Wattpad: http://www.wattpad.com/myworks/37632647-amn%C3%A9zia
Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCvZ9f4mhDeFx0VDJVoQB1VQ
11.rész
Gyönyörűen sütött a nap Los Angeles utcáin.Nagyon örültem,hogy a csapattal lehetek de annak még jobban,hogy ilyen szép idő van.Utunk a városban nem volt zökkenő mentes.Minden sarkon meg kellett állnunk a rajongók miatt akik vagy képet vagy egy autogrammot akartak.Nevetgélve szeltük az utat addig amíg meg nem pillantottam egy lemez boltot.
-Srácok...Én ide most bemegyek!-Nyitottam nagyra a szemem.
-Én is bemegyek veled! Már akartam venni pár új cd-t.-Helyeselt Mike haját igazgatva.-Héy addig ti elmehetnétek venni fagyit.
-Na most fogd rám.-Durcáskodott Calum.
-Jólvan srácok ne viselkedjetek úgy mint az 5 évesek.Indulás fagyit venni.-Szólt rájuk Ashton jókedvűen.-Itt találkozunk!-Mi hevesen bólogattunk. Clifforddal elindultunk a boltba.Köztudott ,hogy én imádom a Green Day-t így egyből megpillantottam a legújabb cdjüket.A kezembe vettem a lemezt és ennyi elég volt ahhoz,hogy ismét előtörjön az "emlékezési roham".
"Mintha a gyermekkorom egy kisebb része tért volna vissza belém.Már tudtam mennyire is szerettem a fiúkkal lenni.Mindig együtt hallgattuk a zenéket.Mikor ők hevesen próbáltak én mindig ott voltam.Emlékszem az első koncertjükre.Mikor Luke Ashtont megkérte,hogy legyen a dobosuk és le is fényképeztem azt a pillanatot.Ezekután költöztünk Los Angelesbe."
-Hé nézd mit találtam!-bökött meg Mike.Nem is figyeltem rá csak hagytam hogy az emlékek átjárják az egész lényemet.-Minden rendben?-Hadonászott előttem a kék hajú srác.-Persze.-Mosolyogtam de nem mondtam el neki,hogy mit láttam.Nagyon sokáig nevetgéltünk benn a boltban. Az eladónak szinte az agyára mentünk.A délutánból hamar este lett.Akkor jutott eszünkbe ,hogy a srácok már régóta kinn várnak ránk.A pénztárhoz sétáltunk és megvettük a lemezeket.
-Nincs ellenemre.-Vigyorogtam rá.Hazafelé baktattunk és közben beszélgettünk.Michael-el annyira könnyű beszélgetni.Olyan közvetlen és kedves ,hogy az már szinte rémisztő.Egy kis utcába tévedtünk ami teljesen sötét volt.Őszintén szólva volt egy fura érzésem mintha valaki figyelne minket.
-Oh remek zsákutca.-Pattogott Mike.
-Jajj ne pattogj már! Visszamegyünk és kész.-Böktem mellkasba.
-Tudod,hogy utálok sokat gyalogolni...főleg fölöslegesen.-Nyavalygott mint egy kisbaba.Lassan sétáltunk a feketeségben egymás kezét fogva mindaddig amíg az utunkat el nem zárta egy fekete autó.A kocsi lámpájának fénye elvakított és már csak azt vettem észre,hogy valaki megragad és betaszigál az autóba.
-Segítség! Mike segíts!-Mikey-nak nagyon jó a lélekjelenléte az ilyen helyzetekben és ezért most sem esett nehezére megvédenie engem.A két kopasz embert leütötte a földre és engem kihúzott a kocsiból.
-Szaladj Hanna!-Zihált hevesen Mike.
-NÉLKÜLED NEM MEGYEK EL!-Szememből a félelem szülte könnyek jöttek elő.Nem hagyhattam magára.
-Könyörgöm neked most az egyszer hallgass rám.-Torzult el a hangja.-Kérlek...-Arcomat két kezében tartotta.Homlokunk összeért és egymás könnyes szemét pásztáztuk.
-Nem megyek el nélküled!-Szöktem ki kezei közül.A hátunk mögött az egyik pasas magához tért és felém igyekezett.
-ENGEM AKARSZ?!! GYERE ÉS KAPJ EL!!-pimaszul kiáltottam neki amire ő egyre mérgesebb lett.
-Veletek meg mi az isten történt?!-Kiáltott ránk "apu" (Ashton).Mi csak egymásra néztünk Mike-al és elnevettük magunkat.
-Te aztán jó nagyot behúztál a pasasnak!Büszke vagyok rád.-Ült fel Mike.
-Van egy kis gyakorlatom.Én is köszönöm amit értem tettél.-Könyököltem fel és egy öleléssel jeleztük hálánkat.
-Jó és most nekünk is mondjátok el,hogy mi történt.-Morcoskodott Luke.
-Már vagy 1000-szer hívtunk titeket.Cal még utánatok is ment!-Ez a mondat szöget ütött a fejemben.
-Utánunk indult?Mikor?-Hangom komor lett.
-Vagy egy félórája.-A padlón fetrengve néztem Luke-ra aki nagyon mérgesnek tűnt.
-Lehet,hogy...-Csuklott el Mike hangja aki éppen felsegített a fölről.
-Az nem lehet Mike...Nem tenne ilyet...-Néztem zavartam hol Luke-ra hol Mike-ra.
-De hisz tudod mit akart veled tenni!Szerinted ezt nem merné megcsinálni veled?Ne légy ennyire naív...-Bántottak a szavai de nem igazán érdekelt.
-Na jó...én semmit sem értek úgyhogy valaki világosítson fel!-Hangzott a bátyám komoly hangja.Mi pedig csak álltunk lesütött szemmel előtte.
-Ash...most kérlek hallgass meg minket.-Szóltam halkan miközben leültünk a kanapéra.Hosszan meséltük neki az egészről.Mostmár ő is tudta mi történt.
-Hanna nekem kellett volna először mondanod ezt...-szemeimet forgatva hallgattam a letolását.
-Ash ez most nem segít! Nem apáskodhatsz folyton!Ez most nem egy kis családi vita ez .... más.-Magyarázta Mike.-Most azt kell kiderítenünk,hogy ő küldte-e ránk azokat a fickókat vagy sem.
-Igazad van.-Helyeselt Luke aki csak az ablakot bámulta.
-Luke mit bámulsz?-Néztem rá furcsán.
-Csak azt ,hogy mennyire változik a világ és ,hogy mennyire változnak az emberek.Egy pillanat elég ahhoz,hogy minden jó csak emlék legyen.-Átéreztem ugyan azt mint ő.Valaha Cal nekem is a barátom volt és őszintén szólva hiányzik a vele eltöltött idő de ezek csak emlékek.Helyüket átvette a félelem és a csalódottság.Csöndesen Luke felé sétáltam.
-Hey!Nem lesz minden és mindenki rossz.Vannak még a világon jó dolgok!Ha valaki mi soha nem fogunk neked csalódást okozni...ezt megígérhetem.-Kezünk egymásba fonódott és csak tovább pásztáztuk a várost.
-Hát meg kell,hogy lepjelek ... de most sem csalódtam benned.-Nevették el magukat.
-Jó gyerekek ha befejeztétek az érzelgést akkor mennyünk és dobjunk Cal-nak egy sms-t ,hogy minden oké.-Állt fel Mike a kanapáról.-Ja és utána mit szólnátok ha együtt főznénk valamit?-Mondta tele lelkesedéssel Mike.
-Benne vagyok!-Ezután az agyam csak azon kattogott ,hogy mit dobjunk össze.
-Na de mind ezek előtt!-Szakította meg a gondolatmenetem Luke.-Családi ölelés!!!-Egy hangos "Ó" hagyta el mindegyikőnk száját.Luke karja olyan nagy volt,hogy mind a hármunkat át tudta ölelni.Ezekután jöhetett a főzőcske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése