő.Szét tártam karjaimat és azt éreztem "Repülök".
Becsuktam a szemem és egyre beljebb sétáltam.Az illető aki velem volt megfogta hátulról  derekam és bele rántott a vízbe. Fuldokoltam...azt hittem meghalok.
A valóságba visszatérve megborzongtam ettől a látomástól...ami nem is látomás hanem valóság.Csupán néztem magam elé...nem hallottam nem láttam. Sokkot kaptam. Hirtelen elsötétült minden.Arra emlékszem csupán,hogy Mike próbál felébreszteni de nem sikertelenül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése