2015. május 10., vasárnap

News

Sziasztok:) !Szép tavaszi napot kívánok nektek! :)) Meghoztam a 12. részt! Remélem mindenkinek tetszeni fog!:) xoxo Merci!

Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCvZ9f4mhDeFx0VDJVoQB1VQ

12. rész

Egy átlagos reggel átlagos emberekkel egy átlagos házban.Ez az a dolog ami nálunk egyenlő a lehetetlenséggel.Minden nap minden percében történik valami.Ez a mai reggelen is így volt.Álmos fejjel könyököltem fel az ágyamról.Mike és Luke kiabálása mára már megszokott lett de most a szokásosnál idegesebbnek tűnt a hangjuk.Az az érzés fogott el hirtelen, hogy "Ha most lemegyek leordítom a fejüket".Idegesen baktattam ki a szobámból még a kilincset sem láttam normálisan.A lépcső tetejéről már láttam a fiúkat akik épp egy újságon civakodnak.
-Hey srácok!-hunyorogtam-Nem lehetne ezt egy kicsit halkabban?-Hemmo és Mike rám néztek mintha sosem láttak volna embert akit kora reggel felvertek az ágyból.
-Jóreggelt Hanna!-nyomott puszit a homlokomra Ash-Nem igaz,hogy még ehhez nem szoktál hozzá.-Nevetett miközben lesétált a lépcsőn.
-"Hanna Irwin szorosabb viszonyt ápol a 5seconds of summer gitárosával Michael Clifforddal?"-Szemeim tágra nyíltak a meglepettségtől.Mégha Luke Hemmings-et írták volna megérteném de Michaelt egyáltalán nem.
-MI A SZAR?!-Hangom a szokásosnál vékonyabb volt de Hemmo csak folytatta.
-"Miss.Irwin a banda tagjainak igen csak megnehezíti az életét főleg az utóbbi hetekben.Az autóbalesete után igen csak távolság tartó lett Calum Hood-al.Lehet,hogy a banda szívtiprója Michael elcsavarta a lány fejét?Az utóbbi napokban igen sokat látták együtt a két szerelmes párt kéz a kézben."
-Na jó ez nem igaz!!!-Szaladtam le a lépcsőn és megnéztem a cikkhez csatolt képet.Hemmo-ra néztem de ő még csak rám se bagózott.
-"Legfrissebb híreink szerint Hanna nemrég súlyos tüdőgyulladást kapott egy hisztije után."-folytatta-"Talán egy újabb díva hugicával állunk szemben?"-Itt telt be a pohár.Kikaptam az újságot Hemmo kezéből.Lehuppantam a kanapéra és zokogni kezdtem.
-Ugyan Hanna...-Ült le mellém Ash-Kit érdekel mit mondanak az emberek?Mi tudjuk mi az igazság.
-Te ezt nem érted...-Töröltem könnyeimet.
-Figyu  kislány...Egy újság miatt se sírj!A twitteren a rajongóink imádnak téged!Nem fogják elhinni.-Nyugtatgatott Mike és felém nyújtott egy papír zsepit.
-Luke...-fordultam felé-Ugye te nem hiszed hogy én és Mike...-a szavamba vágott.
-Nem!...Nem hiszem el.-mosolyodott el de éreztem ,hogy bántja a dolog.-Lehet hogy vannak utálóid.-sétált felém-Kinek nincsenek?-guggolt le elém.-De mindig gondolja arra amit most mondani fogok. "Amíg vannak olyan emberek akik utálnak valamit rohadt jól csinálsz!"-mosolygott azzal a tipikus Luke arccal.
-Na és mi van Calummel?-Nézem kérdően Ashton-ra.


-Dobtam neki egy üzenetet este és hívtam is de nem vette fel.-Szólt Mike.
-Nagyszerű...akkor most mi lesz a holnapi koncerttel?-Morcoskodott Luke.
-Addigra csak előkerül.-Kacsintott Ash.
-Figyu srácok én kajás vagyok úgyhogy együnk valamit-Hoztam fel az ötletet.A teraszajtón egy csapzott hajú srác sétált be zihálva.
-Cal! Te hol a fenében voltál?-mordult a fiúra Luke de mielőtt ezt kimondhatta volna a srác összeesett.
-Úristen ! Mike segíts bevinni a szobába.-Pattantam le a kanapéról és egyből a segítségére siettem.
-Hanna menj arrébb mi felvisszük.-Lökött arrébb Mike.Semmit sem értettem újra...Mi történt vele?Ki kellett derítenem.

-2 ÓRÁVAL KÉSŐBB-

Semmi...Semmi életjelet nem mutat.Egyre csak azon jár az eszem,hogy mi történhetett de még itt volt az újságcikk is amit nem hagyhattam annyiban.Megkerestem a magazint amiben a cikk volt és felhívtam a szerkesztőt de csak a titkárnője vette fel aki egy időpontot adott mára.Meg kell magyaráznom ezt az egészet.Mindenki Calum-el volt elfoglalva így szinte észrevétlenül suhantam végig a házon a táskámat keresve.Közben össze szedtem minden gondolatom és próbáltam megfogalmazni magamban,hogy mit mondok majd.Nem akartam taxival menni így sétáltam.Minden egyes utcán ahol ténferegtem az emberek lenézően néztek rám.Kezdett üldözési mániám lenni.Mikor megpillantottam az irodaházat egy pillanatra eltántorodtam az egésztől."Hanna szedd össze megad"Ez a mondat fogalmazódott meg bennem abban a percben.Még be sem léptem az ajtón de már tudták ki vagyok és azt is hogy kihez jöttem.
-Miss.Irwin! Erre tessék.-szólt egy szőke magas modell alkatú nő.Felvezetett Mrs.Carterhez akit újságíró tanoncok tizede vette körül de amint meglátott kitessékelt mindenkit a teremből.
-Nos Miss.Irwin miért látogatott el hozzám.-Gúnyosan mosolygott miközben tollát kattogtatta.
-Tudja a minap megjelent rólam egy cikk ami teljes egészében hazugság.-Néztem bátran világos zöld
szemeibe.
-Nos itt az ideje,hogy elmondja mi az igazság.-A kattogás abban maradt és feszülten figyelte minden mondatom és miden gesztusom.Próbáltam semmi érzelmet nem mutatni.Elmondtam mindent a balesetről és arról hogy mi volt köztem és Cal közt. A látomásokról és az egyéb Cal féle dolgokról egy szót sem mondtam.Arról is felvilágosítottam ő nagyságát ,hogy Mike-al semmi sincs köztünk.
-Na és mi van Luke Hemmings-el?-Tette fel a kérdést cinikusan.-Jóképű, rock stár.Biztosan nem közömbös.-Egy pillanatra azt sem tudtam mit mondjak. Csak ültem és vártam,hogy valami történjen de akkor eszembe jutott,hogy ha most nem mondom el máskor úgy is kiderülne.
-Luke-al...együtt vagyunk.-Erre felcsillantak izzó szemei és láttam,hogy minden egyes apró részlet érdekelné rólam és Hemmo-ról.Nem mondtam neki semmit csak annyit amennyit úgy éreztem tudnia kell.Az interjú végén megköszönte az információkat és elköszönt.megkönnyebbülten sétáltam haza és már nem érdekelt ki mit hisz.De ami a következő nap várt  azt én sem gondoltam volna.

2015. május 3., vasárnap

The power of music

Sziasztok! :) Remélem mindenki megvan :) Ez már a 11. rész lesz a blogomon :) Nagyon örülök hogy ilyen sokatoknak felkeltette az érdeklődését a történet :) Imádlak titeket puszi :) xoxo
Wattpad: http://www.wattpad.com/myworks/37632647-amn%C3%A9zia
Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCvZ9f4mhDeFx0VDJVoQB1VQ

11.rész

Gyönyörűen sütött a nap Los Angeles utcáin.Nagyon örültem,hogy a csapattal lehetek de annak még jobban,hogy ilyen szép idő van.Utunk a városban nem volt zökkenő mentes.Minden sarkon meg kellett állnunk a rajongók miatt akik vagy képet vagy egy autogrammot akartak.Nevetgélve szeltük az utat addig amíg meg nem pillantottam egy lemez boltot.
-Srácok...Én ide most bemegyek!-Nyitottam nagyra a szemem.
-Én is bemegyek veled! Már akartam venni pár új cd-t.-Helyeselt Mike haját igazgatva.-Héy addig ti elmehetnétek venni fagyit.
-Mire hazaérünk Cal befalja az összeset.-kacagott hangosan Luke.
-Na most fogd rám.-Durcáskodott Calum.
-Jólvan srácok ne viselkedjetek úgy mint az 5 évesek.Indulás fagyit venni.-Szólt rájuk Ashton jókedvűen.-Itt találkozunk!-Mi hevesen bólogattunk. Clifforddal elindultunk a boltba.Köztudott ,hogy én imádom a Green Day-t így egyből megpillantottam a legújabb cdjüket.A kezembe vettem a lemezt és ennyi elég volt ahhoz,hogy ismét előtörjön az "emlékezési roham".
"Mintha a gyermekkorom egy kisebb része tért volna vissza belém.Már tudtam mennyire is szerettem a fiúkkal lenni.Mindig együtt hallgattuk a zenéket.Mikor ők hevesen próbáltak én mindig ott voltam.Emlékszem az első koncertjükre.Mikor Luke Ashtont megkérte,hogy legyen a dobosuk és le is fényképeztem azt a pillanatot.Ezekután költöztünk Los Angelesbe."
-Hé nézd mit találtam!-bökött meg Mike.Nem is figyeltem rá csak hagytam hogy az emlékek átjárják az egész lényemet.-Minden rendben?-Hadonászott előttem a kék hajú srác.
-Persze.-Mosolyogtam de nem mondtam el neki,hogy mit láttam.Nagyon sokáig nevetgéltünk benn a boltban. Az eladónak szinte az agyára mentünk.A délutánból hamar este lett.Akkor jutott eszünkbe ,hogy a srácok már régóta kinn várnak ránk.A pénztárhoz sétáltunk és megvettük a lemezeket.
-Gyalog menjünk haza?-Mosolygott Mike.
-Nincs ellenemre.-Vigyorogtam rá.Hazafelé baktattunk és közben beszélgettünk.Michael-el annyira könnyű beszélgetni.Olyan közvetlen és kedves ,hogy az már szinte rémisztő.Egy kis utcába tévedtünk ami teljesen sötét volt.Őszintén szólva volt egy fura érzésem mintha valaki figyelne minket.
-Oh remek zsákutca.-Pattogott Mike.
-Jajj ne pattogj már! Visszamegyünk és kész.-Böktem mellkasba.
-Tudod,hogy utálok sokat gyalogolni...főleg fölöslegesen.-Nyavalygott mint egy kisbaba.Lassan sétáltunk a feketeségben egymás kezét fogva mindaddig amíg az utunkat el nem zárta egy fekete autó.A kocsi lámpájának fénye elvakított és már csak azt vettem észre,hogy valaki megragad és betaszigál az autóba.
-Segítség! Mike segíts!-Mikey-nak nagyon jó a lélekjelenléte az ilyen helyzetekben és ezért most sem esett nehezére megvédenie engem.A két kopasz embert leütötte a földre és engem kihúzott a kocsiból.
-Szaladj Hanna!-Zihált hevesen Mike.
-NÉLKÜLED NEM MEGYEK EL!-Szememből a félelem szülte könnyek jöttek elő.Nem hagyhattam magára.
-Könyörgöm neked most az egyszer hallgass rám.-Torzult el a hangja.-Kérlek...-Arcomat két kezében tartotta.Homlokunk összeért és egymás könnyes szemét pásztáztuk.
-Nem megyek el nélküled!-Szöktem ki kezei közül.A hátunk mögött az egyik pasas magához tért és felém igyekezett.
-ENGEM AKARSZ?!! GYERE ÉS KAPJ EL!!-pimaszul kiáltottam neki amire ő egyre mérgesebb lett.
-Ne tedd...-súgta mögülem Mike.Fejemet a férfi felé fordítottam aki éppen a karomhoz ért volna de én gyorsabb voltam és egy állassal kiütöttem.Ezután megragadtam Mike karját és futottunk haza.Az egész utat végig ziháltuk.Nem is éreztük a fáradtságot.A házhoz érve berontottunk a terasz ajtón keresztül és levágódtunk a padlóra.
-Veletek meg mi az isten történt?!-Kiáltott ránk "apu" (Ashton).Mi csak egymásra néztünk Mike-al és elnevettük magunkat.
-Te aztán jó nagyot behúztál a pasasnak!Büszke vagyok rád.-Ült fel Mike.
-Van egy kis gyakorlatom.Én is köszönöm amit értem tettél.-Könyököltem fel és egy öleléssel jeleztük hálánkat.
-Jó és most nekünk is mondjátok el,hogy mi történt.-Morcoskodott Luke.
-Már vagy 1000-szer hívtunk titeket.Cal még utánatok is ment!-Ez a mondat szöget ütött a fejemben.
-Utánunk indult?Mikor?-Hangom komor lett.
-Vagy egy félórája.-A padlón fetrengve néztem Luke-ra aki nagyon mérgesnek tűnt.
-Lehet,hogy...-Csuklott el Mike hangja aki éppen felsegített a fölről.
-Az nem lehet Mike...Nem tenne ilyet...-Néztem zavartam hol Luke-ra hol Mike-ra.
-De hisz tudod mit akart veled tenni!Szerinted ezt nem merné megcsinálni veled?Ne légy ennyire naív...-Bántottak a szavai de nem igazán érdekelt.
-Na jó...én semmit sem értek úgyhogy valaki világosítson fel!-Hangzott a bátyám komoly hangja.Mi pedig csak álltunk lesütött szemmel előtte.
-Ash...most kérlek hallgass meg minket.-Szóltam halkan miközben leültünk a kanapéra.Hosszan meséltük neki az egészről.Mostmár ő is tudta mi történt.
-Hanna nekem kellett volna először mondanod ezt...-szemeimet forgatva hallgattam a letolását.
-Ash ez most nem segít! Nem apáskodhatsz folyton!Ez most nem egy kis családi vita ez .... más.-Magyarázta Mike.-Most azt kell kiderítenünk,hogy ő küldte-e ránk azokat a fickókat vagy sem.
-Igazad van.-Helyeselt Luke aki  csak az ablakot bámulta.
-Luke mit bámulsz?-Néztem rá furcsán.
-Csak azt ,hogy mennyire változik a világ és ,hogy mennyire változnak az emberek.Egy pillanat elég ahhoz,hogy minden jó csak emlék legyen.-Átéreztem ugyan azt mint ő.Valaha Cal nekem is a barátom volt és őszintén szólva hiányzik a vele eltöltött idő de ezek csak emlékek.Helyüket átvette a félelem és a csalódottság.Csöndesen Luke felé sétáltam.
-Hey!Nem lesz minden és mindenki rossz.Vannak még a világon jó dolgok!Ha valaki mi soha nem fogunk neked csalódást okozni...ezt megígérhetem.-Kezünk egymásba fonódott és csak tovább pásztáztuk a várost.
-Bennem csalódni fogsz...-Fogta meg Ash Hemmo vállát.-Megettem az utolsó pizza szeletet...sajnálom.-Luke viccesen felhúzta szemöldökét és válaszolt.
-Hát meg kell,hogy lepjelek ... de most sem csalódtam benned.-Nevették el magukat.
-Jó gyerekek ha befejeztétek az érzelgést akkor mennyünk és dobjunk Cal-nak egy sms-t ,hogy minden oké.-Állt fel Mike a kanapáról.-Ja és utána mit szólnátok ha együtt főznénk valamit?-Mondta tele lelkesedéssel Mike.
-Benne vagyok!-Ezután az agyam csak azon kattogott ,hogy mit dobjunk össze.
-Na de mind ezek előtt!-Szakította meg a gondolatmenetem Luke.-Családi ölelés!!!-Egy hangos "Ó" hagyta el mindegyikőnk száját.Luke karja olyan nagy volt,hogy mind a hármunkat át tudta ölelni.Ezekután jöhetett a főzőcske.


2015. április 27., hétfő

A dull day

Sziasztok!:) Remélem minden oké veletek:) Emlékeztetnélek titeket a képekre !! :) Mindenki amennyi 5sos rajongót ismer csináljatok sok sok képet:) Jöjjön a következő rész! Puszi:)
Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCvZ9f4mhDeFx0VDJVoQB1VQ
Wattpad: http://www.wattpad.com/myworks/37632647-amn%C3%A9zia

10.rész

Egész jól alakult a popcorn csata.Sokat nevettünk egymáson és Mike-on aki azzal szórakozott,hogy bedugta a pattogatott kukoricát az orrába.Vicces volt hárman aludni egy ágyban főleg mikor lerúgtam mindent na meg mindenkit az ágyról.Másnap kipihenten ébredtem fel.Felülve az ágyon nem találtam senki ahogy a telefonomat sem.Lázasan keresgéltem a párnák és takarók alatt amíg meg nem találtam."Uramisten!Már ennyi az idő?" Na igen 10 óra volt.Túl sokáig voltunk fenn a srácokkal az tény de nem gondoltam volna,hogy eddig fogok aludni.Kócos hajjal és pizsamában caflattam le a lépcsőkön.Furcsa csend volt a házban.Ilyenkor már rég Mike csámcsogását szoktam hallgatni és Ashton idegesítő okítását,hogy:"Mike ne egyél úgy mint egy malac!"Körülnéztem a lépcső alján és egy kis cetlit pillantottam meg a hűtőn.
"Jóreggelt!Nem akartunk felkelteni.Interjúra mentünk egy óra felé jövünk! Mike xoxo"
Király!Enyém a ház.A helyzetet kiélvezve először bekapcsoltam a tv-t és készítettem magamnak egy kávét.Minő meglepetés a srácok voltak a tv-ben.A kávém mellett néztem ahogy a fiúk sok vicces kérdésre válaszolnak.Nagyon mókás volt.Felhangosítottam a tv-t,hogy halljam a konyhába is.Kivittem a kávésbögrémet és felbaktattam az emeletre ahol felvettem egy normális göncöt és rendbe tettem magam.A nappali ágyán megcsörrent a telefonom.Kánforként szaladtam át a házon egészen a nappaliig.Rávetettem magam az ágyra és felvettem a telefont:
-Szia Horkolós! Miújság?
-Szia Nagy Piros kutya! Már megittam a reggeli kávém és fel is öltöztem!Láttalak titeket a tv-ben!
-Minő meglepetés.11-re érted megy Carl a sofőrünk és elhoz hozzánk!
-Hová megyünk?
-Titok!-a szavába vágtam
-De Mike...-és letette.Jellemző.Sosem mondanak semmit.Mindig magamnak kell rájönnöm mindenre.A táskámba pakolásztam 1-2 dolgot és az órára pillantottam.Már fél 11? Úristen.Sietnem kellett.Leértem a ház elé és egy nagy fekete BMW állt előttem.
-Miss Irwin?-Szólt a rekedtes hang.
-Én lennék.-próbáltam az arcát fürkészni a fekete üveg mögül.
-Szálljon be kérem.-Beszálltam a kocsiba.Beülve csodáltam a szép tiszta fekete színű autót.
-Hová megyünk?-Tettem fel félénken a kérdést.
-A srácok azt mondták ne mondjak semmit.-Válaszolt kedvesen.Türelmesen ültem végig az út hátralévő részét.Egy étterem előtt álltunk meg.
-Megérkeztünk.-Udvariasan kinyotta Carl az ajtót majd azzal a lendülettel el is tűnt.
-Aúú!-Hallatszott a hangos nyavalygásom.-Ashton! Ez nem volt szép.-Dorgáltam meg a bátyámat aki huncut mosolyával nevetett.
-Jaj elnézést hercegnő!-Mérgesen forgattam a szemem.
-Dugulj el!-kis szünet-Hol vannak a többiek?-Tanakodtam a táskámat rendezgetve.
-Gyere utánam.-Besétáltunk az étterembe.A terem sarkában egy óriási asztalnál ült a 3 eszement fiú.Minden lépésemet követték a bennülő kislányok.Szinte megöltek a nézésükkel de csak egy igazán...Calum.Igaz ő nem kislány de mégis olyan féltékenységgel tekintett rám mint a többiek.
-De jó a hajad Hanna! Elestél?-Jegyezte meg Mike.
-Én nem vagyok olyan ügyetlen mint te kedves Michael.
-Na jó abba hagytam! De tényleg csinos vagy!
-Köszönöm.-Szépen próbáltam leülni a székemre de nem szabadultam a bókoktól még most sem.
-Elbűvölő vagy.-Nézett rám Luke.Szinte belepirultam ebbe a mondatba.
-Jól nézel ki.-küldött egy eröltetett mosolyt felém Cal aki a szalvétával szórakozott.
-Köszi.-Végignéztem a társaságon.-Szóval kajálni jöttünk vagy szalvétákat hajtogatni?-Kérdeztem a srácoktól.
-Persze,hogy kajálni.
-De akkor rendeljünk is valamit!-Mindenki lázasan páztázta az étlapot és a kínálatok közt válogatott.
-Mike édes te mit választottál?-csavargatta a haját Luke.
-Én téged eszlek meg.-Pirult el Mike aki hevesen rebegtette szempilláit.A rendelésünket szép lassan felvették majd ki is hozták.Két tizenhat év körüli lány jött az asztalunkhoz.
-Bocsi srácok ,hogy zavarunk de kérhetünk egy autógrammost és egy képet?-A többiek jókisfiú módjára elálltak és megölelték őket majd autógrammot is adtak.
-Hanna lefényképezel velük?-Bólintottam egyet majd csináltam egy képet a rajongókról és a majmokról.A lányok megöltek már csak azzal is amilyen rosszindulattal néztek rám.
-Köszönjük srácok!Szeretünk titeket!-Köszönték meg a képet és az aláírást.Még láttam ahogy hátranéznek rám és egy gúnyos vigyorral az arcukon távoznak az étteremből.Unottan ettem meg az utolsó falatokat a kajámból mikor a többiek kérdezősködni kezdtek.
-Mi baj van Hanna?-Kérdezte a bátyám.
-Semmi csak annyira csúnyán néztek azok a lányok akik itt voltak.Tuti utálnak mert veletek vagyok.
-Ez butaság.-szólt bele Luke.
-Aki téged nem szeret azt mi sem szeretjük.-Kacsintott Mike egy vigyorral kísérve.
-Hagyd őket a francba nem érnek annyit.-Mosolygott Cal is.
-Köszönöm srácok.-Furcsa de sokkal jobb kedvem lett.A délután hátralévő részét az egész csapat együtt töltötte de még én sem tudtam milyen meglepetés vár rám.

2015. április 24., péntek

#FIGYELEM

Sziasztok:) Szeretnétek benne lenni egy videóban amit a 5sos számára készítünk? Nincs sok tenni valód mint elküldeni erre az e-mail címre a neved és a fényképed:) A fényképen tarts egy kis papírt,táblát a kezedben amire ez van írva: #5SOSFAMHUNGARY
E-mail cím: kocsis682@gmail.com 
A videóban mindenki neve fel lesz tüntetve:)! Írjátok meg milyen névvel szeretnétek bekerülni a videóba:) Köszönöm a figyelmet!!! :) Beküldési határidő: 2015.05.10!!!

2015. április 21., kedd

Revenge started

Sziasztok:)) Mostmár wattpad-on is elérhetőek a részek:) http://www.wattpad.com/myworks/37632647-amn%C3%A9zia

9.rész

Végre vége volt ennek az egésznek Calum és köztem de valahogy úgyéreztem,hogy ennek lesz még folytatása.A nappaliban senki nem vette észre ahogy Cal átszelelt bosszús léptekkel.Ashtonnal beszélnem kellett.
-Figyelj Ash.-Sétáltam felé.-Sajnálom ahogy viselkedtem és ne haragudj rám.Mostmár megígérem minden rendben lesz.-Tüsszentettem egyet ami köhögésbe fulladt.Mire nagyjából helyre állt a navigációm már kétoldalról Luke és Mike fogott.
-Semmibaj!-nyomott egy puszit a homlokomra.-Viszont most azonnal sipirc az ágyba!-Nem ellenkeztem vele.A két fiú felkisért a lépcsőn egészen a szobámig.
-KITALÁLTAM VALAMIT!!!-Kiáltott fel Mike lelkesen.-Tartsunk mese maratont!Hozok popcornt és egy halom mesét.Mitszóltok?-Semmi kifogásom nem volt ellene.Ez még mindig jobb mint egyedül gubbasztani a szobámban.
-Nagyon jó ötlet Mike!-arcon pusziltam hálám jeléül.
-Szerintem is jóötlet Mike.-Felém fordult.-Én bekísérlek a szobádba, Mike te pedig csinálj popcornt.
-Persze minden piszkos munka rám marad!-forgatta szemeit.
-Te ne panaszkodj!-mordult rá Hemmo-Te puszit is kaptál.
-Jajj fiúk nyugi!Luke büntiből te csinálsz popcornt és Mike kísér be a szobába.Mindenki a dolgára!
Mint egy hat éves kisfiú aki épp megsértődött úgy ment le a lépcsőn Luke.
-Köszönöm Michael.-Néztem rá hálásan-Mindent köszi.
-Ugyan!-Mosolygott azzal a tipikus Mike vigyorral.-De ugye tudod,hogy ezzel nincs vége ennek az egésznek Cal és közted?-Pár perc csönd telepedett ránk.
-Sajnos sejtem...-Hajtottam le a fejem.-Mike?Ugye segítesz nekem vissza emlékezni,hogy miért akart engem bántani Cal?
-Persze,hogy segítek.-Komorodott el arca.-De először arra kéne rájönnünk,hogy mikor bevillant valami miket csináltál.-Pár percet gondolkodtam,hogy mit is csináltam mielőtt elájultam.
-MEGVAN!-felcsillant a fiú szeme-Minden egy érintéssel,egy ismerős illattal vagy épp egy képpel kezdődik.
-Ez az!Talán ha...-forgatta szemét-nem nem ezt nem csinálhatjuk!
-De Mike muszáj...értem és értetek.Ezért lettem olyan ideges mikor Cal hozzámért.-Ökölbe szorított kezeit megfogtam mire ő felém nézett.
-Üss meg Mike...meg kell tenned.-szemei kikerekedtek.
-De Hanna soha...érted soha nem tudnálak bántani!
-Most muszáj lesz...-Komódosan álltunk fel és egymás szemébe néztünk.-És most pofozz meg.
-Nem lehet...én-Felment bennem a pumpa-Mike megkértelek rá,hogy tedd meg!Ha ezt nem csináljuk végig nem tudunk meg semmit!Tedd meg!-Hahotázott párat de nem ütött meg.Megpróbáltam felbőszíteni.-Gyáva vagy Mike!Egy áruló! Gyűlöllek téged és nem csak én hanem a többiek is.-Arcán végigsöpört a harag.Szemei tűzben égtek kezei pedig ütésre készek voltak.Gondoltam még ráteszek egy lapáttal,hogy biztosra menjek.-Tudod valami borzalmas a hajszíned!Utálom a kéket úgy mint téged!-Ennyi kellett csak neki és betelt a pohár.Hangos csattanás hallatszott a szobában.Én a földön landoltam az ütéstől.
-TE NORMÁLIS VAGY?-Rontott be a szobába Luke aki a döbbenettől a tálat is kiejtette a kezéből.-Jól vagy Hanna?-Segített fel a földről.
-Luke hallgass meg!-Próbált magyarázkodni de Hemmo lökdösni kezdte.
-Miért tetted ezt?Egy nőt nem ütünk meg!Nem vagy férfi!
-Én nem vagyok férfi?Ha tudnád ki ütötte meg el sem hinnéd.
-Micsoda???-Nem bírtam tovább.Arcom égett a pofontól de a józan eszem még megmaradt.
-ELÉG!Mindenki higgadjon le a bús picsába!Most pedig mindenki leül a seggére és végighallgatja az egészet.-Luke szúrós szemmel nézte Cliffordot.-Kezdve veled szőke herceg.
Hogy elkerüljem a további verekedést a szoba két sarkába ültettem a 2 vadállatot és elkezdtem mesélni Lukenak mindent.Azt is,hogy direkt idegesítettem fel Cliffordot ,hogy megüssön.
-Uramistan...-a mese végére érve már Luke mindent tudott de megkértem.hogy tartsa az egészet titokban.
-Sajnálom Hanna a pofont.-Fordult felém Mike.
-Én kértem!Nincs okod szabadkozni.
-Még ha emlékeznél valamire mondhatnád ezt...de még csak nem is ugrott be neked semmi.-Odasétáltam hozzá és a széke mellé guggoltam.
-Még ha nem is történt semmi akkor is megtetted mert én kértem.-Fejét elfordította.-Héy!Igaz barát vagy!-Mosolyogtunk egymásra.
-De hogy lehet,hogy nem emlékszel semmire ezek után?-szólt a hátam mögül az ismerős hang.
-Nem tudom...-Álltam fel és vele szembe fordultam.
-Én tudom...-Pattant fel Mike.-Mikor emlékeztél mindig más érintett meg.Igaz?Talán csak az kell,hogy ő tegye ugyanezt.-Elgondolkodtató volt az amit mondott.
-Nem!Én ebbe nem megyek bele!Még egyszer nem!
-Luke higgadj le...Igaza van.Végig kell csinálnunk.Meg kell tudnom mindent.-Hosszas csend után Luke törte meg a csöndet.
-Bocsánat.Sajnálom,hogy azt hittem direkt ütötted meg Hannát.-Nyújtott kezet Hemmó.
-Én sajnálom,hogy egyáltalán megtettem...mégha az ő kérése is volt.-és kezet fogtak.Neméppen a legszokványosabb módon mivel valahogy (az isten tudja,hogy) a földre került mind kettő.
-Na srácok hamár úgyis a földön vagytok akkor szedhetjük a popcornt.Nemigaz?-Húztam fel szemöldököm és mosolyogtam rájuk karba tett kézzel.
-Nekem van egy jobb ötletem.-Szólt Clifford és egyből a földre rántott.
-POPCORN CSATA!!!-Üvöltötte el magát a szőke.Ezzel vette kezdetét a Popcornok Háboruja.

Köszönöm a figyelmet:) Néhány bíztató kommentet hagyjatok:) https://www.youtube.com/watch?v=txJGz8xVfmI&feature=youtu.be 

2015. április 14., kedd

Story of my life

Sziasztok:) Itt az Amnesia új része:) Remélem tetszik:) Nemsokára lesz egy kis játékom nektek:) puszi:)


8.rész "Calum Hood...született 1996.Január.25.Sydney.Az a kis barna hajú fiú aki tele volt kedvességgel és szeretettel...aki minden nap virágokat hozott nekem a kertből és akitől az első csókomat kaptam talán megváltozott."Minden...minden egyes emlék ami megjelent a fejemben hozzá vezet.A tetoválás és az ,hogy valaki megakart ölni.Minden a helyén volt kivéve egy apró pici dolgot.MIÉRT?...Miért akart velem végezni?Volt pár tippem mint például az,hogy megettem az utolsó szelet rántott húst.Rá kell jönnöm mi lehet az.
-És ha nem tudok rá vissza emlékezni?-fordultam felé.
-Bízom benned.-Szorította meg erősen a kezem.-Most lemegyek megnézem mi van Ashal.
-Menj csak.-Kisebb mosoly suhant át az arcomon.Beszélnem kell Lukeal.Talán ő tud segíteni.Az idő csak telt és én egyre több mindenre voltam kiváncsi.Kitakaróztam és erőt vettem magamon,hogy beszéljek Hemmoval.Síri csend volt a házban csupán csak egy szomorú zongora szólót hallottam.Ki lehetett volna mint Luke?...Csendes lassú léptekkel haladtam a szobája felé.Az ajtó tárva nyitva volt.Nem haboztam elindultam felé.Mintha hurrikán söpört volna végig a szobán.Az ajtó tárva nyitva a függönyöket cibálta a sápadt nyári szél.Nagyon szomorú volt Luke és látszólag nem is vett észre mindaddig amíg le nem ültem mellé.Egy pillanatra abbahagyta a zongorázást és sóhajtott egyet.Szelíden nyomkodtam a billentyűket tőle távol ülve majd ő is becsatlakozott.Végül együtt játszottunk egy szomorú szerelmes dallamot.A szívem egy pillanatra elfelejtett mindent és mindenkit.A zongora elhallgatott...félve tekintettem a mellettem ülő fiúra aki rám pillantott most sápadt arcával.Nem tudom mi történt..egy pillanat volt az egész.Magához húzott és úgy csókolt meg mint még soha.Keze hátamat simogatták éreztem minden szívdobbanását.Hatalmas kezei egyszer csak megemeltek és elvitt az ágyáig.Nagyot koppant az ajtó.Megijedtem.
-St...semmi baj...-szólt halkan.Hangja érzéki volt.Lassan ledöltött az ágyra és kezeivel hajam birizgálta.Vékony ujjaival végig járta az egész felső testem.Levette a pólómat és a melltartómat.Kicsi kezeim idegesen futkorásztak mellkasán.Minden csóknál azt éreztem,hogy  szeret.Szoknyámat és a fehérneműmet gyorsan húzta le rólam és én is próbáltam ugyan ezt csinálni.Másodpercek alatt eltűnt minden.Eltűnt a félelem,a kín és a szomorúság.Amíg vele voltam semmi sem számított cső és én.Nem volt durva inkább érzelmes.Lassan és csókokkal telve tette a dolgát.Nem akartam,hogy vége legyen.Vele akartam maradni...örökké.A mennyországban éreztem magam.Az utolsó pillanatokban csak annyi jött ki a számon:
-....Szeretlek....-nem kellett a válaszra sokat várnom.
-Én is téged Hanna...-így ért véget a legszebb délutánom vele.Fáradtan döltünk ki az ágyon.Izmos karja átölelt engem.Fejem a mellkasán pihent és szép lassan elaludtam.Nem tudom mennyi lehetett az idő mikor felkeltem.Luke nem volt mellettem de azt tudtam,hogy már vár rám.Felültem mosolyogva de ő ott volt az ágyam előtt és engem nézett.
-Luke én...-mosolygott és felállt.
-Te vagy az.Te voltál és te is leszel.Nem érdekel,hogy Cal barátnője vagy vagy voltál.Az enyém vagy.-szememből kiszabadult pár kósza könnycsepp.-Itt az idő,hogy elmond mit szeretnél.-Szemeit néztem és erőt vettem magamon, hogy elmondjam mindenkinek.Felöltöztem és Hemmóval kéz a kézben sétáltunk le a lépcsőn.Mike,Ash és Cal lenn beszélgettek vagyis inkább szórakoztak a tejszínhabbal.
-Mike hagyd abba!!-Nevetett Ash hangosan akit tejszínhab borított tetőtől talpig.Mosolyra áll a szám és arra gondoltam mennyire kedvelem őket.
-Calum...Beszélnünk kell.-szóltam halkan.Ő csak rám nézett és jött felém.Kimentünk a teraszra.Hideg szellő fújt és én nem bírtam megállni,hogy ne köhögjek.
-Jézusom Hanna...Jólvagy?
-Minden oké.Vagyis nem minden...el kell mondanom valamit.Tudok arról,hogy a te barátnőd vagyok vagyis inkább voltam de ez nem lényeg.Kérlek érts meg.Nem tudom kivagy.Elfelejtettelek és ...én már nem tudlak szeretni.-szomorúnak tűnt de a szemében a bosszúvágy csillogott.
-Én ..... megértem.Sajnálom.-Ártatlannak tűnt de tudtam nincs vele minden rendben.Idegesen ment be az ajtón és utána jöttem én.Luke rám pillantott és kérdően nézett rám.Nem mondtam semmit csak bólintottam és egy halovány mosolyt erőltettem magamra.

2015. április 6., hétfő

Explanations

Sziasztok :33 Jujj nagyon örülök,hogy ennyien kattintottatok a legutóbb a blogomra:) Látom nagyon tetszik a történet:)

7. rész

Miért?Miért kell nekem folyton ilyen helyzetekbe kerülni?Az élet mindig kicsesz velem...Most mit csináljak?Gyorsan kapkodtam a fejem és egy búvóhelyet kerestem de amilyen szerencsés vagyok nem találtam. Még mindig az ajtó mögött álltam és hallottam a bátyám lépteit.Próbáltam mozdulatlan maradni és közben ezt kántáltam magamban: "Ne láss meg!Ne láss meg!"
-Ugye tudod,hogy látlak?-"Basszameg" ez a mondat futott át az agyamon miközben idegesen tördeltem az ujjaimat.Lassan megfordultam és a vékony üvegen keresztül néztem a bátyámra.
-Mi volt ez Ash?Min veszekedtetek?-Csak álltam előtte és vártam a választ.Idegesen túrt bele hajába és megköszörülte a torkát.
-Figyelj Hanna ezt nem most kéne megbeszélnünk és nem itt.-Nem most??Nem itt??Akkor mikor és hol??Nagyon ideges lettem.
-Ash.Nem vagyok hülye.Mikor beszéljük meg ha nem most és nem itt?Nem értelek téged...miért nem mondod el?Talán nem bízol bennem?
-Én csak-a szavába vágtam mert nem voltam kíváncsi a magyarázkodására.
-Nem!...Ha ennyit nem bírsz elmondani nekem...nem vagy a testvérem.-Idegesen baktattam be.Végig száguldottam a házon és elmentem otthonról.Nem tudtam merre menjek csak hagytam hogy a lábam vigyen előre.Könnyeimtől alig láttam valamit.Egyre csak az járt a fejemben,hogy Luke mást szeret.A legfájóbb ez volt az egészben.Egy parkba értem.Lassan sétálgattam az úton.Minden padon szerelmes párok ültek.Irigyeltem őket.Leültem a parkban lévő kis tóhoz és néztem a vizet.Kezemmel a füvet tépdestem és élveztem a szél susogását.
"Bárhol is vagy te bárhol is vagy.Minden este felhívlak ,hogy elmondjam számíthatsz rám...Bárhol is vagy."Csak ez a dal járt a fejemben.Mire észbe kaptam eleredt az eső.Mindenki szaladt amerre csak látott de én csak ültem és hallgattam az eső halk kopogását.Az esőtől csapzott hajam egyre nehezebb lett.Lassan a földre zuhant a fejem.
"Nem engedem, hogy ezek az apróságok
Kicsússzanak a számon
De ha mégis megteszem az azért van 
Mert rólad
Rólad
Szólnak
És én szeretlek
És azt az összes apróságot is, ami jön veled"-Énekeltem halkan ezeket a sorokat.Szemhéjaim elnehezedtek és a vizes fű cirógatta hátam."Hanna!!Hanna merre vagy?!"Ez az utolsó amit hallottam mielőtt eszméletemet nem vesztettem.Fogalmam sincs mennyi időt voltam kinn az esőben.Minden esetre kitisztította a fejem teljesen.Halk sípolás ... ismerős volt ez a helyzet.Ólom súlyunka tűnt a szemem.Pislogtam párat és már tiszta volt a kép.Ismét fehér plafon és a bizonytalanság.Felültem az ágyra és szememmel egy ismerős arcot kerestem.Mire észbe kaptam volna egy ismerős férfi arc jelent meg az ágyam előtt.
-Miss Irwin!Jólvan?-Mosolygott az orvos mikor ránéztem.
-Persze doktor úr.-helyezkedtem az ágyon a sok csőtől.-Mi történt?-Az orvos szúrós szemekkel pásztázta a leletet a kezében.
-Tudja Miss Irwin  most nagyon erősnek kell lennie.Az a 2 óra hideg zuhany nem tett magának jót.Súlyos tüdőgyulladást kapott amit nagyon fontos lenne kihevernie.Felírtam magának pár gyógyszert és a zárójelentése is kész.Ezeket szedje be minden nap 1-szer és vigyázzon magára.-Ismét elbasztam mindent.Most Ash nagyon fog rám haragudni.Luke....Lukeról ne is beszéljünk.
-Hanna!!!-Borult a nyakamba a 4 idióta.Nagyon örültem,hogy látom őket.Valakivel beszélnem kellett az elmúlt hetek történéseiről de nem tudtam kihez fordulja.
-Sziasztok srácok!-Üdvözöltem őket miközben a cuccaimat pakolták.
-Azonnal el kell innen húznunk.Haza kell jönnöd velünk.Nem akarom hogy kórházban legyél.-aggódott Ash.Nagyon fura volt.Le sem cseszett csak pakolt.Mint akik valahonnan elkésnek úgy vágtattunk végig a kórházon egészen a kocsiig.Mindenki annyira fura volt teljesen amíg haza nem értünk.Az ágyamon ültem és Ash közben kioktatott amit sejtettem már mikor haza értünk.
-Hanna...ez nem normális viselkedés.Meg kell értened hogy nem ütheted bele mindenbe azt a csinos kis orrocskádat.Látod mi lett a vége?-Szemeimet forgattam miközben néztem hogy fel le járkál a szobámban.A srácok az ajtóban állva hallgatták végig a dolgot.
-Jajj Ash elég legyen már a folytonos kioktatásodból! Őszintén szólva "fater" a tököm tele van vele.Hagyd már élni! Felnőtt nő!-A többiek hevesen bólogattak de senki nem szólt volna Mike-on kívül.Ezzel Ash kirohant a szobámból.
-Ennek mi baja?-Tettem fel a nagy kérdést.
-Megyek megnézem.-Verte vállba Mike-ot Luke.
-Én is veled megyek.-Szólt Cal akinek egy halvány rosszindulatú mosoly jelent meg a száján.Mike bezárta az ajtót és leült mellém az ágyra.
-Feküdj le.-mosolygott-Nagyon aggódtunk miattad.-Éreztem a hangján azt a törődést amit csak akkor éreztem mikor anya is itt volt.
-Köszönöm.Mike szerintem te vagy itt az egyetlen normális ember.Annyi dolog lenne amiről tudnék mesélni és annyi kérdezni valóm lenne de választ sosem kapok.-Hangom köhögésbe fulladt.-Azt a kurva...Rohadtul fáj a mellkasom.-Az ágyam végéből Mike rámterítette a takarót.
-Figyi Hanna én itt vagyok tőlem bármit kérdezhetsz.Mindent elmondhatsz.-Mosolygott édesen és egy puszit nyomott a homlokomra.Elmeséltem neki mindent.Azokat amikre emlékeztem...a vitákat minden egyes kis rész.Semmit sem hagytam ki.
-Mike kérlek mond el nekem...Lukenak van valaki más aki tetszik? Méghozzá Cal barátnője de ki ő?-Torkát megköszörülte miközben hajába idegesen túrt bele.
-Te vagy az Hanna.Még a mai napig is te vagy.A tetkó amire te emlékszel az Cal karján van.Sejtettem,hogy bánt téged.Minden nap láttam rajtad újabb és újabb kék-zöld foltokat de te valamiért féltél elmondani.Nem tudom miért bánthatott erre már magadnak kell rájönnöd.-Akkor esett le minden.
"A gyermekkorunktól kezdve teljesen mostanáig emlékeztem mindenre Calról.Arra,hogy mi történt velünk.Nem hittem el."