Story of my life

Sziasztok:) Itt az Amnesia új része:) Remélem tetszik:) Nemsokára lesz egy kis játékom nektek:) puszi:)


8.rész "Calum Hood...született 1996.Január.25.Sydney.Az a kis barna hajú fiú aki tele volt kedvességgel és szeretettel...aki minden nap virágokat hozott nekem a kertből és akitől az első csókomat kaptam talán megváltozott."Minden...minden egyes emlék ami megjelent a fejemben hozzá vezet.A tetoválás és az ,hogy valaki megakart ölni.Minden a helyén volt kivéve egy apró pici dolgot.MIÉRT?...Miért akart velem végezni?Volt pár tippem mint például az,hogy megettem az utolsó szelet rántott húst.Rá kell jönnöm mi lehet az.

-És ha nem tudok rá vissza emlékezni?-fordultam felé.
-Bízom benned.-Szorította meg erősen a kezem.-Most lemegyek megnézem mi van Ashal.
-Menj csak.-Kisebb mosoly suhant át az arcomon.Beszélnem kell Lukeal.Talán ő tud segíteni.Az idő csak telt és én egyre több mindenre voltam kiváncsi.Kitakaróztam és erőt vettem magamon,hogy beszéljek Hemmoval.Síri csend volt a házban csupán csak egy szomorú zongora szólót hallottam.Ki lehetett volna mint Luke?...Csendes lassú léptekkel haladtam a szobája felé.Az ajtó tárva nyitva volt.Nem haboztam elindultam felé.Mintha hurrikán söpört volna végig a szobán.Az ajtó tárva nyitva a függönyöket cibálta a sápadt nyári szél.Nagyon szomorú volt Luke és látszólag nem is vett észre mindaddig amíg le nem ültem mellé.Egy pillanatra abbahagyta a zongorázást és sóhajtott egyet.Szelíden nyomkodtam a billentyűket tőle távol ülve majd ő is becsatlakozott.Végül együtt játszottunk egy szomorú szerelmes dallamot.A szívem egy pillanatra elfelejtett mindent és mindenkit.A zongora elhallgatott...félve tekintettem a mellettem ülő fiúra aki rám pillantott most sápadt arcával.Nem tudom mi történt..egy pillanat volt az egész.Magához húzott és úgy csókolt meg mint még soha.Keze hátamat simogatták éreztem minden szívdobbanását.Hatalmas kezei egyszer csak megemeltek és elvitt az ágyáig.Nagyot koppant az ajtó.Megijedtem.

-St...semmi baj...-szólt halkan.Hangja érzéki volt.Lassan ledöltött az ágyra és kezeivel hajam birizgálta.Vékony ujjaival végig járta az egész felső testem.Levette a pólómat és a melltartómat.Kicsi kezeim idegesen futkorásztak mellkasán.Minden csóknál azt éreztem,hogy  szeret.Szoknyámat és a fehérneműmet gyorsan húzta le rólam és én is próbáltam ugyan ezt csinálni.Másodpercek alatt eltűnt minden.Eltűnt a félelem,a kín és a szomorúság.Amíg vele voltam semmi sem számított cső és én.Nem volt durva inkább érzelmes.Lassan és csókokkal telve tette a dolgát.Nem akartam,hogy vége legyen.Vele akartam maradni...örökké.A mennyországban éreztem magam.Az utolsó pillanatokban csak annyi jött ki a számon:
-....Szeretlek....-nem kellett a válaszra sokat várnom.
-Én is téged Hanna...-így ért véget a legszebb délutánom vele.Fáradtan döltünk ki az ágyon.Izmos karja átölelt engem.Fejem a mellkasán pihent és szép lassan elaludtam.Nem tudom mennyi lehetett az idő mikor felkeltem.Luke nem volt mellettem de azt tudtam,hogy már vár rám.Felültem mosolyogva de ő ott volt az ágyam előtt és engem nézett.

-Luke én...-mosolygott és felállt.
-Te vagy az.Te voltál és te is leszel.Nem érdekel,hogy Cal barátnője vagy vagy voltál.Az enyém vagy.-szememből kiszabadult pár kósza könnycsepp.-Itt az idő,hogy elmond mit szeretnél.-Szemeit néztem és erőt vettem magamon, hogy elmondjam mindenkinek.Felöltöztem és Hemmóval kéz a kézben sétáltunk le a lépcsőn.Mike,Ash és Cal lenn beszélgettek vagyis inkább szórakoztak a tejszínhabbal.
-Mike hagyd abba!!-Nevetett Ash hangosan akit tejszínhab borított tetőtől talpig.Mosolyra áll a szám és arra gondoltam mennyire kedvelem őket.
-Calum...Beszélnünk kell.-szóltam halkan.Ő csak rám nézett és jött felém.Kimentünk a teraszra.Hideg szellő fújt és én nem bírtam megállni,hogy ne köhögjek.

-Jézusom Hanna...Jólvagy?
-Minden oké.Vagyis nem minden...el kell mondanom valamit.Tudok arról,hogy a te barátnőd vagyok vagyis inkább voltam de ez nem lényeg.Kérlek érts meg.Nem tudom kivagy.Elfelejtettelek és ...én már nem tudlak szeretni.-szomorúnak tűnt de a szemében a bosszúvágy csillogott.
-Én ..... megértem.Sajnálom.-Ártatlannak tűnt de tudtam nincs vele minden rendben.Idegesen ment be az ajtón és utána jöttem én.Luke rám pillantott és kérdően nézett rám.Nem mondtam semmit csak bólintottam és egy halovány mosolyt erőltettem magamra.

Explanations

Sziasztok :33 Jujj nagyon örülök,hogy ennyien kattintottatok a legutóbb a blogomra:) Látom nagyon tetszik a történet:)

7. rész

Miért?Miért kell nekem folyton ilyen helyzetekbe kerülni?Az élet mindig kicsesz velem...Most mit csináljak?Gyorsan kapkodtam a fejem és egy búvóhelyet kerestem de amilyen szerencsés vagyok nem találtam. Még mindig az ajtó mögött álltam és hallottam a bátyám lépteit.Próbáltam mozdulatlan maradni és közben ezt kántáltam magamban: "Ne láss meg!Ne láss meg!"
-Ugye tudod,hogy látlak?-"Basszameg" ez a mondat futott át az agyamon miközben idegesen tördeltem az ujjaimat.Lassan megfordultam és a vékony üvegen keresztül néztem a bátyámra.
-Mi volt ez Ash?Min veszekedtetek?-Csak álltam előtte és vártam a választ.Idegesen túrt bele hajába és megköszörülte a torkát.
-Figyelj Hanna ezt nem most kéne megbeszélnünk és nem itt.-Nem most??Nem itt??Akkor mikor és hol??Nagyon ideges lettem.
-Ash.Nem vagyok hülye.Mikor beszéljük meg ha nem most és nem itt?Nem értelek téged...miért nem mondod el?Talán nem bízol bennem?
-Én csak-a szavába vágtam mert nem voltam kíváncsi a magyarázkodására.
-Nem!...Ha ennyit nem bírsz elmondani nekem...nem vagy a testvérem.-Idegesen baktattam be.Végig száguldottam a házon és elmentem otthonról.Nem tudtam merre menjek csak hagytam hogy a lábam vigyen előre.Könnyeimtől alig láttam valamit.Egyre csak az járt a fejemben,hogy Luke mást szeret.A legfájóbb ez volt az egészben.Egy parkba értem.Lassan sétálgattam az úton.Minden padon szerelmes párok ültek.Irigyeltem őket.Leültem a parkban lévő kis tóhoz és néztem a vizet.Kezemmel a füvet tépdestem és élveztem a szél susogását.
"Bárhol is vagy te bárhol is vagy.Minden este felhívlak ,hogy elmondjam számíthatsz rám...Bárhol is vagy."Csak ez a dal járt a fejemben.Mire észbe kaptam eleredt az eső.Mindenki szaladt amerre csak látott de én csak ültem és hallgattam az eső halk kopogását.Az esőtől csapzott hajam egyre nehezebb lett.Lassan a földre zuhant a fejem.
"Nem engedem, hogy ezek az apróságok
Kicsússzanak a számon
De ha mégis megteszem az azért van 
Mert rólad
Rólad
Szólnak
És én szeretlek
És azt az összes apróságot is, ami jön veled"-Énekeltem halkan ezeket a sorokat.Szemhéjaim elnehezedtek és a vizes fű cirógatta hátam."Hanna!!Hanna merre vagy?!"Ez az utolsó amit hallottam mielőtt eszméletemet nem vesztettem.Fogalmam sincs mennyi időt voltam kinn az esőben.Minden esetre kitisztította a fejem teljesen.Halk sípolás ... ismerős volt ez a helyzet.Ólom súlyunka tűnt a szemem.Pislogtam párat és már tiszta volt a kép.Ismét fehér plafon és a bizonytalanság.Felültem az ágyra és szememmel egy ismerős arcot kerestem.Mire észbe kaptam volna egy ismerős férfi arc jelent meg az ágyam előtt.
-Miss Irwin!Jólvan?-Mosolygott az orvos mikor ránéztem.
-Persze doktor úr.-helyezkedtem az ágyon a sok csőtől.-Mi történt?-Az orvos szúrós szemekkel pásztázta a leletet a kezében.
-Tudja Miss Irwin  most nagyon erősnek kell lennie.Az a 2 óra hideg zuhany nem tett magának jót.Súlyos tüdőgyulladást kapott amit nagyon fontos lenne kihevernie.Felírtam magának pár gyógyszert és a zárójelentése is kész.Ezeket szedje be minden nap 1-szer és vigyázzon magára.-Ismét elbasztam mindent.Most Ash nagyon fog rám haragudni.Luke....Lukeról ne is beszéljünk.
-Hanna!!!-Borult a nyakamba a 4 idióta.Nagyon örültem,hogy látom őket.Valakivel beszélnem kellett az elmúlt hetek történéseiről de nem tudtam kihez fordulja.
-Sziasztok srácok!-Üdvözöltem őket miközben a cuccaimat pakolták.

-Azonnal el kell innen húznunk.Haza kell jönnöd velünk.Nem akarom hogy kórházban legyél.-aggódott Ash.Nagyon fura volt.Le sem cseszett csak pakolt.Mint akik valahonnan elkésnek úgy vágtattunk végig a kórházon egészen a kocsiig.Mindenki annyira fura volt teljesen amíg haza nem értünk.Az ágyamon ültem és Ash közben kioktatott amit sejtettem már mikor haza értünk.
-Hanna...ez nem normális viselkedés.Meg kell értened hogy nem ütheted bele mindenbe azt a csinos kis orrocskádat.Látod mi lett a vége?-Szemeimet forgattam miközben néztem hogy fel le járkál a szobámban.A srácok az ajtóban állva hallgatták végig a dolgot.
-Jajj Ash elég legyen már a folytonos kioktatásodból! Őszintén szólva "fater" a tököm tele van vele.Hagyd már élni! Felnőtt nő!-A többiek hevesen bólogattak de senki nem szólt volna Mike-on kívül.Ezzel Ash kirohant a szobámból.
-Ennek mi baja?-Tettem fel a nagy kérdést.
-Megyek megnézem.-Verte vállba Mike-ot Luke.
-Én is veled megyek.-Szólt Cal akinek egy halvány rosszindulatú mosoly jelent meg a száján.Mike bezárta az ajtót és leült mellém az ágyra.
-Feküdj le.-mosolygott-Nagyon aggódtunk miattad.-Éreztem a hangján azt a törődést amit csak akkor éreztem mikor anya is itt volt.
-Köszönöm.Mike szerintem te vagy itt az egyetlen normális ember.Annyi dolog lenne amiről tudnék mesélni és annyi kérdezni valóm lenne de választ sosem kapok.-Hangom köhögésbe fulladt.-Azt a kurva...Rohadtul fáj a mellkasom.-Az ágyam végéből Mike rámterítette a takarót.
-Figyi Hanna én itt vagyok tőlem bármit kérdezhetsz.Mindent elmondhatsz.-Mosolygott édesen és egy puszit nyomott a homlokomra.Elmeséltem neki mindent.Azokat amikre emlékeztem...a vitákat minden egyes kis rész.Semmit sem hagytam ki.
-Mike kérlek mond el nekem...Lukenak van valaki más aki tetszik? Méghozzá Cal barátnője de ki ő?-Torkát megköszörülte miközben hajába idegesen túrt bele.
-Te vagy az Hanna.Még a mai napig is te vagy.A tetkó amire te emlékszel az Cal karján van.Sejtettem,hogy bánt téged.Minden nap láttam rajtad újabb és újabb kék-zöld foltokat de te valamiért féltél elmondani.Nem tudom miért bánthatott erre már magadnak kell rájönnöd.-Akkor esett le minden.
"A gyermekkorunktól kezdve teljesen mostanáig emlékeztem mindenre Calról.Arra,hogy mi történt velünk.Nem hittem el." 

Surprise!

Szisztok!:) Elnézést a hosszú csúszásért de nem volt ihletem egyszerűen:( De végre itt a tavaszi szünet és újult erővel vágunk neki a munkának:) Itt az új rész remélem tetszik majd :$

6.rész

Egy csók?Ennyi kell ahhoz ,hogy az embernek eszébe jusson rengeteg dolog.Az életem egy kis szakaszára már emlékeztem és most a kirakós kis darabjai is szépen a helyükre fognak kerülni.A raktárban töltött pár perc az emlékezésem napja óta a világon a legjobb nap volt.Szánk lassan vált el egymástól.Nem mertem Luke szemébe nézni de hogy is tudtam volna mikor már fél perc múlva a karjaiban kötöttem ki.
Pár óra "áram szünet" után az ágyamban találtam magam.Az ágyam végében Ash ült aki feszülten figyelte minden lélegzet vételemet.
-Jól vagy??Annyira aggódtam miattad!-Kérdezte homlokomat simogatva.Megpróbáltam felülni de nem nagyon sikerült.
-Igen minden oké...-feleltem nagy nehezen mire vissza huppantam az ágyra-Hogy kerültem haza?-Hunyorogtam nagy szemeimmel.
-Lukeal találkoztatok mikor te kimentél a mosdóból és össze estél.-A fejemben rögtön lejátszódott a csók-Nem értem miért nem mondtad,hogy rosszul vagy...-Idegesen felállt és fel alá járkált a szobámban.-Itthon kellett volna maradnunk...-Idegesen belerúgott az ágyba és a földre rogyott.
-Figyelj rám Ash...-oda másztam hozzá és megfogtam a kezét.-Ne érezd magad felelősnek a történtek miatt.-Nagy szemeivel engem nézett és elszökve láttam egy két könnycseppet az arcán.-Gyere ide.-Átöleltem a bátyámat életemben először önszántamból.
-Szeretlek Hanna!-Szorított magához erősen.
-Én is Ash...-Ölelése kezdett fojtó lenni-Öhm Ash .... oké mostmár elengedhetsz.
-Neeeem!! Soha.-Hosszas civakodás árával de sikerült kimásznom az öléből.Egyedül maradtam a szobában és gondolkoztam azon amire emlékeztem.
"-Luke!!Szeretlek!!-Zuhogott az eső és én sírva ordítottam utána.-Luke ne csináld ezt! Nem teheted!!-Felém fordult.Hűvös tekintete közeledett felém és mint aki utoljára csókolja meg azt akit szeret rám vetette magát.Emlékeztem arra is mikor először fogta meg a kezem...Mikor még csak kölykök voltunk és a kertben játszottunk."Gondolat menetemből a srácok őrült ordítása zökkentett ki.Mint akit légpuskából lőttek ki úgy rohantam le a lépcsőn.Gondolhattam volna...Minek is fárasztom magam mikor ezek itt majomkodnak...én meg azt hittem valami baj van...Istenem Hanna hogy jutott eszedbe,hogy ezek ...áhh hagyjuk.
A négy őrült egymás hegyén hátán feküdt.

-Ti meg mi a fenét csináltok?-Hangos nevetés (vagy inkább nyüszítés) után kaptam meg a választ.
-Mivan már játszani sem lehet?-Nem volt kedvem csak nézni őket így egy hangos "Kicsi a rakás" szöveg közepette én kerültem a halom tetére.
-Szállj le Hanna!-Szólt a halom alól a bátyám aki már az utolsó lélegzeteit vette.Röhögve segítettük fel Asht akinek már vörös volt a feje.
-Hé Hanna gyere velem...-Luke megfogta a karom és kivonszolt a teraszra.
-Uhh itt már lesz valami!-szólt gúnyosan utánunk Mike aki nagyon élvezte ezt a helyzetet.
-Mond.-Mosolyogtam rá.
-Csak bocsánatot szeretnék kérni a tegnapiért.Tudod....-Mutató ujjam a szája elé tettem és halkan ennyit súgtam neki:
-Semmi baj...Mindenre emlékszem.-Kezem elvándorolt teljesen a nyakáig.Szemeiben ugyan azt a csillogást láttam mint tegnap.Kezeit derekam köré fonta és megcsókolt.Azt akartam hogy soha ne legyen vége ennek a pillanatnak.

-Khm...-Igen a bátyám...mindig a legjobb pillanatban toppan be.Rögtön szétröppentünk amint meghallottuk a hangját.-Luke beszélhetünk egy kicsit?-A szokásosnál is sokkal idegesebb volt.Hemmo persze engedelmeskedett neki.Nem tudtam mit csináljak egyedül így kinn maradtam de egy kis idő múlva hangos veszekedésre lettem figyelmes.Az ajtó mögé álltam és ügyeltem arra hogy zajt ne csapjak.
-Luke tudod hogy ez nem helyes!!!Ő Calum barátnője volt és még a mai napig is az...-kis csend lett-még ha nem is emlékszik rá.
-Ash értsd meg !!Nem tehetem értsd meg!!Cal amúgy sem törődik vele...Szeretem őt és ő is engem!-Nagy léptekkel vágtatott fel a szőke a lépcsőn.Azt ajtó mögött egyszerűen nem értettem mi történhetett.Lukenak van más aki tetszik rajtam kívül?Calumnek van barátnője?Mi folyik itt? Ismét minden zavaros volt...Mire észbe kaptam addigra Ash jött volna ki hozzám de amint sprinteli akartam vissza a helyembe bele ütköztem abba a kurva virágcserépbe és egy hatalmas zajt csaptam.Ügyes vagy Hanna gratulálok.

Cinema Day

Szisztok! Wááh el sem hiszem,hogy már az 5. rész következik! Nagyon örülök annak is hogy olvassátok a blogom !!! :) Sok puszi nektek !!!

5. rész

Gyorsan kirángattam minden ruhát a szekrényemből és próbáltam keresni egy normális göncöt magamra.Nem jó...ez sem jó....MIT VEGYEK FEL?! Jött a nagy kérdés ami gondolom nálatok is minden reggel felmerül de nekem ezzel sosem volt gondom.Végül inkább abbahagytam a válogatást és ami először a kezembe akadt azt vettem fel.Végül csak a kezembe akadt valami.Egy farmer dzseki és egy ombrés ruha.Semmi kifogásom nem volt ellene.

Egy fehér tornacipőt választottam hozzá hisz mindig utáltam a magas sarkút.Szerintem én nem is vagyok lány....max valami ahhoz hasonló de igazi lány tuti nem.Gyorsan bepakoltam a kistáskámba pár "életmentő" cuccot és kifésültem a hajam.A táskámban kotorásztam amíg a lépcsőig nem értem.Hirtelen nagy csend lett erre lettem figyelmes.Hirtelen 4 férfi szem nézett ráma lépcső aljáról.
-Ti mit bámultok?!Mars ki a kocsiba!-mosolyogtam de ők csak álltak és pislogtak.Gyorsan leugráltam a lépcsőn.
-Lassabban szélvészkisasszony!-jegyezte meg Ash.Igen ez volt a becenevem oviban.Mindig szerettem rohangálni mint a hülye gyerekek.
-Kösz As.Inkább tereld a csordát a kocsihoz.-Böktem oldalba.
-Nagyon csinos vagy Hanna.-Nézett végig rajtam Luke nagy kék szemeivel.
-Köszönöm szépen.-Hosszú ideig néztünk egymásra és páztáztuk egymás végtelen tekintetét.
-Khm.....Ideje lenne indulni srácok!Rátok várunk-Törte meg ezt a szép pillanatot Cal.Egyre jobban érzem azt ,hogy közénk akar állni Lukeal.De miért?Semmi köze hozzá,hogy én kivel akarok lenni.Valami nagyon furcsa ebben az egészben.Szélsebesen beültünk a járműbe ami nálunk abból áll,hogy Mike és Cal veszekszik azon ,hogy ki vezessen.Most is így volt.
-Én vezetek!!!!-Mondta Mike és kinyújtotta a nyelvét Calra.
-Elegem van!-Calum a kocsi körül kergette Mikeot aki látszólag élvezte a hülyeséget.
-Na jó srácok elég legyen!Én vezetek...Olyanok vagytok mint a taknyos 5 évesek.Nyomás beülni a kocsiba!-Szólt a többiekre a batyám.
-Igen is apa!-Nézett rá kiskutya szemekkel Mike.Kisebb mosoly futott át az arcomon.
-Végre mosolyogni látlak.-Súgta Cal.
-Eddig is mosolyogtam...-vontam meg a vállam és kitekintettem az ablakon ahol már láttam a várost.Kisebb csend lett az autóban.
-Miért vagy ilyen ellenséges velem?-Kérdezett.
-Én egyáltalán nem vagyok ellenséges...de vannak olyan dolgok amikre nem akarok emlékezni.-Ezzel elárultam magam.
-Mik azok a dolgok?-Éreztem a lehelletét a nyakamban a szívem majd kiugrott a helyéről.Ez volt életem leghosszabb utazása.Rövid idő múlva megálltunk és gyorsan kipattantunk a kocsiból.Körülnéztem...az utcán sétáló emberek,a galambok nyugodtan csipegettek az útszélen.MI A F*SZ?!!! Pár másodperc múlva 1 őrült rajongó vetette a fiúkra magukat.
-Srácok!!!!-A hatalmas tömeg közepére kerültem.Majdnem agyon nyomtak.
-Bocsánat lányok sietünk!-Karolt fel Ash és elindultunk a pláza felé.Benn a szokásos nyüzsgés.Cal és a többiek pár fotót készítettek a rajongókkal.
-Na mit nézünk?-Karolt át Mike aki éppen egy kis kukoricán nyamnyogott.
-De bunkó f*sz vagy Mike....-Szólt Cal.

-Ja bocsi.-Levette kezeit a nyakamból és felém tartotta a már majdnem üres popcornos dobozt.-Kérsz?-Na jó.Egyáltalán nem volt valami nagy étvágyam és semmi kedvem nem volt elvenni a kajáját így egy határozott nemet mondtam.
-Köszi Mike nem kérek edd csak meg.-Megrántotta vállait és Lukehoz ment aki épp az aktuális mozikínálatot nézte.
-Nézzük a...Hogyan rohanj a vesztedbe-t!!!!Légysziii Hannaa!!!-Nézett bociszemekkel Ash.
-Jólvan jólvan.-A beleegyezésem olyan volt a fiúknak mintha az anyukájuk lettem volna és megengedtem nekik,hogy csokit egyenek vacsi előtt.Élveztem ahogy láttam mennyire boldogok együtt.Megvettük a jegyeket és sietve a kajákat is.Lassan sétáltunk a termünkhöz.Benn szinte csak mi voltunk.Kihalt volt a mozi.Leültünk és vártuk,hogy a film elkezdődjön.A fiúk annyira nem bírtak magukkal,hogy a másik terembe is áthallatszódott a hangjuk.
-Kérem csöndesebben!-Jött be az elegáns kis hölgy,hogy figyelmeztesse a fiúkat.Mielőtt Luke megszólalhatott volna a szavába vágtam.
-Köszönjük,hogy szólt!Megígérem kordában tartom őket!-Ezzel a nő elment és mindenki rám nézett.Úgyéreztem,hogy elrontottam valamit.Biztos be akartam neki szólni.Végre elkezdődött a film.Baromi jóléreztük magunkat.A srácok köhögésbe fulladó nevetése volt  legjobb.
-Srácok én elmegyek a mosdóba!-Senki nem válaszolt így elindultam a mosdó felé.Éppen bementem volna az ajtól mikor valaki berántott az egyik raktár helyiségbe.
-Te mi a frászt csinálsz??!!Normális vagy?-Suttogva ordítottam....márha lehet ilyet.
-Stt!-számra tette nagy ujját.Tudtam,hogy Luke az bár nem láttam őt. A hangját 1000 közül is felismerem.-Már hetekkel ezelőtt megakartam ezt tenni ismét, de te nem emlékeztél...azt akarom,hogy emlékezz legalább rám....ránk és arra ami volt.-Derekamra tette nagy kezeit és lassan magához húzott.A szívem a torkomban dobogott.Sosem éreztem még ilyet.Behunytam szemem és hagytam,hogy a szívem vezessen.Szánk lassan csókban forrt össze és hirtelen minden világos lett.Tudtam mi volt .... és már azt is,hogy mi lesz.

...Nem hiszemel...

Sziasztok!:) Sajnálom,hogy csúszott a rész :) Puszi nektek!!:)

WHAT???!!!Nem nem....ilyen nem létezik.Nem lehet,hogy ő az.Talán jobb lenne ha szólnék valakinek...de akkor tök hülyének nézne mindenki.Talán jobb lenne ha elfelejteném...igen ez az elfelejtem és minden jó lesz!Nyugtattam magam ezzel a pár sorral de legbelül féltem.Már értettem miért lettem ideges íz érintésétől és,hogy miért ilyen furcsa...de mégsem mondhattam senkinek semmit.A kanapén ülve idegesen birizgáltam egy kilógó cérnaszálat a nadrágomból.A konyhából édes illat szűrődött ki de nem volt kedvem oda menni.A nap erős fénye szinte átjárta egész testem.Fejemet a kanapéra döltöttem és lehunyt szemmel elmerültem a gondolataimban.Pár percig teljes nyugalomban ültem de valaki fölém hajolt és édesen nyomott egy puszit a homlokomra.
-Gyere kajálunk!-a hang lágy volt.Hangja tele volt szeretettel,törődéssel és mégis parancsoló volt a hangja.Jókislány módjára követtem és leültem mellé az asztalhoz.Gyönyörűen volt megterítve de csak 2főre.

-Csak mi eszünk?-Fordultam felé a villát birizgálva.
-Látsz itt valakit rajtunk kívül?-csönd lett-Na látod.-Oké...nem kellett volna ennyire letolni miatta.Kezemmel az államat támasztottam és néztem ahogy a szőke konyhatündérkedik.Elmerültem a mozgásában.Mire észbekaptam addigra Luke már kész volt.
-Tessék.Jóétvágyat!
-Köszönöm!Neked is.-Mosolyogtunk egy sort egymásra és jóízűen falatoztuk a kész ételt.Én őszíntén szólva enni sem bírtam nagyon folyton csak azon kattogott az agyam,hogy aki meg akart ölni az velem egyházban lakik és mi van ha újból bepróbálkozik?
-Valami baj van?-Nézett rám kerek szemekkel Luke.
-Nincs semmi jól vagyok tényleg csak nem vagyok annyira éhes.-A tányéromat néztem és próbáltam pár falatot lenyomni a torkomon.Nem tudtam elmondjam-e neki a dolgot.
-Hát jó de ha nem eszed meg magadtól megetetlek.-Hirtelen felnéztem rá és tágra nyílt szemekkel néztem ahogy egy falat ételt felém tol a villámmal.
-Itt jön a repülő!-Vigyorgott azzal a zavarba ejtő mosolyával.Próbáltam elhúzni a fejem de a tekintete magához vonzott.-Ügyes kislány.-Tette le a villát az elégedett képével.
-Luke...-Szóltam hozzá félénken mire tekintete rám szegeződött.
-Tessék.-Szólt felém.
-El kell mondanom valamit...De félek,hogy hülyének néznél.-kis szünet
-Sosem néznélek hülyének.Mond mi nyomja a szívedet !-Kezemet óvatosan megfogta és mélyen a szemembe nézett.
-Én...-mielőtt elkezdtem volna a mondani valóm betoppant Mike.Igen neki is igazán most kellett megjönni mikor épp egy bizalmas beszélgetést folytatnék Lukkal.
-Mi ez a nagy csend hírtelen?-Mosolygott ránk Mike aki látszólag valamit forgatott a fejében.
-...Semmi...de neked nem kéne dalt írnod mucika?-Mucika?????Na jó Hanna ezt elbasztad.
-St!!Még Ash meghallja egész reggel ezzel basztat!-Gyorsan magához fogott egy zacskó ropit majd felszaladt a szobájába.Nagy kuncogásban törtünk ki mindketten mikor hallottuk az ajtó csapódását.
-NEM LÁTTÁTOK MIKEOT?-Kiáltott zihálva Ash aki látszólag már mindenhol kereste Mikeot.
-Nem.De mintha valaki elszaladt volna a medence felé.-Szórakoztam kicsit a bátyámmal.
-Gonosz vagy-Fordult felém Luke.
-Ennyi kijár nekem.Lassan már 19 éve boldogít-Miután mindenki elment elpakoltunk és kimentünk a teraszra.Egymás mellett álltunk.Nem kérdezett rá mit akartam mondani de én sem akartam már utólag elújságolni neki a hírt.
-Na srácok nem megyünk valahova?-Karolt át mindkettőnket Cal.Luke rám nézett kérdőn és én bólintottam egyet.
-Menjünk!De hova akarsz menni?-Vette le válláról Cal erős kezét.
-Jól hallottam együnk valahova?-Szólt Mike a felettünk lévő erkélyről.
-Igen füles bagoly megyünk.-Viccelődtem vele.
-Menjünk moziba!-Jött ki Ash a házból.-Hé Mike szívem nem kéne valamit csinálnod?-Nézett rá csábos szemekkel.
-De drágám most éppen moziba kéne mennem!-Csavargatta kusza haját.
-Jó srácok elég lesz!Mindenki készülődjön nyomás.-Kikászálódtam a fiúk közül és karba tett kézzel figyeltem ahogy bemennek készülődni.
-Igen is főnök!-Nyomott Ash puszit az arcomra.
-Főnök asszony!-Álltam elégedett képpel előtte.Gyorsan mindenkit feltereltem a szobába.Tiszta birkapásztornak éreztem magam.

Mi történt velem?

Bonjour!:) Hogy vagytok?:)) Remélem minden okés:) Velem annyi minden történt :)) Kezdve azzal, hogy cheeleader lettem!!! Így sajna kevesebbet tudok írni :s de igyekszem :)) Sok puszi:) xoxo

3. rész 

Délelőtt lehetett mikor fájó fejjel ébredtem.Körülnéztem a számomra ismeretlen helyiségen de nem volt benn senki. Lassan feltámaszkodtam a puha ágyról és hallgattam a másik szobából szűrődő halk zenét.A mellettem lévő kis íróasztalon észrevettem egy üzenetet:

"Gyere le a konyhába! Ash XXX"

Semmi kedvem nem volt lesétálni a fiúkhoz főleg azután,hogy Calummel összekaptunk.Erőt vettem magamon és kimásztam a jól bemelegített helyemről.Lassan nyitottam ki az ajtót és próbáltam észrevétlen lenni.A szobám bal oldala felé egy ajtó nyílt.Gondolom valamelyik fiú szobája.Jobbra ismét volt ajtó de nem egy hanem három.Valamelyik szobából jöhetett a zene.Követtem a hangot egészen a legutolsó szobáig.Fülemet az ajtóra tapasztva hallgattam a fülbemászó dallamot.A kilincset lassan benyomtam és halkan besétáltam a szobába.Nagyon tágas volt ez a szoba.

A megszokottnál világosabb. Volt a szobának egy hatalmas ablaka is ami a városra nézett.Tágra nyílt szemekkel sétáltam előre.Az ablak előtt volt egy nagy zongora előtte ült Luke aki látszólag nem hallottam, hogy bejöttem.Egyszer csak abba maradt a zene és én megálltam egyhelyben. Nem mertem mozdulni.A szőke csak nézett maga elé és elkiáltotta magát:
-Már meg mondtam 100-szor....KOPOGJATOK MIKOR BEJÖSZTÖK!-én teljesen lefagyva álltam és csak annyi jött ki a torkomon:
-Bocsi...már itt sem vagyok...-szóltam halkan könnyeimmel küszködve próbáltam gyorsan kiszaladni.
-Kérlek bocsáss meg nem tudtam, hogy te vagy az.-Megfogta a csuklóm és vissza rántott magához.Csupán egy lépés volt köztem és közte.
-Miért jöttél be?-Még mindig a csuklómat szorította és mélyen a szemembe nézett.
-Csak.. olyan szépen játszottál fondoltam megkeresem honnan jön ez a szép zene és....-szavamba vágott és közben szorosan magához húzott.
-Stt...semmi baj.-Az arcán egy csábos mosoly jelent meg.A szívem majd kiugrott a helyéről.Az arcomról lefolyó könnycseppeket nagy kezével törölgette le.Lehajtott fejjel álltam előtte.
-Nagyon megijedtél?-Emelte fel az állam.
-Csak egy kicsit......-ránézett és kezeim automatikusan a nyaka köré fontam.
-Ne félj és soha sem bántanálak.-kis csend telepedett ránk.Luke közeledett felénk de mielőtt szánk össze ért volna Ash zihált be az ajtón.
-Minden rendben?!-Mi abban a pillanatban szétrebbentünk.
-Persze én csak-vágott a szavamba a szőke...aki most már nem is szőke volt hanem vörös az arcszíne miatt.
-Benyitott ... és beszélgettünk.-Ash rosszallóan méregetett minket. Ash megindult felém és átkarolt.
-Gyere menjünk...-szólt halkan és kimentünk Luke szobájából.
-Kérsz egy kakót?-Kérdezte Ash mosolyt varázsolva arcára.

-Hogy is mondhatnék nemet?-mosolyogtam rá és lesiettünk a lépcsőn.Felültem a pultra és vártam a beígért kakómat.
-Figyi....Mikor Mikenál voltál mi történt?-Kérdezgetett miközben a friss tejet öntötte a pohárba.
-Gitároztunk de akkor ismét emlékezni kezdtem valamire...de nem tudom megtörtént-e vagy csak én találtam ki...-Tekintete rám szegeződött és letett mindent a kezéből.
-Hanna meséld el!-Kezem megfogta és biztatóan nézett rám.
-Valaki a vízbe akart folytani.... nem tudom ki volt az .... nem láttam az arcát...ha vissza emlékezek valamire egyszer csak kikapcsol az agyam ... Mi történik velem?-Nem bírtam ki hogy ne sírjak.Akaratlanul szöktek alő a könnycseppek.
-Ne sírj hercegnő!Tudod...leesik a koronád.-ölelt szorosan és egy picit jobb kedvem is lett ettől.
-Köszönöm.-Pityeregtem a vállán.
-Biztos csak álmodtad.-nyugtatgatott és folytatta a beígért kakaó főzését.Pár pillanat múlva berontott két fiú az ajtón.Calum két nagy bevásárló szatyorral a kezében míg Mike egy csipszen nyamnyogott.
-Kösz a segítséget haver..-dobott egy cinikus köszönömöt barátja felé miközben szempilláit rebegtette.
-Naon sivesen!-Mondta tele szájjal és Cal felé csücsörítette a száját.
-Na jó elég.-ledobta a cuccokat a konyhába és rámnézett.
-Szia Hanna.Bocsánat a múltkoriért.....-Vágott egy bűntudatos arcot.Én karba tettem kezeimet és úgy gondoltam szivatom egy kicsit ennyi kijár nekem.
-Hát nem is tudom...-mosolyogtam- na jó legyen megbocsájtok de jössz nekem egy turmix-al.
-Okés legyen.-Mosolygott ő is. Adott egy puszit de az érintésétől annyira ideges lettem.Vetettem egy kósza pillantást alkarjára és ... ismét beugrott valami.

"A látomás folytatódott a fejemben....Az srác aki fojtogatott...ugyan ilyen patkós tetoválása volt...."

Birthday fucked

Sziasztok drágák:))! Itt a következő rész ^^ Remélem tetszeni fog :))Sok puszi nektek:*

2.Rész

Teli torokból üvöltöttük 2014 leghíresebb nyári slágerét. Kezünkben az épp kitöltött pezsgő ami megbolondította a tudatunkat. Vissza kúsztunk a kocsi hátsó ülésére és ismét egy pohár pezsgőt kortyolgattunk Calummel. Hatalmas féknyikorgás és egy tompa ütést éreztem a fejemben. Az utána történt dolgokra nem nagyon emlékszem...csupán arra,hogy valaki megfogja a kezem miközben engem tolnak a műtőbe és annyit mondott:"Kitartás mindig melletted leszek". Ezzel ért véget a szinte villanásnyi idő alatt lejátszódott kis film a fejemben.Zaklatottan nyitottam ki a szemem és tekintetem Lukera szegeződött.Látta rajtam,hogy valami nincs rendben.
-Valami baj van Hanna?-Nézett rám nagy kék szemeivel.A nézésétől elolvadtam...még az volt a szerencse hogy a kocsiban ültem.Legszívesebben megöleltem volna de nem mertem.
-Emlékszem-Szóltam halkan-tudom hogy történt a baleset.
-Hogy emlékszel rá?-tágra nyitotta szemeit és kérdően nézett felém miközben próbálta az övét becsatolni.
-Ahogy beültem az autóba valahogy lejátszódott előttem.-remegtem a félelemtől.Fejemet lehajtottam,a fejem belesajdult és ugyan azt a tompa fájdalmat éreztem mint azon a végzetes estén.Sírhatnékom volt,de próbáltam magam tartani.Mindaddig jólment míg egy nagy kéz meg nem érintette a kézfejem.Ökölbe szorított ujjaim lassan szerte foszlottak és Luke kezébe helyeztem az enyém.Nem néztünk egymásra csupán hallgattunk egész úton. Este felé járhatott az idő mikor megálltunk.Körülöttünk csak egy garázs és egy csomó pálmafa állt.
-Luke!-súgtam neki halkan, mire közelebb hajolt hozzám-Hol vagyunk?-a fiú elmosolyodott és kedvesen annyit felelt:
-Itthon.-Kiszálltunk a kocsiból.Poggyászaimat próbáltam kihalászni de Mike és Ash a segítségemre siettek.
-Köszönöm srácok.-Mosolyogtam és eltűrtem fülem mögé kusza tincseimet.
-Nagyon szívesen..de figyi máskor szólhatnál is hogy "Hé ti barmok segítsetek már!". Oké?-Vigyorogtam egyet majd azzal az arccal baktattam a többiek után. A garázsból nyílt egy kisebb helység.Egy lift volt az.Felmentünk teljesen a legtetejére. Lassan nyílt ki az ajtaja. A kilátás fentről valami gyönyörű volt.Percekig álltam a korlátnál és pásztáztam a várost.Ashton odajött hozzám és elkezdtünk beszélgetni.
-Ugye milyen szép? Erre sem emlékszel? Pedig imádtál itt lenni velünk mindig.-kezdte el kedvesen a mondókáját.
-Sajnos nem.De ez a kilátás valami gyönyörű.-Hosszú csönd telepedett ránk. Percekig álltunk egymás mellett szótlanul mint két idegen mindaddig amíg ránk nem sötétedett teljesen.
-Gyere be kicsit hűvös van nem?-mosolygott rám és nyomott egy puszit a homlokomra.Azzal hátat fordítottam Los Angelesnek és Ash után mentem.Beérve megcsapott a szalonnás tojás kellemes illata.
-Hmm srácok ... mi lesz vacsira?-hangzott a kérdés.
-Szalonnás tojás.-Jött a válasz Miketól aki éppen a készülő vacsorát tálalta.Mondanom sem kellett hogy nagyon éhes voltam.Gyorsan leültem az asztalhoz és enni kezdtem a kellemes illatú ételt.Szabály szerűen habzsoltam a kaját amit Calum nem hagyhatott szó nélkül.
-A kórházi kaja után ez azért üt nem?-A srácok nevetése beterítette a szobát.
-Hát mondhatjuk.De te mintha híztál volna Cal...szerintem túl jól táplál Mike.Nem igaz?-próbáltam vissza vágni.Halk nevetés hallatszott.Cal rám nézett és szólásra nyitotta a száját.
-Tudod nem én vagyok az akit még ma is "duncinak" nevez az anyukája.-Na itt betelt a pohár.Megfogtam a tányérom és szép lassan Cal felé vettem az irányt.Minden szempár rám szegeződött és kíváncsian fürkészték minden mozdulatomat.Megálltam Calum széke előtt és a szemébe néztem.
-Lehet,hogy nem én vagyok a legcsinosabb lány a földön de nekem is vannak érzéseim.-Eröltetett mosolyt vágtam és a maradék tojást Cal fejére borítottam majd azzal otthagytam a fiúkat.Most biztos egy hisztis libának gondolnak.Felmentem az emeletre és körülnéztem.Az adrenalin szintem az egekbe szökött és nem tudtam mit kezdeni magammal.Lassan körbe jártam az emeletet és megtaláltam Mike szobáját.Egy átlagos rocker fiú szobájába sétáltam be.Az asztalon pár családi fénykép na meg az éppen írott kották.A falakon pár bekeretezett rock banda posztere és az ágyon egy fekete fehér elektromos gitár feküdt.Leültem az ágyra és a kezembe vettem a hangszert.Ujjaim könnyen gördültek végig a húrokon.A szemem sarkából láttam egy alakot aki éppen figyeli minden mozdulatom.
-Kemény voltál kislány.-Hangzott a mosolygós Mike hangja.
-Nem hagyhattam hogy így beszéljen...még akkor sem ha vicc volt.-Éppen elhelyeztem volna a gitárt a helyére mikor megfogta Mike a karom és vissza helyezte az ölembe.Hatalmasat dobbant  a szívem. Hátra néztem. Fejét a vállamon pihentette.Tekintetünk egybeakadt, haja kócos volt mint mindig.Megfogta a kézfejem mire elkaptam a fejem és elkezdtünk gitározni. Hiretelen egyek lettünk...egyszerre vettük a levegőt.Egy ismerős dallamot játszottunk mikor ismét emlékezni kezdtem.
Egy tengerparton sétáltam. Egy ismerős alak kísért végig.Nem néztem az arcát csak a gyönyörű nagy hullámokat a tengeren.Besétáltam óvatosan a víz elejéig. Kellemesen süvített a lágy szellő.Szét tártam karjaimat és azt éreztem "Repülök".

Becsuktam a szemem és egyre beljebb sétáltam.Az illető aki velem volt megfogta hátulról  derekam és bele rántott a vízbe. Fuldokoltam...azt hittem meghalok.
A valóságba visszatérve megborzongtam ettől a látomástól...ami nem is látomás hanem valóság.Csupán néztem magam elé...nem hallottam nem láttam. Sokkot kaptam. Hirtelen elsötétült minden.Arra emlékszem csupán,hogy Mike próbál felébreszteni de nem sikertelenül.